Huszonnégy évvel az elsikkasztott rendszerváltás után szégyenszemre frissül és reneszánszát éli az átmentett állambiztonsági múlt. A versenyelőnyt a múltban való jártasság jelenti. Az egypárti diktatúra szovjet mintára szervezett állambiztonsági módszereit jól hasznosítja a maffiaállam, s ehhez megtalálja a megfelelő embereket is, akiket helyzetbe hoz, felfuttat, kitüntet, s meg is véd, ha kell. Most például a belügyminiszter kabinetfőnökéből lett rendészeti államtitkárt: Tasnádi Lászlót, a hírhedt III/II-től.
Tasnádi László
A diktátori hajlammal megvert miniszterelnök már rég elvesztette arányérzékét, de most nagyon elszállt, túllőtt a célon. Egyetlen volt szocialista országban sincs példa arra, hogy az egykori államvédelem valamelyik tisztjét a többpárti demokrácia jogállami keretei között államtitkárnak nevezzék ki. Csak nálunk jelent a 2/3 visszatérést a III/II-höz. Innen kezdve nincs erkölcsi alapja Orbán Viktornak ahhoz, hogy elítélje az állambiztonsági múlt hivatásos és hálózati bűnöseit. Nyilvánvalóan felmenti őket, nem akar ügynöktörvényt. Merő figyelemelterelés az az alibi akció is, amellyel drága intézményeket hoz létre az adófizetők pénzén, láblógató, másodvonalbeli Fidesz-hű történészekből, irodalmárokból, politológusokból. Semmit sem várhatunk ezek után a Nemzeti Emlékezet Bizottságától vagy a Rendszerváltást Kutató Intézettől. Csak az a történet igazolható, amit a 2/3 megrendel. Ha más következtetésekre jutnának, a megrendelő nem fizet, s a megélhetési alkalmazottak egy pillanat alatt az utcán találhatják magukat. Arra a kutatóra pedig, aki komolyan veszi a múlt valós feltárását és nevükön nevezi a bűnösöket, ráuszítják az erre a célra létrehozott, amúgy teljesen felesleges drága sóhivatalt, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot, élén a miniszteri fizetésért buziskodó Péterfalvi Attilával, aki aztán majd feljelenti a rendőrségen az "ellenséges elemeket".
A Kedves Vezető nem fog önkritikát gyakorolni utólag sem körömszakadtáig védett, sáros múltú embereiért: Boros Imréért, Martonyi Jánosért, Szita Károlyért, Nógrádi Lászlóért, Járai Zsigmondért, Kopátsy Sándorért, s a "nemzeti oldal" igehirdetői között megtartja a politikai rendőrség volt besúgóját, Nógrádi Györgyöt valamint a Kohn család nélkülözhetetlen sarját: Kun Miklóst.
A miniszterelnök ápolja és folytatja a rossz emlékű családi hagyományokat: Bauer Tamás - Bauer Miklós államvédelmi alezredes, verőlegény; Bárándy Gergely - Bárándy György, az ÁVH és a kat.pol ügynöke; Pokorni Zoltán - Pokorni János, a politikai rendőrség hálózati ügynöke; Németh Zsolt - Németh Géza, az egyházi elhárítás társadalmi kapcsolata; Hölvényi György – Hölvényi Olaf György, a „klerikális reakció” ellen csaknem 40 éven át harcoló ciszterci besúgó szerzetes pap.
Boross Péter
A volt állambiztonsági tisztek és értelmiségi besúgók egy része már régóta a Fidesznek dolgozik, átállításukat Boross Péter és Pintér Sándor vezényelte le. Orbánt nem kellett különösképp győzködni ahhoz, hogy elhatározza: nem kell ügynöktörvény, a kérdést az idő oldja majd meg kihalásos alapon. Gyáva, kényelmes és cinikus álláspont.
Igaz, erre inspirálta saját esete is a katonai elhárítással, aminek a hátterében máig megmaradt egy-két tisztázatlan momentum, köztük az is, amelyért Orbán élete végéig hálás volt Horn Gyulának és megkülönböztetett módon gondoskodott róla állami pénzen. (A páncélszekrények őrzői egyszer tán beszélni kezdenek, mielőtt titkaikat a sírba viszik.)
A volt állambiztonsági emberek – hivatásosak és hálózatiak – nem csak a politikában, a parlamentben, az állami és államigazgatási életben vannak vezető posztokon, hanem – fontos szempont – részben ők alkotják Orbán erős emberének, Pintér Sándor belügyminiszternek kabinetjét, tanácsadói körét, hivatalának és volt magánvállalkozásainak hátterét, továbbá az Orbán mögött felsorakozott nagytőke alkalmazotti, beszállítói és külső szerződéses állományának kulcsfiguráit. Az utóbbiak nem egyszerűen őrző-védők, biztonságtechnikaiak, hanem az üzleti hírszerzés és elhárítás kipróbált szakemberei a BM volt III. Főcsoportfőnökségéről. Mindent tudnak, mindenki titkait ismerik, de nem zsarolnak, nem fecsegnek, ők a megbízhatók, az új hatalomnak dolgoznak, mert cserében megfizetik, időnként előléptetik, állami pozícióba helyezik őket, kitüntetéseket kapnak, s vastag nyugdíjjal vonulhatnak vissza.
Horn Gyula és Orbán Viktor négyszemközt
Orbán és szűk körű vezető társasága így amorálisan politikai közösséget vállalt a bűnnel. A hálózat pedig tovább él: az elbocsátott légió és a tovább szolgálók ma is megtalálják egymást.
A gyökerek persze mélyebbre nyúlnak vissza, 1990 elé. Legutóbb dr. Ilkei Csaba tudományos kutató mutatott rá egy tanulmányában, hogy a "békés, vértelen, tárgyalásos" átmenet, az állampárttal kötendő kiegyezés és kompromisszum magvait Antall József ültette el 1988-ban, ő még szövetségre is gondolt, MDF-MSZMP közös kormányzásra. Ilkei először közölte azt a 12 oldalas levelet, amelyet 1988. december 1-én írt Antall József - aki akkor még nem az MDF elnöke, hanem a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár főigazgatója - Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának.
Ezzel a levéllel Antall nyit, megelőzve az ellenzék más vezetőit, s felvázolja a vértelen, békés átmenet lehetőségét. Szerinte a megtisztult MSZMP alkotó és politikai ereje a hazai reformpolitika egyik alapkövetelménye, amely biztosan szilárd szövetségeseket fog szerezni, s a nemzet érdekében létre jöhet olyan erőegyensúly, amelyben elképzelhetővé válik a történelmi kompromisszum, a politikai közmegegyezés; visszaszerezhetjük hitelességünket a világ előtt politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg. Ezt a levél legfontosabb részében így fogalmazza meg:
"Feltétlenül szükség van az MSZMP belső tisztázódására, tagjainak alkotó és politikai erejére, mert e nélkül nincs sikeres megújhodás, ez a hazai reformpolitika egyik alapkövetelménye.
… mindazok, akiknek első a nemzet és a magyar nép sorsa, azok mindent kövessenek el egy olyan erő-egyensúly létrehozására, ami mellett az elkövetkező esztendők minden esélyével számolva javulhat pozíciónk a világban. Olyan belső és külső képünk legyen, ami hitelképessé tesz bennünket politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg. Egy hátsó gondolatok nélküli, fondorlatosság mellőzésével vallott és gyakorolt politika biztosan szilárd szövetségeseket fog szerezni az Önök pártjának és elképzelhetővé válik a nemzeti racionalizmus alapján a történelmi kompromisszum, a politikai közmegegyezés."
Antall József
1989. július 3-án "A várható koalíciós kormányzásra tekintettel" a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség javaslatot tett a belügyi államtitkárnak (Földesi Jenő) az állambiztonsági operatív nyilvántartás adatainak felülvizsgálatára. Az indoklás szerint az állambiztonsági szervek bizalmas nyomozást illetve "F" figyelő dossziét vezetnek olyan személyekről is, akik a szerveződő pártok jeles képviselői.
„Javaslom Államtitkár Elvtársnak, hogy a III. Főcsoportfőnökség illetékes szervei – a várható koalíciós kormányzásra tekintettel – döntsenek abban, melyek azok a dossziék, amelyek megsemmisítése szükségessé válhat, továbbá, hogy mely személyek adatait lehetne törölni az operatív nyilvántartásból.”
Vagyóczki Béla ezredes, a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség vezetője ekkor még a várható MDF-MSZP koalíciós kormányzásra gondolt. Természetesen nem szólt arról: hány ügynököt terveznek képviselőként bejuttatni az új parlamentbe.
Grósz Károly
A megalkuvások megalkuvásokat szülnek, amelyek huszonnégy év alatt a társadalom sorozatos becsapásához vezettek, a jelenlegi 2/3 sem akarja a megtisztulást, a bizalom helyreállítását, a törvényes rendezést. Még a látszatra sem adnak, a közönyös birkanéppel mindent el lehet hitetni, meg lehet szavaztatni, tényleg teljesen hülyének nézik az embereket...
A következőkben - példálózó jelleggel - beszédesen konkrét események tényeit idézzük fel az elmúlt szűk egy esztendőből.
- Boross Pétert 85. születésnapján a Gellért Szállóban magas rangú meghívottak előtt a "Lawrence" fedőnevű titkos megbízott, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök köszöntötte. A súlyosan kompromittált, részeges egykori focistára bízta 2009-ben Erdő Péter bíboros prímás a Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriumi elnöki posztját, azzal a feladattal, hogy tárja fel a katolikus egyház állambiztonsági múltját a megtisztulás és a társadalmi bizalom visszaszerzése jegyében. Azóta a feltáró munka megszűnt. Kiss-Rigó László személye a biztosíték arra, hogy nem is folytatódik.
Kiss-Rigó László
- Áder János, köztársasági elnök vatikáni látogatására elvitte magával Hölvényi György egyházügyi államtitkárt, bemutatta Ferenc pápának, aki meg is ajándékozta őt. 
Ifj. Hölvényi györgy
Csak azt nem mondta meg senki sem a szentatyának, hogy arról a Hölvényiről van szó, akinek az apja, a ciszteri szerzetes Hölvényi Olaf György csaknem negyven éven át az ÁVH és a a III/III ügynöke volt "Ráckevei" és "Horváth" fedőnéven, s a "klerikális reakció elleni belső harc" éllovasaként katolikus papokat juttatott börtönbe, jelentései nyomán többeket megfosztottak papi hivatásuktól, megfigyelték, lehallgatták, cenzúrázták őket, megalázó élethelyzetbe kerültek.
Németh Géza
- Szobrot állítottak Erdélyben Németh Géza zsidó származású református lelkésznek, a III/III társadalmi kapcsolatának, Aczél György személyes jó barátjának. Egyidejűleg könyvet is megjelentettek róla Fidesz-közeli tájékozatlan erdélyi csoportosulások, fia, Németh Zsolt fideszes külügyi államtitkár ösztönzésére és közreműködésével. Németh Géza zavaros nézeteket valló, "nem annyira szent ember" sikkasztott az érdi egyházi kasszából, akárcsak az erdélyi menekültek segélyezésére érkezett nyugati pénzadományokból. Fiával, Zsolttal végigtarhálta fél Európát a nemzet nevében, de saját zsebére. Perverz és erőszakos nőügyei miatt a felesége, Kriza Judit öngyilkos lett. Németh Zsoltot az állambiztonság beszervezte, de iratait eltüntették és a mai napig nem kerültek elő.
- Kárpáti György vízilabdázó üzletember, aki 25 éven át a III/III és a III/II ügynöke volt "Halasi" fedőnéven, a Nemzet Sportolója lett havi 500 ezer forintos életjáradékkal. Előtte miniszterelnöki tanácsadóként havi 675 ezer forintot vett fel egy 15 perces telefonbeszélgetésért.
Kárpáti György és Kövér László
- Orbán Viktor miniszterelnök majd minden debreceni látogatása alkalmával kitüntető figyelmet szentel Bölcskei Gusztáv püspöknek, a református egyház zsinati elnökének. A genetikailag zsidó szellemiségű felcsúti focista hívő reformátusként biztosítja bizalmáról és megbecsüléséről a politikai rendőrség "Bátori" fedőnevű volt besúgóját, akinek a mai napig nem volt erkölcsi bátorsága bevallani bűnös múltját és bocsánatot kérni azoktól, akikről jelentett.
Bölcskei Gusztáv
- A besúgó vonzza a besúgót, avagy besúgó nem vájja ki a besúgó szemét. Kaposvár besúgó fideszes polgármestere: Szita Károly, a "Krakus Péter" fedőnevű volt titkos megbízott, aki még a rokonairól is jelentett, nem hajlandó megvonni a díszpolgári címet a város szülöttétől: Hanák Péter Széchenyi díjas történésztől, aki 1952-ben önként jelentkezett besúgónak az ÁVH-nál, amely be is szervezte "Halász Pál" fedőnéven. Hanák példátlanul káros és gonosz tevékenysége a történészek körében még az ávósok szemében is visszataszító volt. Ma azonban emléktábla is őrzi nevét a somogyi megyeszékhelyen dagonyázó „hálás tanítványok" nevében.
Szita Károly
Térjünk vissza Pintér Sándor belügyminiszter III/II-es államtitkárához. Azt nyilatkozza Tasnádi László, hogy ő soha senkiről nem jelentett, csak kémeket és terroristagyanús személyeket üldözött. Nettó hazugság. Egy hivatásos kémelhárító súlyát az információ határozza meg, azt pedig a hálózat hozza, amelyet meg kell szerveznie és kapcsolatot kell tartani vele. Az így szerzett jelentésekből tud aztán jelenteni felfelé.
Pintér Sándor
Dokumentált esetekről tudunk, amikor Tasnádi a BRFK III/II-2-c alosztályának vezetőjeként szervezte hálózatát az előbbi cél érdekében.
1988 február-márciusában - még rendőr főhadnagyként és mb. alosztályvezetőként - egy megzsarolt erdélyi menekültnek, volt román állampolgárnak, az 1952-ben Marosvásárhelyen született P. Istvánnak hontalan utazási igazolványt szerzett és visszairányította Erdélybe, mert mint írta: "...Romániába történő kiutazásához fontos operatív érdekünk fűződik."
1989. januárjában - már alosztályvezetőként - hasonló megfontolásból tanulmányozta B. Andrea budapesti lakos, NDK-állampolgárnak a KEO-tól (Külföldieket Ellenőrző Osztály) átkért anyagát, mivel nevezett jogellenes külföldi tartózkodás miatt zsarolhatóvá vált.
Amint az nyilvánosságra került, Tasnádi százados, alosztályvezető Nagy Imre újratemetésének napján, 1989. június 16-án szolgálatban volt, és a központi utasítás szerint kapcsolatot tartott a konkrét feladatot teljesítő "Amur" és "Vera" fedőnevű ügynökökkel.
Azt írta pénteken a Zsindex - átvette többek között a ZSVG és a cionista harsona ATV is -, hogy "ÁVH-s ügynöke volt a III/II-es múltú BM-államtitkárnak." Nem árulta, hogy ki, de rejtélyesen körülírta:
"Az 1930-as születésű Amur szabósági tanoncként kezdte pályafutását, majd különböző kommunista ifjúsági szervezetekben dolgozott, és 1952-ben került az ÁVH-hoz. Miután elvégezte az Államvédelmi Hivatal (sic!) hat hónapos operatív tanfolyamát, rövid időn belül olyan megbízatásokat kapott, ahol kamatoztathatta szaktudását, megfigyelői feladatokat kellett végeznie. 1953-ban az ÁVH Baranya megyei osztályára került. Amur fokozatosan előrelépve a ranglétrán előbb a BM-be került, majd a 60-as, 70-es években párizsi, majd genfi rezidensként dolgozott. Éppen 1988-ban, a Hősök terén lezajlott Nagy Imre-demonstráció előtt néhány hónappal helyezték nyugállományba, rendőr ezredesként szerelt le."
Bizonyára azért nem árulták el a nevét, mert ahonnan súgtak a Zsindexnek - feltehetően az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából -, ott 2020. december 31-ig titkosították azt.
Noha eleve furcsa, hogy ilyen szép karrier után ezredesi rangban nyugállományba vonult elegáns elvtárs ismét sorompóba álljon a BRFK-nál, a hírszerző főtisztek által lenézett ügynöki szerepkörben , megkértük "rejtjelmegfejtő" szakértőnket, oldja meg a Zsindex által feladott rejtvényt.
Négy és fél percre volt szüksége a megfejtéshez. S mert minket nem kötnek a gazemberek törvényei, itt közöljük a megfejtést, azt, hogy kire illik rá a Zsindex személyleírása.
Sas (Sass?) József
Sas (Sass) József, ny. r. ezredes, "SZT" fedőszáma: 2081; K-167
1930. július 6, Budapest, Babics (Babits) Margit.
Végzettsége: 4 polgári, szakérettségi, Államvédelmi Hatóság hat hónapos operatív tanfolyama, BM Idegen Nyelvi Főiskola, Rendőrtiszti Főiskola (2 hónapos vezető-továbbképző tanfolyam), MSZMP KB Pártfőiskola (2 éves), Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szak (2 hónapos vezető-továbbképző tanfolyam).
Államvédelmi alhadnagyként kezdte 1951-ben, s 1982-ben léptették elő rendőr ezredessé.
Foglalkozásai, beosztásai:
Fekete kutya drogéria, kereskedő tanuló, 1944-45
Sas László férfiszabó, tanonc, 1947-48
SZIT rákospalotai bizottsága, propagandista, 1948
SZIT négyhetes iskola, 1948
MINSZ, Szabad Ifjúság, munkatárs, 1949-50
DISZ, Szabad Ifjúság, munkatárs, 1950
Pécs, Szakérettségi tanfolyam, hallgató, 1950-51
ÁVH VIII. Főosztály, operatív iskola, hallgató, 1951-52
ÁVH VIII. Főosztály E-alosztály, instruktor, 1952
ÁVH Baranya megyei Osztály, operatív beosztott, 1952-53
BM Baranya megyei Főosztály, csoportvezető, 1953-54
BM II. Osztály, főoperatív beosztott, 1954-55
BM II. Főosztály, főoperatív beosztott, 1955
Külügyminisztérium, Politikai Főosztály,
Nyugat-európai Osztály 1955-56
MNK Nagykövetség, Párizs, kultúrattasé, konzul, 1956
MNK Nagykövetség, Párizs, attasé, 1956
Párizsi rezidentúra, 1956
Hírszerző Osztály, főoperatív beosztott, 1957
BM II/3 Osztály, Értékelő és Tájékoztató Aloszt., főop. beo., 1957
BM Idegen Nyelvi Főiskola, hallgató, 1957-60
BM II/3 Osztály, főoperatív beosztott, 1960-61
BM II/3 Osztály, Titkárság, alosztályvezető, 1961-62
BM III/I Csoportfőnökség, Titkárság, titkárságvezető, 1962-66
BM III/I-1 Osztály, alosztályvezető (SZT), 1966-71
Fedőmunkahely/Külügyminisztérium, 1966-71
Genfi rezidentúra, rezidens, 1966-70
Genfi rezidentúra, főrezidens, 1970-71
Külszolgálati kihelyezésének megszüntetése, 1971
BM III/I-1 Osztály, osztályvezető (SZT), 1971
"SZT" állományból törölve, 1971
BM III/I-9 Osztály, osztályvezető, 1971-82
BM III/I-8 Osztály, osztályvezető, 1982-88
Nyugállományba helyezve: 1988. 03. 31.
Sas (Sass?) József életrajza és szakmai előmenetele az ÁBTL Archontológiájában ide kattintva érhető el.
***
Idáig eljutva megállapíthatjuk, hogy igazán szép karriert futott be "Amur". Ám van egy kis baj. Mérsékelt.
Ugyanis van másik. Van egy másik "Amur" fedőnevű hálózati személy is. Mit ad Isten, ő is "Sas".
És ő is az ÁVH-nál kezdte. Szintén tiszt lett. Előbb az elhárítás, aztán a hírszerzés foglalkoztatta. Szintén külföldre került, diplomáciai szolgálatba. Az ő irattári anyagát is titkosították.
Nem folytatjuk.
Azt javasoljuk a Zsindexnek, gyorsan hívja kapcsolatát az ÁBTL-ben, nehogy úgy járjon a főszerkesztője, mint az Origóé. Mert ha Tasnádi államtitkár nem is, de Lázár miniszter szomorú lesz.
Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Ügynökjelentések és ami azokon túl történt (IV.) - Antallék besúgói, levelek Kádárhoz és Grószhoz
- Schmitt, Fenyvesi, Kárpáti és még néhány sár melléki…
- Ismét kitüntettek egy állambiztonsági ügynököt - Kopátsy Sándort 1957-ben szervezték be
- Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását?
- Amit Orbán Viktor nem tett ki a honlapjára állambiztonsági múltjáról
- Ügynökügyek: sérült miniszterek, bizottságosdi, lebeszélőemberek