"Ő egy kereszt, melyet a református egyháznak hordoznia kell" - sóhajtott fel a portálunk által bemutatott amerikai nagyköveti távirat szerint Bölcskei Gusztáv református püspök, amikor arról kérdezték 2009-ben, mit szól ahhoz, hogy a pletykák szerint ifj. Hegedűs Loránt, a budapesti Hazatérés Templomának lelkésze a Jobbik színeiben indulhat a következő választáson.

Bölcskei Gusztáv, akinek kereszt a nemzetét szolgáló lelkésztársa

Ifjabb Hegedűst nem kell bemutatni olvasóinknak, aki egy kicsit is követi nemzetünk sorsának alakulását, az tisztában van azzal, hogy mit tett és tesz le a mai napig az asztalra. Mi viszont - ha már véleményezgetésről van szó - olvasóinkat és a református egyház tagjait kérdezzük: ők mit szólnak az alábbihoz?

(Nagyobb méretben itt érhető el.)

Beszédes dokumentum a fent látható hatos karton: Bölcskei Gusztávot 1986-ban szervezte be a Hajdú-Bihar megyei politikai rendőrség, a III/III alezredese, Szabó Béla hazafias (!) alapon – tehát önként és dalolva. Három évig jelentett „Bátori” fedőnéven titkos megbízottként, belső elhárító feladatokat hajtott végre a református egyház területén. A rendszerváltás hajnalán, 1989. július 4-én irattározták anyagát, mert nem járt el rendszeresen a kapcsolattartó tisztjével szervezett besúgó találkozókra.

Mindeddig nem volt bátorsága, hogy bevallja múltját, s bocsánatot kérjen azoktól a "testvéreitől", akiket elárult.

De ahhoz van képe, hogy sunyi módon az ellenségnek a mai napig jelentsen - csak időközben ő is ülepet cserélt, politikai vezetőinkhez hasonlóan -, és olyanokról fogalmazzon meg elmarasztaló véleményt, akik a hazát szolgálják.

Hadd lássuk, kiáll-e most hívei, sőt az egész magyar társadalom elé bevallani a múltat, s bocsánatot kérni, ahogy az ugyancsak általunk leleplezett Simon Károly vitorlázó tette?

A félreértések elkerülése végett: ugyan a jelentései neki is, mint oly sok más, ma fontos funkciót betöltő közszereplőnek, "eltűntek", ez a három éven át tartó foglalkoztatás önmagában bizonyíték az állambiztonsággal való együttműködésre. Három évig ugyanis senkit sem tartanak, ha nem jelent; az olyanokat egy-két hónap után kizárták.

Továbbá a jelentés lehetett szóbeli is, amit magnóra vettek, vagy éppen a kapcsolattartó tiszt legépeltette, és utólag aláíratták az ügynökkel.

Püspökünk tehát éveken át szorgalmasan eljárt a titkos találkozókra (ahol nyilván nem kártyázással múlatták az időt), 1989 nyarán pedig, amikor már látta a változás jeleit, azzal a sablonos módszerrel igyekezett szabadulni a kapcsolatától, hogy nem bukkant fel rendszeresen a "randevúkon". Kizárták, tehát bejött neki - egészen eddig.

Végezetül pedig egy kis "bónusz": gratuláció a munkásőrnek:

(Kuruc.info)