Hont András-i nézőpont a két nagy tábor "ünnepségéről":

Talán túl vagyunk a poloskázáson, egy hét telt el a sztereó ünnepgyalázás óta. Miközben a kirakatban dúl az alpári pankráció, a felek a másik roppant kemény ellenfelének mutatják magukat, nézzünk valami tartalmi kérdést is.
A járvány valóban vízválasztó volt, megmutatta, ki mit gondol emberi jogokról, valódi tudományról, szavahihetőségről, szolgalelkűségről, csordaszellemről, ilyenekről. Évek elteltével igenis megállapítható, kinek volt igaza. Erre miként viselkednek a hivatásos politikai szereplők?

A kormány Széchenyi-díjat adományozott annak a Duda Ernőnek, aki a legelején azt nyilatkozta, hogyha "tényleg mindenki otthon maradna két hétig, akkor a járvány abban a pillanatban megszűnne", a "felvilágosult diktatúra" Kínát ajánlgatta példaként, a terasznyitásból a negyedik hullámot jövendölte, a vírus terjedésének meg a tanórákról kiszabaduló diákokat jelölte meg elsődleges okaként. Az "ellenzéki" oldalon pedig nem más lépett föl szónokként, mint a kovidtábornok, aki felelős az oltatlan katonák elbocsátásáért.

Basszák meg az urak a Széchenyi-díjukat és a zsírleszívásos játékkatonájukat.