Az amerikai társadalmat (is) megosztja az izraeliek és a palesztinok háborúja, ez pedig generációs mintát is követ a New York Times és a Siena College legújabb felmérése szerint. Amíg a fiatalabbak elítélik Izraelt, és inkább a palesztinok mellé állnak, az idősebbek engedelmesen bólogatnak ahhoz, hogy Amerika egy idegen, ráadásul hálátlan országot töm ki pénzzel és hadianyaggal. Össznépesség szempontjából mindez azt jelenti, hogy a választáson várhatóan részt vevők 39 százaléka mondta azt, hogy inkább Izraellel szimpatizál, míg 36 százalék a palesztinokkal. 12 százalék mindkét féllel egyformán rokonszenvez, 13 százalék pedig nem tudott vagy nem kívánt válaszolni.
A generációs különbségek pedig nem is lehetnének egyértelműbbek, ahogy azon a Neokohn is háborgott. A 18 és 29 év közötti választók pusztán 16 százaléka szimpatizál Izraellel, 63 százalék a palesztinokkal. 65 év felett viszont 50 százalék Izraellel, 27 százalékuk a palesztinokkal rokonszenvez.
Előbbi halmazt jobban szétbontva, 45 százalék „erősen” szimpatizál a palesztinokkal, míg 10 százalékuk érez erős rokonszenvet Izrael iránt. 65 év felett ez az arány 36 százalék Izraelnél, 15 százalék a palesztinokkal kapcsolatban.
Izrael népirtó háborúja miatt a Gallup idén már arról számolt be, hogy az ügynökség több évtizedre visszanyúló, éves felmérése óta először szimpatizál több amerikai a palesztinokkal, mint a zsidókkal, ami azért, valljuk be, óriási változás.
Érdemes azonban rögzíteni azt is, hogy mindezek milyen fő csapásirányokon rajzolódnak ki. Trump programjába, Amerika állítólagos „felvirágoztatásába” nehezen illesztő be az Izraelnek nyújtott katonai segítség, mely rengeteg pénzt is felemészt, ezért lett elnökségének gúnyneve az Israel First, America First helyett. Amíg az évtizedeken át megvezetett idősebb amerikaiak ezt szó nélkül elfogadják, a fiatalok már nem ennyire engedelmesek ebben a kérdésben. Ha szavazásra kerül sor, a 18-29 évesek 15 százaléka részesíti előnyben az Izraelnek katonai segítséget támogató jelöltet, míg 62 százalékuk inkább olyan jelöltre szavazna, aki ellenzi azt. A tendencia az idősebbeknél itt is megfordul, 50 százalékuk a katonai segítséget támogató jelöltet, 22 százalékuk pedig az azt ellenzőt támogatja.
Más kérdés, hogy a tendenciák változása mennyire fogja érinteni a republikánusokat, eredményez-e ott őrségváltást, ugyanis éles különbség rajzolódik ki ezen a téren is. A demokraták körében 53 százalék olyan jelöltre szavazna, aki ellenzi az Izraelnek nyújtott katonai segítséget, míg 17 százalék támogatná az ezt pártoló jelöltet. A republikánusoknál 67 százalék az Izraelnek nyújtott katonai segítséget támogató jelöltet részesíti előnyben, és csupán 9 százalék választaná azt, aki ellenzi azt. Aki független a kérdésben, az is inkább a demokratákhoz húz.
Felvetődik az a kérdés is, hogy a Republikánus Pártból sikerül-e kiiktatni a filoszemita tendenciákat, illetőleg megújítani a pártot. Történnek erre kísérletek, de ezek szerint a szavazóbázison belül is komoly szemléletváltásra lesz szükség.
Végül beszélni kell arról is, hogy rasszok tekintetében miként oszlik meg, mivel szimpatizálnak a megkérdezettek, vagy egyáltalán, érdemes-e ilyen szempontból vizsgálni a dolgokat.
Jusson eszünkbe, hogy itthon eleve lehetetlen, hogy rasszra kérdezzenek rá egy felmérés kapcsán, de nem így Amerikában! Izrael legerősebb támogatottsága az idős fehérek körében van, ami azért óriási szégyen. Összességében viszont árnyaltabb a kép. A fehér választók 45 százaléka szimpatizál inkább Izraellel, míg 33 százalékuk a palesztinokkal, tehát a fiatalabbak „behozzák a lemaradást”.
Sőt, további jó hírek is vannak az elvakult Izrael-pártisággal szemben a fehérek körében, sőt, meg is fordul a tendencia. A felsőfokú végzettséggel rendelkező fehér választók körében 39 százalékuk a palesztinokkal, 38 százalékuk pedig Izraellel szimpatizál inkább.
Azonban, ha nem felsőfokú végzettséggel rendelkező fehérekről beszélünk, a helyzet változik. A felsőfokú végzettséggel nem rendelkező fehér választók körében azonban lényegesen nagyobb az izraeli előny, 50 százalék szimpatizál inkább Izraellel, míg 27 százalék a palesztinokkal.
Ez a tény önmagában megsemmisíti azt a feltevést, hogy az antiszemiták „iskolázatlan, buta prolik”. Sőt, úgy tűnik, minél inkább edukált valaki, annál jobban átlátja a zsidók szerepét, a zsidó, izraeli lobbi működését.
Összességében elmondható tehát, hogy az áttörhetetlennek vélt Izrael-barát álláspont egyértelműen omladozik, és mivel a fiatalabbak már kritikusak a zsidókkal szemben, ez a fal le is fog omlani. A kérdés az, hogy ezt a (gondolati) szabadságot mire fogja majd felhasználni a jövő generációja – politikán belül, és azon kívül.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
