Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató 2010 tavaszán elsőként dolgozta fel az átmentett állambiztonsági múlt tetten ért következményeit az első szabadon választott magyar országgyűlés (1990 – 1994) képviselői körében.

Az elmúlt nyolc évben tovább folytatta kutatásait, melyek eredményeit új tanulmányokban tárja fel. Sorozata I. részét itt közöltük.

Most a folytatás következik.

Pintér József („Péterfi János” titkos megbízott), FKGP

Kivételesen kezdjük a végén a történetet.

1981. február 19-én este 7 órakor a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályának beosztottja: Selmeczki József r. százados beütemezett találkozóra készült Pintér Józseffel, azaz: „Péterfi János” titkos megbízottal, akinek kapcsolattartó tisztje volt. Szokása szerint, kissé korábban érkezett a megbeszélt nyilvános helyre, volt ideje végiggondolni a titkos együttműködés állomásait a hálózati személlyel.

Az akkor 56. életévébe lépett Pintér 1955 óta állt szervezett kapcsolatban az állambiztonsági szervekkel. Terhelő, kompromittáló adatok és körülmények alapján szervezte be a BM I. (államvédelmi) Főcsoportfőnökségének IV. főosztálya. 1946-1948 között a Független Kisgazdapárt Fejér megyei szervezetében különböző funkciókat töltött be. 1948-ban megyei titkár lett, s 1950-ig maradt ezen a poszton. 1949 májusában az országgyűlési választásokon képviselővé választották, de lemondott mandátumáról. 1956-ban, a forradalom idején a megyei Nemzeti Bizottság Intéző Bizottságának tagja. 1957 júliusától szeptemberig internálták, az év végén elbocsátották munkahelyéről.

Beszervezésétől kezdve 1971-ig a volt politikai pártok vonalán foglalkoztatták, ügynök minőségben. 1973-ban lett titkos megbízott, ettől kezdve az állam elleni bűncselekményekért elítélt személyek körében végzett belső elhárítást. 1980. május 22-én kelt értékelése szerint a Fejér megyei politikai rendőrség (III/III.) – egyebek között – megállapította:

„Megbízható, ellenőrzött hálózati személy, szervünkhöz való viszonya jó.”

A jelentést Seffer István r. alezredes , a Fejér megyei III/III. Osztály vezetője írta alá.

[Seffer István (1933, Jászberény, Járvás Judit) a 8 általános elvégzése után segédmunkás a Terményforgalmi Vállalatnál. 1953-tól határőr, sorkatona Nagykanizsán és Komáromban. 1955-benn elvégzi a BM Határőrség 6 hónapos    Felderítő Tiszti Iskoláját, ami után az orosházi Határőr Kerület Felderítő Alosztályához kerül operatív beosztottnak, alhadnagyi rangban. 1957 január-áprilisban a Forradalmi Honvéd Karhatalom jászapáti karhatalmi alegységében operatív beosztott. Májustól öt évig a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának jászberényi kirendeltségén folytatja az operatív szolgálatot, majd Szolnokra helyezik a megyei III/III-2 alosztályra, ahonnan két év után, 1967 júniusában átveszi a kémelhárítás, a III/II. változatlanul operatív beosztásban. Közben elvégzi a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet (1962), és a BM Központi Tiszti Iskola Idegen Nyelvi Főiskoláján a német tagozatot (1967). 1967. július 1-én foglalja el új szolgálati helyét a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. Alosztályán főoperatív beosztásban. 1969. november 15-én kerül tartósan a III/III. Alosztályra , ahol 19 évet tölt, operatív, majd főoperatív tiszt, 1976. április 1-től őrnagyi rangban osztályvezető, 1977-ben alezredes. 1977-ben és 1982-ben 2-2 hónapos vezetői továbbképző tanfolyamot végez a BM Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági szakán. 1988 december 31-én osztályvezetőként helyezik nyugállományba.]    

Seffer István r. alezredes
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

Térjünk vissza a találkozóra, melyre pontosan érkezett a titkos megbízott. Kapcsolattartó tisztje: Selmeczki r. százados azért hallgatta fokozott figyelemmel, mert „Péterfi” már az előző találkozón felvetette: szeretné megszüntetni titkos együttműködését az állambiztonsági szervekkel.

Hamar tisztázódott, hogy a tmb. operatív értékű információt, írásos jelentést nem hozott. Ám most már kifejezetten kérte a kapcsolat megszüntetését. Kérését több okkal is indokolta. Elmondta, hogy a vele korábban bizalmas kapcsolatban lévő, az állambiztonsági szervek látókörébe tartozó személyek részben meghaltak, részben idős koruk, egészségi állapotuk miatt nem jelentenek veszélyt a társadalomra. (Konkrétan Vócsa Ferenc, Szabó Imre Ferenc, Kovács István és Förhécz Sándor nevét említette, akik meghaltak.)

Kifejtette: újabb kapcsolatok létesítésére családi körülményei miatt sem tud vállalkozni, de a döntő tény az, amit Selmeczki r. százados így jegyzett fel:

„… több mint 30 éve áll velünk kapcsolatban, betöltötte az 55. életévét és ez a BM-nél már nyugdíjkorhatárnak számít”

A százados közölte Pintérrel, hogy noha az együttműködés vállalása önkéntes, tekintettel a nemzetközi helyzetre, várhatóan növekedni fognak az állambiztonsági szervek feladatai, s ezért kérte: vizsgálja felül elhatározását. A meggyőzési kísérlet azonban nem járt eredménnyel.

A kapcsolattartó tiszt jelentette felettesének a történteket és javaslatot tett:

„A tmb.-nek az együttműködés megszüntetésére felhozott indokai valósak. […] Megítélésem szerint az együttműködés erőszakolása nem járna eredménnyel, ezért javaslom a tmb. hálózatból történő kizárását.”

A kizárási javaslattal a megyei állambiztonsági szerv vezetése egyetértett.

Az állambiztonsági hálózatból 1981-ben kizárt Pintér József 1985-ben számviteli főosztályvezetőként ment nyugdíjba az Albaker Vendéglátó Vállalattól, ahol 1972 óta dolgozott. Méhészkedett továbbra is, még a rendszerváltozás idején is ötven családos vándorméhészete volt.

1989 januárjában több társával újjászervezte az FKGP megyei szervezetét, februárban megyei főtitkárrá és a párt Politikai Bizottságának tagjává választották. 1990 tavaszán a Fejér megyei 2. sz. (székesfehérvári) választókerületben indult a demokratikus választásokon. Programjában a magántulajdoni formák helyreállítását, a háztáji gazdaságok, a valódi szövetkezetek fejlesztését hangsúlyozta. Az első fordulóban negyedik lett, a párt megyei listájáról jutott be a parlamentbe. 1991 novemberétől a Pásztor Gyula, majd Szabó János vezette kisgazda frakció tagja. A környezetvédelmi bizottságban dolgozott, annak előbb titkára, később alelnöke volt.

Személyi adatairól, iskoláiról, munkahelyeiről a következők tudhatók még.

1925. november 5-én született Székesfehérváron. Apai és anyai ágon is a Fejér megyei Pátka községből származott, református családból. Édesapja: Pintér Lajos 1938-ig főtörzsőrmesterként szolgált a székesfehérvári rendőrkapitányságon, majd gazdálkodni kezdett. Rendőrségi nyugdíját 1945 májusában megvonták, segédmunkásként tartotta el családját. Édesanyja: Szabó Erzsébet 1945-ig háztartásbeli, azt követően takarítónő. 1951-ben nősült meg, felesége: Horváth Julianna gyors-és gépírónő. Leánya: Eleonóra 1958-ban született, ének-zene tanár lett.

A Hunyadi Mátyás Kereskedelmi Középiskolát 1944-ben végezte el Székesfehérvárott. Rövid ideig könyvelő a Magyar Bauxitbányák Rt.-nél, majd 1944 végén leventetársaival együtt Németországba hurcolták. Amerikai fogságba került, 1946-ig Bajorországban az amerikai hadsereg szakácsaként dolgozott. Hazatérése után lépett be a Független Kisgazdapártba, melynek politikusaival 1943-44-ben családi és református egyházközségi kapcsolatok alapján ismerkedett meg. Mint már említettem: az FKGP alkalmazottja, tisztségviselője volt 1950-ig.

Elvégezte a Számviteli Főiskola levelező tagozatát, mérlegképes könyvelői oklevelet szerzett. A párt működésének felszámolása után különböző székesfehérvári vállalatoknál könyvelő, főkönyvelő. 1957-es internálását követően 1958-tól több megyei áfésznél dolgozott pénzügyi beosztásban.

Az ÁBTL-ben négy munka dosszié őrzi jelentéseit, köztük a saját kézzel írottakat is. (ÁBTL 3.1.2. M-38731/1-4)

Első ismert jelentéseit a BM Fejér megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztályának (belső reakció elhárítása) adta, kapcsolattartó tisztje Lassan János r. hadnagy volt. 1958 januárjában azonban még nem Székesfehérvárott találkoztak, hanem Budapesten az V. kerületi kapitányságon, mert Lassan r. hadnagy értékelése szerint, meg kellett beszélni „egyes tisztázatlan kérdéseket, ugyanis korábban felmerült, hogy az állambiztonsági szervekhez nem őszinte [az ügynök].”A beszélgetés eredményeképp azonban: „Ezt a megállapítást a továbbiakban nem tartjuk fent.”

„Péterfi”egyik feladata volt, hogy kellő indoklással sorolja fel azokat az ismert személyiségeket, akik a kisgazdapárt „… megtisztítása után más jobboldali pártokban helyezkedtek el és e ténnyel nyíltan kifejezésre juttatták, hogy a koalícióban működő kisgazdapárttal nem éreznek politikai közösséget.”

 Az ügynök elsőként említi Shvoy Lajos megyéspüspököt, aki 1947-ben kilépett a kisgazdapártból.

 [Shvoy Lajos, 1879 -1968, Székesfehérvár tizennyolcadik püspöke, Prohászka Ottókár utódja, a kommunista diktatúra ismert ellenfele.]

 A felsorolásban szerepel még: Kéri Nándor plébános, Bottka László, Rövid József és Lics Ferenc.  

A következő feladat áprilisban: jelentse, kiket ismer a volt FKGP vezetők közül és azok hol tartózkodnak. Pintér József a következőkről készít jelentést:

Dr. Nyirjessy Sándor, a megyei szervezet volt ügyvezető elnöke, nemzetgyűlési képviselő;

Végh Imre, volt városi főtitkár, újságíró;

Csapó Gyula, volt járási titkár, Adony; 

Nagy Sándor, volt városi titkár, Székesfehérvár;

 Dr. Potoczky Kálmán, az FKGP országos központja szervezési osztályának volt vezetője ;

 Dr. Balogh György, a szervezési osztály volt vezetője Potoczky után; 

 [Dr. Balogh György, 1919. március 19, Debrecen, Garay Mária, 1957-ben szervezte be a politikai rendőrség, „Róka”, majd „Rába” fedőnéven ügynök, titkos megbízott, 1990-ben az FKGP budapesti listájáról, - leánya az országos listáról - került a parlamentbe, ahol a Honvédelmi Bizottság elnöke lett.]

Kovács István, Csákberény, az FKGP volt megyei elnöke, országgyűlési képviselő;

Szatmári Nagy Sándor, az FKGP volt Csongrád megyei titkára.   

A politikai rendőrség elégedett „Péterfi” jelentéseivel. A harmadik nagy csoport, amelynek feltérképezésére utasítást kap: ellenséges beállítottságú és ellenséges tevékenység kifejtésére hajlamos személyek felkutatása, megismerése és jellemzése ismerősei körében.

Az ügynök 1960. december 9-én ezzel kapcsolatban jelentést ad át dr. Gulácsi Ferenc r. alhadnagynak.

Van, akit ekkor csak felsorol, rövid jellemzéssel, például: Szabó György, a Vizügyi Igazgatóság szállításvezetője, Székesfehérvár, Gáz utca; Vócsa Attila, Székesfehérvár, Sütő u.; Dr. Gáspár János, volt ügyvéd; Dr. Sulyok Tibor tanár; Gervein Ferenc, Székesfehérvár, Vörösmarty tér; Hortoványi Jenő főkönyvelő, Székesfehérvár, Tobak u.; és mások.

Másokról úgy jelent, hogy azzal megfeleljen a politikai rendőrség elvárásainak, szóhasználatának, és konkrét intézkedésekre sarkalljon. Például:

„Árvai László, Polgárdi. Meggyőződéses anarchista, zsidó és kommunista gyűlölő. Gondolom, hogy ha valamilyen nyugati hírszerzésre felszólítanák, örömmel vállalná.”

„Czenci Ferenc tetőfedő kisiparos, Május 1. tér 13. Elég gazdag ember, több házát államosították, de jelenleg is van neki több háza, villája (Balaton). Korlátozva érzi kisipari munkáját és gyűlölettel néz a kommunistákra, gyakran latolgatja, hogy remény lehet egy rendszerváltozásra.”

„Kovács Lajos, igazgató-tanító, Székesfehérvár, Május 1. tér 11. Bár kevésbé politizál, de volt horthysta repülőtiszt, politikai beállítottsága ellenséges érzületű a mai rendszerrel szemben. Kevéssé közlékeny természetű ember, csendes, szemlélődő típusa azoknak a személyeknek, akik várják a rendszer megszűnését.”

„Dr. Boór Ferenc, orvos, Május 1. tér. Idealista világnézetű, a kapitalista rendszer barátja. Magánbetegeit is gyakran szórakoztatja a kapitalista rendszer kiválóságaival és az itthoni elmaradott állapotokkal.”

„Antal Antal, Székesfehérvár, Móricz Zsigmond u. Paraszt ember, klerikális beállítottságú, kulák családból való.”

„Dr. Jéhn Ferenc, kulák származású és kapitalista világnézetű, bár gyávasága nagyobb annál, hogy személyét bármilyen formában kockáztassa. Készen elfogadna egy rendszerváltozás utáni polgármesteri funkciót.”

„Imre László, Székesfehérvár, Lenin u., Megyei Tanács. Bár egyszerű parasztgyerek, mégsem híve a rendszernek. Könnyebb neki, ha mindig a nyugati politikai és gazdasági dolgokról beszélhet. Sokszor hallgat külföldi rádiót. Eléggé alakoskodó ember.”

Dr. Gulácsi Ferenc r. alhadnagy értékesnek minősíti a jelentést.

A kisgazda hálózati személy időnként kifejti és jelenti is általánosabb észrevételeit és véleményét a parasztság helyzetéről, a mezőgazdaság kollektivizálásáról. 1960 utolsó napjaiban például így:

„Ellenséges érzület a parasztemberek irányából azért jelentkezik, mert egy részük nem győződött meg és nem is akar meggyőződni a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Sajnálja, hogy nem tud tovább dolgozni a saját földjén és terjeszkedni, mind nagyobb vagyonra szert tenni. Úgy tapasztalom, hogy a paraszti réteg ellenséges érzületét a mai időben az egymásközti izgató beszélgetéseken kívül úgy juttatja kifejezésre, hogy kevésbé szorgalmas munkát végez a tsz-ben, csupán annyit dolgozik, hogy bizonyságát lehessen látni valamelyest az ő munkájának is és a legszükségesebb napi költőpénzt megkaphassa. Nem látja és nem is akarja látni hasznát a nagyobb terméseredménynek.”

„Péterfi” figyel és tudja: ki kivel jár össze, s milyen alkalomból a parasztok közül, de információi vannak értelmiségi körökből is. Jelenti – egyebek között -, hogy dr. Boda József ügyvédi munkaközösség vezető borospincéjében kik szoktak összejönni, az Öreghegyen társalog dr. Jéhn Ferenc és dr. Berente megyei bíró, Réczei volt horthysta ezredes családja, dr. Szombatfalvy volt ügyvéd és Hofstader István volt városházi főintéző.

1962-ben a Fejér megyei politikai rendőrség tematikusan megfogalmazott kérdéscsoportokat ad át az ügynöknek, azokra kell választ adnia, konkrét nevekkel.

1., Kik a revizionista, nacionalista nézetek szószólói a kisgazdapárt volt vezetői és más ismert személyek körében, hogyan nyilvánul meg véleményük?

2., Hogyan vélekednek a volt megyei politikai vezetők (FKGP, SZDP) a nemzetközi helyzetről, annak változásairól?

3., Az imperialista propagandaeszközök, főként a rádióadások, milyen hatással vannak a lakosságra, miként terjesztik az ellenséges híreket, tapasztalhatók-e csoportosulások?

„Péterfi”több oldalon át jelenti tapasztalatait és az ellenségesen megnyilvánulók, a téves nézetek hordozói köréből újabb nevekkel ismerteti meg az állambiztonsági tiszteket. Például:

Mikó István, volt SZDP elnök, dr. Krenkó József orvos, FKGP, Székesfehérvár, Hegymegi Kiss Lajos gazdatiszt, Székesfehérvár, Szabó György, FKGP, Székesfehérvár, Holló Elek, FKGP, volt sárbogárdi járási főjegyző, dr. Simon András ügyvéd, FKGP, Székesfehérvár, Tőke István, Székesfehérvár, volt FKGP képviselő, Kovács István, volt FKGP képviselő, Csákberény, Szatmári József, FKGP, Székesfehérvár, Fazekas Alajos, FKGP, Székesfehérvár, Blank László, SZDP, Székesfehérvár, Somfai László, SZDP, Székesfehérvár; továbbá pártonkívüliek Székesfehérvárról: Albrecht Ferenc, Czenci István, Kurdi Mihály, Lechner Márton, Berényi Géza, Ónodi István, Raffai Ferenc.

Néha azonban kizökken irányított, sablonos és unalmasan ismétlődő hálózati feladataiból a kisgazda besúgó és nem várt módon kritikus észrevételeit jelenti meglepett kapcsolattartó tisztjének. 

1962. július 26-án dr. Gulácsi Ferenc r. alhadnaggyal történt találkozóján arról számolt be, hogy nagyon visszatetsző dolog állandósult a Vágóhídon, ahol reprezentáció címén rendszeresek a nagyszabású ebédek és vacsorák a legkülönbözőbb vendégek és küldöttségek számára. Legutóbb, amikor a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjai jártak ott, a bőséges ebéd elkészítése annyira lekötötte a szakácsok idejét és figyelmét, hogy a dolgozóknak már nem is tudtak főzni, azok hideg csomagot kaptak, benne kövesztett szalonnával. Nagy volt az elégedetlenség, napokig tartott a felháborodás. De ez még nem minden. A kapcsolattartó tiszt leírta és jelentésbe foglalta Pintér József további súlyos tényközlését:

„Jelentette továbbá az ügynök, hogy a vállalatnál tudott dolog, hogy szombatonként a vállalat kocsija minőségi húst hord szét a városban a funkcionáriusok lakására. Olyan is van, hogy nem lehet valamilyen húst kapni, de azt az igazgató jó barátai megkapják. Ez elsősorban a borjúhúsra vonatkozik.”

Az állambiztonság úgy dönt, hogy haladéktalanul tájékoztatják a megyei pártbizottságot és a főkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztályát, az utóbbi tisztázza: kinek milyen szerepe van az eseményekben.

Pintér kapcsolattartó tisztjének: dr. Gulácsi r. alhadnagynak és felettesének: Karaszi Márton r. őrnagy alosztályvezetőnek meggyőződése, hogy a hasonló gondolkodású és beállítottságú reakciós, osztályidegen személyek, mindenekelőtt az értelmiségiek, baráti társaságok formájában egyre szervezettebbek, rendszeres kapcsolatot tartanak, összejárnak, egymás lakásai a suttogó propaganda terjesztésének melegágyai. Pintér József („Péterfi János” ügynök) széleskörű helyi ismeretekkel rendelkezik, személyi ismeretségi köre tán a legnagyobb a városban, sőt, a megyében is. Ezért visszatérően utasítják a baráti társaságok felderítésére, mind mélyebb beépülésre, a kapcsolati rendszert összetartó nézetek és a gyakorlati együttműködés tanulmányozására.

1962. november 19-i jelentésében Pintér négy általa megismert, viszonylag elkülönülő, de egymással együttműködő baráti társaságról és azok tagjairól jelent.

1., A már említett dr. Jéhn Ferenc, a Vágóhíd főkönyvelője, tőkés kisiparos családból származik, igen jó anyagi körülmények között él, aki azért lehet az egyik legtekintélyesebb társaság vezetője, mert teljes mértékben élvezi a még mindig befolyásos volt városi előkelőségek bizalmát.

 Ebbe a körbe tartozik: dr. Kabai László kórházi főorvos, dr. Szombatfalvi Rudolf idegenforgalmi vezető, volt ügyvéd, aki rokoni kapcsolatban áll dr. Schmöltz József ügyvéddel, volt városi főügyésszel, dr. Nagy László ügyvéd, aki Jéhn feleségének a testvére, Vass Sándor pénzügyi vezető az Építőipari Vállalatnál, apja csendőr volt, felesége régi nagypolgári család sarja, Hegyvári Ferenc mérlegkészítő kisiparos és Gaál „Csöpi” volt rendőrtiszt, feleségével, a nagypolgári családból származó Poszt Líviával.

2., A második társaság Hortoványi Jenő körül szerveződik, (1917, Esztergom, Maron Margit), aki egy seregélyesi ktsz. főkönyvelője, majd a 14. VOLÁN belső ellenőre, rendőrtiszt volt 1945 és 1948 között, (a városi-járási rendőrkapitányság bűnügyi alosztályvezetője), az FKGP megyei elnökségének tagja, a forradalomban való részvételéért aktív besorolású „F” dossziés személy, „Péterfi” szerint klerikális beállítottságú.

A két erős egyéniség: Perjés László, mezőgazdasági szaktanár, aki 1956-ig a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott, a forradalomban való részvételéért börtönbe került, szabadulása után agronómusként helyezkedett el, és Kovácsné Réczei Hilda, egy magas rangú horthysta katonatiszt lánya, aki régebben könyvelőként dolgozott Hortoványi mellett.

3., Az ügynöki jelentés szerint a harmadik számottevő csoportosulás középpontjában dr. Baróth Ernő székesfehérvári jogtanácsos áll, apja a háború előtt tanügyi főtanácsos, a Kereskedelmi Társulati Iskola igazgatója volt. A kiterjedt sváb család birtokai Bakonysárkányban voltak, oda való Wágner Sándor tanár is, akit szélsőjobboldali magatartása miatt 1945 után elítéltek.

A Baróth család tagja (felesége Baróth lány): Volsik János magánkisiparos, volt katonatiszt. A kör tagja még Zavaros Tibor, a székesfehérvári TÜZÉP Vállalat főkönyvelője, a volt polgármester rokona.

4., A negyedik baráti társaságot dr. Boór Ferenc ismert székesfehérvári orvos fogja össze a saját villájában, az ügynök szerint állítólag nyilas volt.

Boór feleségének testvérét vette el Csitári nyomdatulajdonos, Csitári Emil volt főispán öccse, a villában gyakran megfordul egy másik Csitári is, aki banktulajdonos volt, s azokban az években az OTP volt a munkahelye. Említést érdemel még a társaságból Deák Pál volt áruház tulajdonos és fia.

A 60-as években Székesfehérvárott és a megyében többen is hallgatják a városból disszidált Végh Imre volt kisgazda politikus megszólalásait a kanadai rádió Montreálból sugárzott rövidhullámú adásaiban. Mivel az érdeklődés egyre nő iránta, az állambiztonság megbízza „Péterfi” ügynököt, hogy derítse fel a „nacionalista, soviniszta, szovjetellenes, irredenta kijelentéseket és jelszavakat” hangoztató Végh hazai rokonságát, valamennyit, kivétel nélkül, továbbá a Végh volt politikai környezetéhez tartozott még élő személyeket.

Pintér előnyös helyzetben volt, mert gyerekkora óta jól ismerte a Székesfehérvár, Attila út 25. szám alatt lakó Végh Józsefnét és családját. Pintér apjával szolgált együtt egy ideig a család feje: id. Végh József 1945 előtt, mint detektív, majd közlekedési rendőr, s három évvel korábban halt meg. Mindkét fia: József és Imre is Nyugatra távozott.

Pintér („Péterfi”) gondos munkával felderíti a családi hátteret, s 1964. április 14-én jelentést tesz a megyei rendőr- főkapitányság politikai osztályának. Jelentése szerint:

Végh Imre 1918-ban született Székesfehérvárott, kereskedelmi érettségit tett 1940-ben. Egy repülő alakulattól egy évi szolgálat után küldték a Ludovikára, ahonnan zászlósként került Börgöndre, ahol bombázó felderítő pilóta lett, magyar és német gépekkel repült. 1944 elején már repülő hadnagy. Még abban az évben megnősült, felesége: Horváth Erna apja textilkereskedő volt a városban. Feleségének bátyja: Horváth Gyula a hatvanas években a KIOSZ főkönyvelője.

Végh 1946-ban tért haza Németországból, ahol amerikai fogságban volt. Szabó György, a kisgazdapárt városi szervezetének gazdasági titkára és Bárány H. András, a Kis Újság Kiadó Hivatalának vezetője hívták a kisgazdapártba, ahol dr. Nyirjessy Sándor, tankerületi főigazgató, az FKGP városi elnökségének tagja, országgyűlési képviselő karolta fel. Aktívan szervezték a pártot, 1946 végén Végh Imre már városi főtitkár. (Nyirjessyt 1948-ban egy vallási vitában elmondott szélsőjobboldali interpellációja miatt visszahívták a parlamentből és Nyugatra menekült.) A Kis Újság létrejöttében és fenntartásában fontos szerepet vállalt a püspökségen Neményi László, rk. pap, Végh elsősorban a szerkesztésben vett részt.

A visszaemlékezések szerint, Végh Imre emelkedő politikai csillagában meghatározó volt született politikai érzéke, jó megjelenése, beszédkészsége, határozott fellépése. Hamarosan tagja lett a városi és a megyei törvényhatósági bizottságnak, jó összeköttetései voltak az alispáni és a polgármesteri hivatalban. (Így ismerkedett meg dr. Jéhn Ferenccel, dr. Gáspár Jánossal, Skorka Károllyal, dr. Álmos Istvánnal.) Értelmiségi körökben az a vélemény alakult ki róla, hogy polgári demokratikus beállítottságú, militarista beütésekkel; politikailag igen jól tájékozott.

Jól látja, hogy a kisgazdáknak - választási eredményüknek ellentmondóan - nincsenek komoly pozícióik a végrehajtó hatalomban. Ezért hozzákezd a kommunista és szociáldemokrata vezetők megbuktatásához, éles kritikával különösen dr. Szirbik kommunista alispán leváltását szorgalmazza, úgy gondolja, hogy vissza lehet hozni dr. Taisz Andor, volt alispánt. Összegyűjti a megye területén "B" listázott személyek névsorát, kezdeményezi ügyük felülvizsgálatát és visszavételüket korábbi munkahelyükre. Eközben nagy mennyiségű személyi anyagot gyűjt össze társaival, az adattárra okkal vet szemet az állambiztonság. Erőfeszítéseinek eredményeképpen sikerült visszakerülnie korábbi állásába például dr. Mikó Béla ügyvédnek, Hortoványi Jenőnek és dr. Lórodi Pálnak.

Népszerűsége egyre nő, kapcsolatai erősödnek a városi és megyei vezetőkkel valamint a püspökséggel, ismert támogatói a párt országos vezetői (Nagy Ferenc, Kovács Béla, Bognár József, Ortutay Gyula). „Péterfi” jelentése szerint 1947-ben egy alkalommal Budapestről visszatérve arról beszélt Szabó György és Bárány H. András előtt, hogy lehet a fegyvereket élesíteni, mert a Nyugat be fog avatkozni és a szovjet csapatok ki fognak vonulni. A beszélgetés után nem sokkal a püspökségre hívták, majd az a hír terjedt el, hogy az ávósok letartóztatták és elhurcolták.

Ezt követően Vócsa Ferenc lett a városi főtitkár, aki a kisgazda nagyválasztmány hozzájárulásával röpcédulákat adott ki és küldöttséget menesztett Nagy Ferenchez Végh szabadon bocsájtása érdekében. Csak két hónap múlva tudták meg, hogy államellenes bűncselekmény miatt tartóztatták le. Markó utcai tárgyalásán ott volt Pintér József („Péterfi János”) is, azon derült ki, hogy P. László, volt határőr ezredes, Nyugatról visszadobott kémnek adott katonai információkért (börgöndi repülőtér) tartóztatták le, s végül 5 év börtönbüntetésre ítélték.

Két évet ült, amikor mint a börtönirodán segédkező rab megtévesztette az adminisztrációt, rejtélyes körülmények között szabadult és feleségével együtt Nyugatra szökött. 1956 október 28, vagy 29-én Pintér gyalogosan ment a Berényi úton, a volt Pracsler féle italboltnál járt, amikor a város felől egy fekete személygépkocsi jött tele utasokkal, valaki integetett neki a hátsó ülésről, ő pedig felismerte Véghet. Hazaérve a felesége újságolta neki: látta, hogy a püspökség előtt állt egy fekete gépkocsi, amelybe beszállt a püspökségről távozó Végh Imre. Akiről az ügynök azt is jelentette, hogy mielőtt Kanadába ment, Európában pilótaként felderítő kémrepülőgépeket vezetett. Székesfehérvárott széles körű rokonsága szétszóródott, jutott belőlük Sárkeresztesre is.

A hatvanas évek második felétől jelentései megfogalmazásánál Pintér átveszi és alkalmazza azt az ismert titkosszolgálati fordulatot, hogy saját személyét behelyettesíti az „ismerősöm” egyes szám harmadik személyű szóhasználatával. (Mások a „barátom” megfogalmazású trükköt szokták használni.) A megyei politikai rendőrség (III/III.) változatlanul a volt politikai vezetők nyomába küldi, véleményük, s annak változásai állandó jelentéstételi feladat.

A börtönt megjárt és megélhetési gondokkal küszködő Vócsa Ferenc sorsát nem nagy megértéssel kíséri „Péterfi”:

 „…mintha Vócsánál megállt volna az idő. Az utóbbi egy évtized kimaradt nála, ma sem azt szemléli, hogy mi van, hogy élnek az emberek, s megváltoztak a viszonyok…”

Megemlíti, hogy Kádár János intézkedett az USA-ban élő dr. Nyirjessy Sándor, volt képviselő hozzá írt levelével kapcsolatban, s engedélyezték neki, hogy hazalátogasson családtagjai sírjait megnézni. Hortoványi Jenőt azért tartja társadalomra veszélyesnek, mert „titkolt felfogása legitimista”. Dr. Boór Ferenc fogorvosról azt jelenti, hogy megnyilatkozásai ellenséges érzületűek:

 „…a társadalmi élet mai alakulását ironikusan csak bírálni tudja, egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy ami itt van, abban van jó is.”

Csurgai Horváth József, volt kisgazda elnököt (aki azért mondott le 1948-ban, mert nem akart a kommunistákkal közös politikát folytatni) most már szintén veszélyes személynek minősíti jelentésében korábbi szervezkedései alapján, „Elképzelése szerint Magyarországon csak olyan politikai rendszer nyerné meg a néptömegek bizalmát, amely köztársasági államformát jelentene, de a gazdálkodás kapitalista módszerekkel folyna.”

Borbély László tanár az ügynök szerint elvi meggyőződésből bírálja a kommunista embert, a rendszert:

 „Azt várná egy nem kommunista rendszertől, hogy ő magas funkcióba kerülhessen. Lehet, hogy ez karrierista mentalitásból fakad. Úgy, ahogy 1956-ban pillanatok alatt aktivizálta magát, környezetével nem számolt, csak a kommunistákat akarta mindenhonnan kitiltani, ugyanezt tenné hasonló körülmények között.”

A kisgazda besúgó Siófokon keltezett 1967 március 17-i jelentésében aggódik Gervein Ferencért, aki 56-os múltjáért börtönviselt, mégis sokat találkozik mostanában Vócsa Ferenccel. „1956-ban Vócsa Ferenc munkatársa volt, készségesen segített Vócsának a politikai akcióban, nem gondolva ennek következményeire. Kérdés, hogy e mentalitása, készsége mennyire fog hasonló lenni most a korábbihoz, ha Vócsa Ferenccel többet találkozik.”

„Péterfi” megkérdezi régi ismerősét: Szabó Imre Ferencet is 1967 áprilisában: miként ítéli meg az aktuális politikai helyzetet? Az ügynök – mint írja – mindig megkülönböztetett tisztelettel értékelte Szabó véleményalkotását, mert „egy művelt, a helyzetet okosan elemző személyt lát benne.”Most – egyebek között – a következőket jelenti:

„Szabó Ferenc szerint a jelenlegi helyzet a társadalmi rendszer jól szervezett állapotát mutatja. Itt minden úgy megy, ahogy központilag elképzelik. A dolgozók egyhangúan szavaznak a jelöltekre, mindenki helyesli az ország politikai és állami berendezkedését. Ez annak következménye, hogy teljes gazdasági és politikai integráció van. Részesei vagyunk egy szövetségi politikának, melynek érdekei szerint kell az irányítást végezni. Ma már az emberek nem úgy vannak, mint a kuruc-labanc időkben, vagy az 1848-as időkben, hogy ellenzéki politikát folytattak és még harcoltak is eszméik, céljaik megvalósításáért. Ma már a világ fejlettebb, az emberek egyéni érdekeiket jobban fontolóra veszik. A politikai eszközök is fejlettebbek, mint annak idején voltak, a közigazgatás jobban szervezett, a kulcs helyeken megbízható emberek ülnek, akik kiszolgálják a társadalmi rendszert, még akkor is, ha nem értenek mindenben egyet vele.”

Egy évvel később, 1968 áprilisában Moha községben felkeresi a kisgazdapárt volt helyi elnökét: Lengyel Gábort, akkor a tsz. traktorosát. Csak a feleségét találja otthon, akit kikérdez, beszéltet. Lengyelné panaszkodik, mert férje nyugtalan, sokat bosszankodik, mérgelődik, „nem tud beletörődni ebbe az életbe, mindig azután sírdogál, hogy milyen jó lenne, ha a saját kis birtokán dolgozhatna.”

Lengyeltől egy másik kisgazdához megy „Péterfi”: a székesfehérvári Tőke Istvánhoz, aki kisgazdapárti elnök és országgyűlési képviselő volt, a Hazafias Népfrontban is politizált. (Bár az utóbbiról az volt a véleménye, hogy ott csak üres szócséplés folyik, fontoskodás és szólamok, nem sok értelme van az egésznek.) Tőke megkeseredett ember, lesújtóan nyilatkozik a fiatalságról, amely nem tartja olyan fontosnak a hazaszeretetet, mint az idősebb generáció, nem tud lelkesedni egy másfajta társadalmi berendezkedés létrehozásáért. Pintér jelenti is:

„Neki az a véleménye, hogy pillanatnyilag tudomásul kell venni, hogy a szovjet csapatok itt vannak és ez a körülmény rányomja bélyegét a magyar bel-és külpolitikára. Másként alakulhatott volna a helyzet, ha 1956-ban a forradalom alatt a nyugati hatalmak megfelelő támogatást nyújtanak a magyar felkelésnek.”

(A jelentést értékesnek minősíti a politikai rendőrség. „Tőke érdekes ideológiai kérdéseket elemez ellenségesen.”)

1968 nyarán felkeresi régi ismerősét – a már említett – jó módú tetőfedőt: Czenci Ferencet, majd július 18-i jelentésében a következőket közli kapcsolattartó tisztjével: Lassan János r. századossal (Fejér megyei Rendőr-főkapitányság, III/III. alosztály):

Czenci arról polemizált, hogy a munkásokból lett mai vezetők miként tudtak úgy elszakadni munkástársaiktól, hogy másként éreznek most, mint a munkás sorsban maradt társaik. Különösnek ítélte meg azt a helyzetet, hogy a munkásokból lett vezetők mind jónak tartják ezt a rendszert, valószínűleg azért, hogy pozíciójukat megtarthassák.

„Elmondta azt a véleményét, hogy a türelmetlenség és elégedetlenség a szocialista társadalmi rendszerrel szemben minden országban fellángol. Egyik országban előbb, a másikban később. Ez bizonyítéka annak, hogy a dolgozók megelégedettségével nem találkozik ez a társadalmi rendszer. Azon túl, hogy gazdasági tényezőkre is visszavezethető ez az elégedetlenség, van politikai oldala is. Az, hogy az oroszok alkalmasnak ítélték a szocializmus építését, a nemzetközi proletáriátus összefogását arra, hogy nagyhatalmi törekvéseiket valóra váltsák és uralmukat kiterjesszék más országokra. Az ilyen függőségi viszonyt a nemzetek nem tudják elviselni, és úgy, ahogy a gyarmati országok, függetlenségük kivívásáért harcolnak, ezek a nemzetek is függetleníteni akarják magukat az orosz politikától.”

Ezért is, a tetőfedőnek meggyőződése, hogy az itt-ott mutatkozó szovjetellenes tüntetéseknek, forradalmaknak előbb-utóbb olyan befejezése lesz, hogy - feltehetően a nyugati nagyhatalmak segítségével - a közép-európai államok megszabadulnak az orosz politikától való függőségtől.

1970 tavaszán „Péterfi” ügynöknek munkahelyi gondjai támadnak: egy áfész-től főkönyvelőként került a MESZÖV-höz, de annak vezetője „bérfeszültség” miatt hamar csökkentette a fizetését, ezért új állást keres, ehhez azonban nem kérte az állambiztonság segítségét.

A 70-es évek első felének egyik jellemzője az ügynök tevékenységében, hogy a régi megyei vezetők ismert és felderített személyeinek megfigyelése tovább folyik (Vócsa, Hortoványi, Szabó I. Ferenc, Dosztál és mások), de ezzel párhuzamosan újabb rendszerellenes „szervezkedők” (Csendőr László, Epelle Ferenc, Stipkovics Gerhard, Gortva István és mások) ellenőrzésére, kapcsolataik feltárására foglalkoztatják „Péterfi János” ügynököt. A másik: Pintér Józseffel már hosszabb ideje annyira megvannak elégedve a Fejér megyei III/III. vezetői (Juhász Sándor r. őrnagy, majd Kovács Zoltán r. alezredes osztályvezetők), hogy 1973-ban előléptetik a hálózati személyek ranglétráján és ügynökből titkos megbízott lesz (tmb.).

Különösen Vócsa Ferenc tevékenységének felderítésében jeleskedik „Péterfi”, amiért is kapcsolattartó tisztje: Selmeczki r. főhadnagy kezdeményezi Vócsa postai küldeményeinek szoros ellenőrzését és telefonbeszélgetéseinek lehallgatását nemcsak lakásán, hanem a munkahelyén is. (Víz-és Fűtésszerelő Ktsz. autószerviz telepe).

„Péterfi”1973 februárjában még újabb információkhoz jut Vócsa nyugati kapcsolatairól és Végh Imre szerepéről. Kivételesen nem a tmb. jelentését, hanem állambiztonsági kapcsolattartó tisztjének arról szóló értékelését idézem:

„Fejér megyei Rendőr-főkapitányság, III/III. alosztály,

Értékelés:

„A jelentés értékes! Az ügynök útján Vócsa több, érdekes kapcsolata jutott tudomásunkra. Az a körülmény, hogy Végh Imrével, a kanadai rádió bemondójával (sic!) is kapcsolatot tart, eddig ismeretlen volt előttünk.

Vócsa megnyilvánulásaiból arra lehet következtetni, hogy aktív kapcsolatot tart a Nyugatra disszidált volt kisgazdapárti vezetőkkel. feltehetően tőlük származnak az IKKA küldemények is, melyek Vócsa címére érkeznek. Vócsa ugyanis nyugati rokoni kapcsolattal nem rendelkezik.

A jelentésből kitűnik, hogy a kapcsolatot ki-és beutazó turisták felhasználásával tartják. Például: Horváth Gyula, aki Végh Imre sógora, s a KIOSZ-nál dolgozik.

„Péterfi” hírszerző lehetősége jól alakul Vócsa felé, ezt bizonyítja az is, hogy hosszú évek óta először kereste fel az ügynököt lakásán.

„Megállapítom Vidovics Ferenc adatait, majd a KKA-ban priorálom. A KEOKH útján ellenőrzöm, hogy Hartal János, volt FKGP vezetőhöz ki utazott be az USA-ból, s őt szintén priorálom. Az Útlevél Osztályon ellenőrzöm, hogy Horváth Gyula székesfehérvári lakos (Végh sógora) mikor járt Kanadában.

„Keresse fel munkahelyén Nádas János volt ellenforradalmárt. A beszélgetést úgy irányítsa, hogy Nádas nyilatkozzon Szabó I. Ferenc jelenlegi életkörülményeiről, mivel foglalkozik nyugdíjazása óta, hogyan alakult baráti köre.

Használjon ki minden alkalmat, hogy Stipkovics Gerhardhoz közelebb kerüljön. Politikai jellegű beszélgetést egyelőre ne kezdeményezzen vele.

A legközelebbi találkozó 1973. március 2-án 18:30-kor.

                                                                       Selmeczki József r. főhadnagy”

[Vidovics Ferenc kisgazda politikus, 1900. március 7, Balatonendréd (Somogy m.) – 1976. április 18, New York. Kisbirtokos földműves családban született. Középiskoláit a podolini piaristáknál, a keszthelyi premontreieknél és a kalocsai gimnáziumban végezte. Kalocsán, a Hittudományi Főiskolán, Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen, Münchenben pedig a Ludwig Maximilian Egyetemen tanult. Nevelőként és tanítóként dolgozott Nagycenken a Széchenyi családnál, később a gazdasági életben helyezkedett el Budapesten, számos újságnak volt a főszerkesztője és kiadója, majd érdeklődése a politika felé fordult. Tagja volt nagyatádi Szabó István kisgazdapártjának, a Gaál Gaszton, majd Echardt Tibor vezette Független Kisgazdapártnak. 1935-ben és 1939-ben képviselőjelölt, de még nem sikerült bejutnia a parlamentbe.

1939-től a Független Kisgazdapárt egyik országos szervező titkára. 1943-ban a párt polgári tagozatának országos főtitkára. A német megszállás után az ellenállási mozgalom részvevője, 1944. március 26-án a Gestapo letartóztatta, megkínozta, egy súlyos lábtöréssel örökre rokkanttá tette, majd Kistarcsára internálta.

 1945-ben   az FKGP főtitkár-helyettese, vidéki szervezője, a párt nagyválasztmányának tagja. 1945 márciusától Somogy vármegye főispánja, november 4-től nemzetgyűlési képviselő. 1946. augusztus 12-én főispánként a kommunisták lemondásra kényszerítették és letartóztatták. A nemzetgyűlésből azért zárták ki, mert úgymond közreműködött Vértessy Károly kisgazda képviselő Nyugatra szöktetésében. Decemberben népbíróság elé állították és koholt vádak alapján, államellenes szervezkedés miatt 25 év fegyházra ítélték. A fizikai bántalmazások miatt rabkórházba szállították. Kapcsolatban állt Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekkel, aki szintén rabkórházba került.

Tíz év után, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szabadult. Október 31-én több ezer ember előtt Kaposvárott mondott szenvedélyes hangú gyújtó beszédet, másnap Siófokon.

November 3-án az FKGP főtitkárhelyettesévé választották. Fegyveres csoportot szervezett, a szovjet tankok közeledésekor elfoglalták a balatonszabadi rádióállomást, ahonnan segélykérő üzenetet olvasott be több nyelven. November 4 után keresték a hatóságok, a bujkálás megpróbáltatásai következtek (Balatonendréd, Siófok, Zamárdi, Balatonlelle), míg végül 1957. január 24-én Eisenstadtba, majd Bécsbe menekült, ahonnan az USA-ba vándorolt, s New York-ban telepedett le.

1958-tól a New-York-i Magyar Bizottság tagja, a Magyar Szabadságharcos Szövetség társelnöke. Az USA számos városában tartott nagysikerű előadást a forradalomról és a kommunizmus borzalmairól. Szeretett volna a szülőföldjén meghalni, de a magyar hatóságok nem engedték. 1976. április 18-án hunyt el New York-ban, földi maradványait 1976 augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra a balatonendrédi temetőben. A Legfelsőbb Bíróság 1991. november 28-án nyilvánította semmisnek az ellene 1946-ban koholt vádakat.]

Vócsa Ferencre más állambiztonsági hálózati személyek is dolgoznak, információkat gyűjtenek. Az egyik: „Rózsahegyi” fn. titkos megbízott, az általa szolgáltatott információk ellenőrzésére felhasználják Pintért is 1973 októberétől. 1974-ben aztán már egymást is ellenőrzi a két hálózati személy („Péterfi” és „Rózsahegyi” tmb.) a közös munkahelyen, anélkül, hogy tudnának azonos titkos megbízatásukról.

[„Rózsahegyi” ügynök, titkos megbízott azonos Kiss Józseffel (1927. március 27, Csákberény, Reich Erzsébet), eredeti foglalkozása: bányász, a Balinkai Szénbányáknál dolgozott, állambiztonsági besorolása szerint az „ellenforradalmár” kategóriához tartozott. 1957. december 2-án szervezte be Juhász Sándor r. főhadnagy a Fejér megyei Politikai Nyomozó Osztály V. alosztályáról (belső reakció elhárítás), a volt politikai foglyok ellen foglalkoztatták kezdetben (1957-59), majd 1973-1990 között más belső elhárítási feladatokkal is megbízták. (ÁBTL 3.1.1. B-87627)]

A 70-es évek második felében Pintér egyre fásultabb, passzív és érdektelen, kelletlenül tesz eleget a titkos együttműködésből adódó feladatainak. A találkozókon operatív értékű információk nélkül jelenik meg, írásos jelentést nem készít. Még meglepőbb a politikai rendőrség számára, hogy nem mond igazat, félrevezeti kapcsolattartó tisztjét.

Selmeczki r. százados először akkor jön rá erre, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a titkos megbízott jelentésével szemben nem találkozhatott Vócsa Ferenccel a munkahelyén, mert az szabadságon volt. A következő eset értékelésében ez olvasható:

„Figyelmet érdemel, hogy ez év januárjában Zalka Istvánnal kapcsolatban is hasonlóan valótlan jelentést tett. Ezek a körülmények azt igazolják, hogy a tmb. nem minden kérdésben őszinte, jelentéseit fenntartással, más forrásból származó azonos témájú információkkal való egybevetéssel lehet csak elfogadni.”

1976. október 22.                            Selmeczki József, r. szds.

Kiss Józseffel („Rózsahegyi”) sem zavartalan az együttműködés, egyre több hibával hangolják össze a nekik szánt szerepet. „Péterfi”-nek részt kellene vennie a BM. III/III-3. osztály kezdeményezte „Gazdász” fn. bizalmas nyomozásban, vállalkozik is arra, hogy Csákberényben meglátogatja Kovács István, volt FKGP vezetőt, országgyűlési képviselőt. Munkahelyi elfoglaltságra hivatkozva azonban ezt a feladatát sem tudja az elvártak szerint megoldani 1978-79-ben.

1980 májusában a Fejér megyei III/III. elérkezettnek látja az időt arra, hogy új foglalkoztatási tervet készítsen Pintér Józsefnek azzal a céllal, hogy vezetése és irányítása tervszerűbb legyen és az eddiginél jobban hasznosítsák a fő foglalkoztatási területén kívül eső lehetőségeit.

Az új foglalkoztatási tervet engedélyező Seffer István r. alezredes, a megyei III/III. osztály vezetője a korábbi kifogások ellenére azt írja „Péterfi” titkos megbízottról, hogy „Megbízható, ellenőrzött hálózati személy, szervünkhöz való viszonya jó.”

Hírszerző feladatainak alapos és új felmérése után , figyelembe véve az „összbelügyi feladatokat” a politikai rendőrség elhárítási területén operatív lehetőségeit a következő személyekre kell összpontosítania:

1., Hortoványi jenő, volt FKGP vezető, egykori rendőrtiszt, ellenforradalmár, „F” dossziés személy, akivel ismeretségük régi, viszonyuk bizalmas;

2., Szabó Imre Ferenc, állam elleni bűncselekményekért visszaesőként elítélt „F” dossziés székesfehérvári lakos, akivel noha bizalmas viszonyban van, Szabó zárkózottsága miatt az utóbbi években ritkán találkoztak;

3., Nádas János, volt horthysta tiszt, ellenforradalmár, „F” dossziés székesfehérvári lakos, akivel együtt dolgoztak az FKGP- ban, ám kapcsolatuk Nádas nyugdíjba vonulása után megszakadt;

4., Onódi István, ellenforradalmi tevékenységért 8 évre elítélt székesfehérvári lakos, aki kiemelt politikai elítéltként szerepelt a politikai rendőrség OD-4501 számú vonaldossziéjában;

5., Szabó György, összeesküvésért elítélt székesfehérvári lakos, aki szintén kiemelt elítéltként szerepelt az állambiztonság vonaldossziéjában, s gyermekkora óta jó baráti viszonyban volt Pintérrel;

„Péterfi” hírszerző lehetőségeinek bővítését is célul tűzte ki az új foglalkoztatási terv. Személyes ismertségét felhasználva bizalmas, baráti kapcsolatot kellett kialakítani például:

 Hrabovszky László akkor 50 éves, az Agrokomplexnél dolgozó építészmérnökkel, akit ellenforradalmi tevékenységért 10 év szabadságvesztésre ítéltek. „F” dossziés személy, hálózati ellenőrzését még nem tudták megszervezni, de a személyes kapcsolat megteremtéséhez lehetőséget kínált az a körülmény, hogy Pintér testvére a Megyei Tanács építési osztályán dolgozott vezető beosztásban.

Aktivizálhatónak ítélték a titkos megbízott kulturális és ifjúsági területén meglévő értelmiségi kapcsolatait is (Sajkás Károly, dr. Petrusz Béla, Borbély László, dr. Abkarovits János és mások).

A III/III. osztály úgy látta, hogy Pintérnek munkahelyén: a Fejér megyei Vendéglátó ipari Vállalatnál, munkakörénél és beosztásánál fogva jó lehetősége van arra, hogy felfedje a társadalmi tulajdont károsító cselekményeket.

Az 1980. május 22-én jóváhagyott új foglalkoztatási terv végrehajtása 1981. február 19-ig tartott. Amint tanulmányom elején már említettem, ekkor kérte kapcsolattartó tisztje útján a titkos együttműködés megszüntetését, hivatkozással arra, hogy 56. életévébe lépett, csaknem 3 évtizede áll az állambiztonsági szervek szolgálatában, az általa jelentett ellenséges személyek részben meghaltak, részben idős koruk és egészségi állapotuk miatt nem jelentenek tényleges veszélyt a társadalomra.

Elhatározásától nem tudták eltéríteni, a meggyőzési kísérlet nem járt eredménnyel. Érveivel valójában egyetértett a megyei III/III. osztály és február 23-án úgy döntött, hogy Pintér Józsefet („Péterfi János” titkos megbízott) kizárja a hálózatból.

Pintér 1989 januárjában kezdeményezte az FKGP megyei szervezetének újjászervezését, februárban megválasztották megyei főtitkárnak és országos funkciót is kapott: a párt Politikai Bizottságának tagja lett. 1990 tavaszán a párt megyei listájáról bekerült az első szabadon választott magyar országgyűlésbe.

A törvény vagylagos, a 6-os karton önmagában kevés

A mai is hatályos 2003. évi törvény 3 feltétellel vagylagosan határozza meg az állambiztonsági hálózati személy fogalmát. Mindegyik feltétel megvalósulása külön-külön, önmagában is elegendő ahhoz, hogy valakit ügynöknek, titkos megbízottnak, titkos munkatársnak tekintsünk.

„5. hálózati személy: az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült;”

Tehát, aki az állambiztonsági szervezetek számára titokban, fedéssel, fedőnévvel

-          beszervezési nyilatkozatot írt alá,

-          vagy jelentést adott,

-          vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült.

A beszervezési nyilatkozat aláírása és elfogadása után a beszervező szervezet állambiztonsági nyilvántartó kartont (6-os karton) állított ki, ami kellő kontroll után került az állambiztonsági nyilvántartóba.

Ezt a nyilvántartó kartont nem említi a hivatkozott törvény, a bírósági gyakorlat pedig önmagában nem tekinti kellő bizonyítóerővel bíró dokumentumnak. Ezt azzal indokolják, hogy az érintett tudta és beleegyezése nélkül is kiállíthatták, tehát beszervezési nyilatkozat hiányában is. Ám ez csak nagyon ritkán fordult elő: akkor, ha a beszervező tisztek felcserélték a sorrendet, s túlzott igyekezetükben meg sem várva a beszervezési nyilatkozat aláírását már kiállították az eredményes munkájukat bizonyító kartont. (Náluk is volt verseny.) Ez azonban viszonylag hamar kiderült, mert nyolc kontrollponton kellett átmennie a kartonnak, míg a nyilvántartóba ért, ahol jól ismerték a tévedés ilyen lehetőségét.

Ha ma egy gyanúba hozott volt hálózati személy biztos abban, hogy csak a 6-os nyilvántartó kartonja maradt meg, minden más bizonyíték (beszervezési nyilatkozat, jelentések, költség számlák, jutalmak) megsemmisült vagy eltűnt, legtöbbször arra hivatkozik a bíróság vagy a nyilvánosság előtt, hogy a 6-os kartonja hamisítvány, ő soha semmit nem írt alá. És ha a volt beszervező tisztje, vagy kapcsolattartó tisztje, vagy vonalvezetője, netán mind a három) is ezt mondja mentő jelleggel a bíróság előtt, akkor a bíróság fel fogja menteni az érintettség vádja alól. Megtörtént esetek szerint, a tárgyalás előtt hatásosan össze lehet beszélni a mentő akcióról, a „tisztára sikálásról”.

Tény viszont az is, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem ad ki hamis kartont, ilyet még nem találtak.

Az alábbi személyek tehát a fenti törvény értelmében nem nevezhetők hálózati személyeknek, az ehhez szükséges dokumentációjuk az ÁBTL-ben hiányos. Csupán azt tanulmányozhattuk, ami megvan róluk. Ezekről a következők tudhatók meg.

Dr. Somogyi Tamás („Sirály Béla” informátor), MDF

1925. április 17-én született Budapesten, anyja: Karger Irma német származású, apja: Somogyi Gyula újságíró („Nemzeti Újság”, „Új Nemzedék”), majd sajtóattasé Berlinben (1923-1933).

 Hatéves koráig Berlinben élt, magyarul csak szülei hazatérése után tanult meg.

1943-ban érettségizett a Mátyásföldi Egyesületi Corvin Mátyás Gimnáziumban, majd jogot tanult Debrecenben, de egy év után átjelentkezett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára. 1951-ben szerzett általános orvosi oklevelet, később bőr-és nemi betegségek, valamint kozmetológiai szakvizsgát tett. Az aktív gyógyító munka mellett tudományos tevékenységet is folytatott, kutatási területe: a szexuális úton terjedő betegségek és a lelki okokra visszavezethető bőrbetegségek.

Munkahelyei: István Kórház, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Bőrklinikája, Heim Pál Gyermekkórház, Szentendrei Bőr-és Nemi beteg Gondozóintézet, Budapest, VI. kerületi Bőr-és Nemi beteg Gondozóintézet; Központi Gondozóintézet – Bőrklinika. 1973-tól képviselővé választásáig a Kállai Éva Kórház I. Bőrgyógyászati Osztályának vezetője. Mellékállásban a MÁV Kórház (1966-1973) és a MÚOSZ betegbiztosító (1973-1990) bőrgyógyásza volt.

Felesége 1975-től: Várkonyi Viktória Auguszta bőrgyógyász szakorvos.

Szenvedélyes érme- és bélyeggyűjtő, 1991-től a Filatéliai Szemle felelős szerkesztője.

Állambiztonsági múltja:

1951. december 21-én szervezte be az Államvédelmi Hatóság Budapesti Főosztálya hazafias alapon „a népi demokráciához lojális” kategóriába tartozóként, informátor minősítésű hálózati személynek. Feladata az un. orvos vonal belső elhárítása volt. Fedőneve: „Sirály Béla” (ÁBTL 3.1.1. B-79189)

1955. november 30-án átvette a BM I. (államvédelmi) Főcsoportfőnöksége IV. főosztályának (belső reakció elhárítás) 8. alosztálya.

A forradalom után új szervezeti egységhez került: a BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztály 5. Osztályának (belső reakció elhárítás) f. alosztálya foglalkoztatta. Ennek az alosztálynak az ifjúság, a középiskolai és egyetemi oktatás, a tudományos élet egyes intézményei és a sport területén voltak elhárítási feladatai.

[Zalai (Zucker) Emil, 1922. 09. 03. Budapest VI., Silbermann Cecilia. Apja asztalossegéd, anyja kalapossegéd. Sógora a karhatalom és a kormányőrség tisztje. Négy polgárit végzett (1936), vaskereskedő tanonc, segédmunkás, cipésztanonc, cipész(1943). Az ifjúmunkás mozgalomban 1941-től vett részt. Röpcédulázásért 1943 június 16-án letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. A Margit körúti, sátoraljaújhelyi és komáromi börtön után 1944 novemberében németországi koncentrációs táborokba vitték: Dachau, Augsburg, Burgau, majd ismét Dachau. A tábor amerikai felszabadításakor társaival gyalog indult haza, 1945. augusztus 1-én ért Budapestre. Azonnal belépett a Kommunista Pártba, annak megbízásából a szociáldemokrata ifjúsági mozgalmat szervezte.

 Civil munkahelyei 1956 novemberéig: a Bőripari SZIT szervezet titkára (1946), a Vegyipari SZIT szervezet titkára (1946), a SZIT Központ munkatársa (1946 – 1949), elvégzi az MKP hathónapos pártiskoláját (1947-48), a VIT Előkészítő Iroda munkatársa (1949), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiumi Főosztályának vezetője (1949 – 1952), a Közoktatási Minisztérium Egyetemi Főosztályának helyettes vezetője (1952), a Közoktatásügyi Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Főosztályának helyettes vezetője (1952), az ELTE BTK Lenin Intézet igazgatóhelyettese (1952-1954).

1947-ben nősült, felesége Raumann Katalin (1920. Budapest, Németh Aranka) fodrász, majd vegyipari üzemekben dolgozott, vegyipari SZIT-titkár. A 2 éves pártiskola elvégzése után káderes, 1954-1956 között a Győri Járási Pártbizottság titkára. Ezután a pártközpontban, majd a KISZ KB káderosztályán dolgozott. Három gyermekük született: István (1947), Katalin (1951), Veronika (1954).

Zalai-Zucker 1954 és 1956 között az MDP Győr-Sopron Megyei Bizottsága Agitációs-Propaganda Osztályának vezetője .

1956. október 27-én éjjel a megyei pártbizottság több tagjával Csehszlovákiába menekült. Onnan november 4-én tért vissza és a győri rádióban állt munkába, ám egy hét után az újságírók kijelentették, hogy nem hajlandók vele együtt dolgozni. Feljött Budapestre, a pártközpontban jelentkezett, ahonnan a BM-be küldték.

 Így került 1956. november 15-én a BM Politikai Nyomozó Főosztály Titkárságára operatív titkárnak rendőr nyomozó századosi rangban.

1957. január-februárjában a BM ORFK II. Főosztályának Tájékoztatási Alosztályát vezeti, márciustól októberig a BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztály 3. osztályán (hírszerzés) főoperatív beosztott, októbertől 1962 szeptemberéig előbb a Főosztály 5. Osztályának (belső reakció elhárítás) a., alosztályán főoperatv beosztott, majd az f., alosztály vezetője.

1960-61-ben elvégzi a történelem szakot, amit 1950-ben kezdett levelező tagozaton az ELTE BTK-n. 1962. szeptemberétől a BM III/III -1. Osztály alosztályvezetője, r. őrnagy. 1963-ban a III/III -2. Osztályon alosztályvezető, 1964-66-ban a III/III-2-b alosztály vezetője, 1966-67-ben a III/III-2-a alosztály vezetője, egyben osztályvezető-helyettes, 1967 júniusától négy évig a III/III-1. Osztály helyettes vezetője, r. alezredes, miközben vezeti a III/III-1-b alosztályt, egészen 1972. május 31-ig , amikor nyugállományba helyezték.

Több magas állami és szolgálati kitüntetés tulajdonosa, így megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet is. Haláláig tevékenyen részt vett a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének munkájában. 2006. október 5-én hunyt el Budapest VII. kerületében.]

Dr. Somogyi Tamás („Sirály Béla” informátor) utolsó ismert kapcsolattartó tisztje 1958-ban: Pálfi József r. főhadnagy BM II/5.f. alosztály.

Az alosztály egy 1957. december 30-án kelt iratából kiderül, hogy javasolják „Sirály” hálózatból való kizárását, noha nem kielégítő munkája miatt 1956-ban egyszer már ki volt zárva. A javaslat megállapítja:

„Az ellenforradalom alatt nem kompromittálódott. „B” és „M”dossziéja az ellenforradalom alatt meg lett semmisítve.”

Állambiztonsági nyilvántartó (6-os) kartonja szerint 1958. április 7-én irattárazták anyagát.

Dr. Somogyi Tamás 1988. szeptemberében csatlakozott a Magyar Demokrata Fórumhoz. A főváros VIII. kerületi szervezetének, választmányának, majd elnökségének is tagja. Az 1990. évi választások második fordulójában szerzett mandátumot a Budapest 10. sz. (VII.-VIII. kerület) választókerületében. Az országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságában tevékenykedett.

Kósa András (FKGP) esete az állambiztonsági selejttel

Kósa András 1923. március 22-én született Nyíregyházán, anyja: Sipos Erzsébet háztartásbeli, apja: Kósa József gazdálkodó, majd tsz-tag. Első házasságából négy gyermeke született: András (1949), Katalin (1950), Márta (1953), István (1959).

Felsőkereskedelmi iskolát végzett 1941-ben, két év múlva beiratkozott a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági Karára, de a háború miatt abbahagyta tanulmányait.

1944 decemberében lépett be a Kisgazdapártba, 1945-46-ban a párt Szabolcs megyei adminisztrátora, 1946-47-ben pártigazgatója, egyidejűleg a Független Ifjúság titkára is. Ebben az időben tagja a nyíregyházi városi képviselőtestületnek és a Szabolcs megyei törvényhatósági bizottságnak.

Pótképviselő lett az 1945 novemberi választásokon. 1946-ban az FKGP országos nagyválasztmányának tagja, 1947-ben országos szervezőtitkár. Az 1947. évi választásokon ismét pótképviselő, szeptember 16-tól képviselő, de 1948 augusztusában lemondott mandátumáról, mert nem értett egyet pártja vezetőivel. Ezt követően a Magyar Nemzeti Banknál dolgozott, 1953-tól a Nyírlugosi Állami Gazdaság főkönyvelője.

1956 októberében részt vett a kisgazdapárt Szabolcs megyei újjáalakításában, a Forradalmi Bizottság tagjának választották Nyíregyházán. 1957 júniusában letartóztatták, december 18-án a Debreceni Katonai Bíróság az államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 1 év felfüggesztett börtönre és 1/3 rész vagyonelkobzásra ítélte (BI.261/57/33.) A próbaidő elteltével mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, az 1950. évi II. tc. 66.§. 2. bek. alapján.

1958. február 8-án a BM. Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának V. alosztályáról (belső reakció elhárítás) azt jelentette Szuhács Pál rendőr nyomozó hadnagy, hogy az előző napon Szép Imre rny. főhadnagy jelenlétében beszervezte Kósa András, Nyíregyháza, Tompa Mihály u.21. sz. alatti lakost.

A jelentés beszámol arról, hogy a hálózati jelölt kezdetben nagyon meg volt lepődve, a feltett kérdésekre megtörve és félelemtől halkan válaszolt. Ám a későbbiek során, mikor azt érezte a beszélgetésből, hogy nem csak a személyével kapcsolatban tesznek fel kérdéseket, már bátrabban nyilatkozott. Őszintén válaszolt kapcsolatairól, megnevezte baráti körének tagjait, így például dr. Erős János volt főispánt, dr. Mudvai Dániel, Tomasovszky Mihály, Mócsán József FKGP képviselőket, dr. Lengyel Antal állatorvost, Balogh György, volt FKGP titkárt. (Szuhács Pál r.ny. hadnagy , a jelentés aláírója megjegyzi: „Fenyvesi János volt FKGP vezetőségi tagról kompromittálólag nyilatkozott.”)

Kosa a továbbiakban elmondta, hogy ő vallásos, protestáns methodista, nem ellensége a rendszernek, mert a vallás is arra neveli híveit, hogy a törvényeket tartsák tiszteletben. Szuhács hadnagy lecsapott erre a kijelentésére és azt kérdezte: mit tenne abban az esetben, ha valaki újra felkeresné a lakásán és megkérné ellenséges tevékenység kifejtésére, mint annak idején Lupkovics tette? Kósa azt válaszolta, hogy visszautasítaná és még jelentené is az illetékeseknek. A hadnagy aktualizálására, ti., hogy neki és írásban, viszont kijelentette: írásban nem, csak szóban, ha ellenséges tevékenység a tudomására jut.

A titoktartási nyilatkozatot ugyancsak nem akarta leírni, mondván, ő megbízik a jelenlévőkben, de „vallási szuverén érzéséből eredően nem írja le.”Hosszas magyarázás után – szól a jelentés – megértette a nyilatkozat fontosságát és azt megírta. A jelentést így zárja Szuhács r.ny. hadnagy: „Kioktattam a titoktartás szabályaira, az első találkozóra, annak mikénti végrehajtására.”

Büntetőjogi felelősségem tudatában kinyilatkoztatom, hogy 1958 február 7-én a BM Politikai Nyomozó Osztályán történt megállapodásról, a köztünk folyó beszélgetésről soha, senkinek, ha illetékes szervek erre fel nem kérnek, még a legszűkebb családi vagy baráti körökben sem beszélek. Ha az elkövetkező időben tudomásomra jut népi demokrácia elleni cselekmény, amelyet én magam is annak tartok, teljes diszkréció mellett közlök az illetékes politikai szervekkel, illetve a velem kapcsolatban álló nyomozó tiszttel.

Nyíregyháza, 1958. február 7-én                           

                                                                                            Kósa András.”

[A megfogalmazásban figyelemre méltó, hogy csak azt a népi demokrácia elleni cselekményt közli (nem írásban jelenti), amelyet maga is annak tart.]

Kósa Andrásnak felfüggesztett büntetését letöltve, el kellett hagynia a megye területét. Az ország különböző részein jobbára állami gazdaságokban talált magának munkát, így Szakmáron, Ongán, Tarcalon, Mezőnagymihályon, a Hejőmenti Állami Gazdaságban és Sinatelepen.

1959 januárjában, amikor Bács-Kiskun megyében dolgozott, behívták Kalocsára a Politikai Nyomozó Kirendeltségre a hálózati kapcsolat újrafelvétele céljából.

Kósa András azonban elmondta, hogy ő nem állt titkos együttműködésben a nyomozó szervekkel, fedőneve sem volt. Szerinte csupán annyi történt, hogy Szuhács hadnagy felhívta a figyelmét arra, ha bármilyen ellenséges tevékenységet tapasztal, arról értesítse az illetékes szerveket. Tehát kötött formában titkos együttműködés nem volt, (azaz: beszervezési nyilatkozatot nem írt alá), a találkozások sem voltak előre meghatározva, írásos jelentést nem adott senkinek, ha véletlenül összetalálkoztak Szuhács hadnaggyal, az megkérdezte tőle: „Mi újság?”

A kalocsai kirendeltség vezetője: Parádi Ferenc r. főhadnagy és Végh György r. őrnagy, megyei osztályvezető ezek után úgy döntött, hogy:

„… hálózatunkban nem kívánjuk foglalkoztatni, annál inkább sem, mert nem őszinte, több olyan tényt elhallgatott előttünk, amelyről szerintünk tudomással bír.”

Bács-Kiskun megyéből Kósa András ügye visszakerül Szabolcs-Szatmár megyébe, ahol a megyei Politikai Nyomozó Osztály V. alosztálya 1959. március 4-én tesz javaslatot „Kovács” fn. ügynök hálózatból való kizárására. A javaslatot fogalmazó Szuhács Pál r. hadnagy még megjegyzi, hogy az ügynök „ beszervezése után …három alkalommal találkoztam vele, feladatát nem hajtotta végre, azonban ígéretet tett arra, hogy végrehajtja.”A kizárási javaslatot aláírta még Balázs Tibor r. főhadnagy, alosztályvezető. A kizárást végül engedélyezte: Pálinkás Ferenc r. őrnagy, megyei osztályvezető.

[A tényekhez tartozik, hogy Szuhács Pál r. hadnagy ügynököt is foglalkoztatott Kósa ellenében, élet-és munkakörülményeinek felderítésére. Nem egészen volt megelégedve vele, mert például 1958. február 15-i jelentését így értékelte: „Ügynököm a kapott feladatát csak részben hajtotta végre.”Ám ebben az egyébként informatív jelentésében közölte „Kertész József” ügynök például azt az értesülését, ami aztán további intézkedésekhez vezetett: míg Kósa őrizetben volt, feleségének több ízben támogató pénzküldemény érkezett postai úton.

„Kertész József” ügynök azonos Nádasi Józseffel (1923. augusztus 15, Nyíregyháza, Pristyák Zsuzsanna), akit 1957. április 4-én szervezett be Harkai Sándor rny. főhadnagy a megyei Politikai Nyomozó osztály V. (belső reakció elhárító) alosztályáról. Terhelő adatok („ellenforradalmi tevékenység”) alapján szervezték be és elsősorban a volt pártok ellen foglalkoztatták 1962. augusztus 21-ig.]

A Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság ezt követő vizsgálata megállapította, hogy a „Kovács Péter” fedőnevű ügynök 1958 február 8-i

„Beszervezésekor elkövették azt a hibát, hogy az ellenforradalom alatti tevékenységét nem vették figyelembe, nem használták fel a beszervezés megerősítésére, valamint figyelmen kívül hagyták azt is, hogy methodista és így erősen vallásos.

Tartása alatt egyáltalán nem adott jelentést, találkozón nem vett részt, csupán akkor, ha véletlenül találkozott tartójával, akkor pár szóval beszámolt a megtudott dolgokról.

Tartása során minősítve nem volt, az osztályvezetés részéről az ellenőrzés hiánya a dosszié egész anyagára rányomta bélyegét.

Kizárása a területről való elköltözésével és bigott vallásosságával kapcsolatban történt.

Az ügynök állambiztonsági szervekhez való viszonya rossz, nem őszinte, vallási nézeteivel nem tartja összeegyeztethetőnek az ügynöki munka végzését és a vele szemben az operatív munkában elkövetett szabálytalanságot felhasználja arra, hogy kivonja magát az ügynöki munka alól.

Ezen okok miatt, mint munkára alkalmatlant kizárták a hálózatból. Kizárási nyilatkozatot nem vettek tőle.”(ÁBTL 3.1.1. B-85621)

1989 januárjában a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya kapcsolatfelvétel céljából tanulmányozta „Kovács Péter” fn. kizárt ügynök 85621 archív számú „B” dossziéjában lévő anyagokat, ám az operatív helyzetben beállt változás miatt kapcsolatot nem létesített.

Kósa András 1977-től részt vett a párt vezetőinek évenkénti budapesti találkozóin. Az FKGP újjászervezése után a kalocsai szervezet titkára, a Bács-Kiskun megyei szervezet elnökségi tagja. 1989-ben az érdi FKGP nagyválasztmányon a Politikai Bizottság tagja lett. Az 1990. évi szabad választásokon egyéni jelöltként indult a Bács-Kiskun megyei 7. sz. kalocsai választókerületben, a második fordulóban harmadik lett. A párt megyei listáján jutott be a parlamentbe. Az országgyűlés költségvetési, adó és pénzügyi állandó bizottságában tevékenykedett, emellett két és fél évig tagja volt a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló ideiglenes bizottságnak is. 1991 novemberétől a Pásztor Gyula majd Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

Dr. Mészáros Péter („Direktor” titkos megbízott), MDF

1949. június 29-én született Csepelen, anyja: Szendei Ilona háztartásbeli, apja: Mészáros Béla gyárrészleg-vezető. Felesége: Petri Katalin gépészmérnök, gyermekei: Eszter (1973), Borbála (1976), Júlia (1984).

1967-ben érettségizett Csepelen, a Kossuth Lajos Gépipari Technikumban. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett mérnöki oklevelet 1972-ben. Két évig a Fővárosi Mélyépítési Beruházó Vállalatnál dolgozott. 1974-ben egyéves tudományos továbbképzési ösztöndíjat nyert a BME Közlekedésmérnöki Kar Közlekedéstechnikai és Szervezési Intézetébe, majd ugyanott oktató, tanársegéd, 1982-től adjunktus, 1980-ban írt disszertációjával („Az építési folyamatszervezés szerepe a városi közlekedés fejlesztésében”) egyetemi doktori címet szerzett. 1987-től az egyetem külföldi hallgatókkal foglalkozó központjának igazgatóhelyettese, az angol nyelvű oktatás egyik irányítója.

Ez utóbbi pozíciója keltette fel a BM III/III. Csoportfőnöksége (belső reakció elhárítás) 2. Osztályának érdeklődését személye iránt.

[A III/III-2 Osztály az ifjúságvédelmi elhárítással foglalkozott; két nagy terület elhárítását végezte: a., felsőfokú intézmények, b., „ifjúságellenes reakciós erők”, ifjúsági szervezetek, klubok, galerik, stb.

 Az osztály vezetői: Timár Roger Zoltán (1974 – 1990), Horváth József (1973 – 1974), Csáki Ernő (1966 – 1973), Geréb Sándor (1962 1966).]

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - minden korábbi közléssel ellentétben - 4 (négy) hiteles iratot őriz Mészáros Péterről:

1., 6-os karton, ami az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban egy hálózati személy fontosabb kapcsolatainak nyilvántartására szolgáló karton.

2., 6/c - karton, ami az állambiztonsági hálózati nyilvántartásba vételre és kutatásra használt un.: statisztikai karton.

3., 6/d – karton, ami az állambiztonsági hálózati nyilvántartásban a hálózati személy lakcím szerinti nyilvántartására használt karton.

4., Adatlap az állambiztonsági szervek hálózatáról, amely 4 oldalon a következőkre vonatkozó részletes adatokat tartalmazza:

- A.: A hálózati személy;

- B.: A beszervezés;

- C.: A jelenlegi foglalkoztatás területei. A jelenlegi foglalkoztatástól függetlenül felhasználható (alkalmas);

- D.: Kapcsolatok, utazás;

- E.: Az operatív munkában hasznosítható lehetőségei;

- F.: Erkölcsi politikai arculata, környezete;

- G.: Ellenőrzöttsége, felkészültsége;

- H.: Jellemvonásai, egészségi állapota;

- I.: Megjelenése, speciális ismeretei;

- J.: Kizárás, átadás, pihentetés

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen részletes, sokoldalú adatlapot csak alapos ismeretek birtokában lehetett felelősséggel kitöltenie a beszervező állambiztonsági szervnek.

Nézzük konkrétan, mit tartalmaznak a dokumentumok Mészáros Péterről.

1., 6-os állambiztonsági kartonja szerint, 1988. május 12-én szervezte be Szijártó György r. főhadnagy, a BM III/III-2-b alosztályáról, hazafias alapon. Az ifjúságvédelem területén foglalkoztatták, „Direktor” fedőnéven, titkos megbízott hálózati minősítéssel. Kartonja lezáratlan, nyilvántartási kódja szerint egészen a rendszerváltoztatásig szolgálta az állambiztonságot.

2.,6/c kartonja a foglalkoztatás vonala: ifjúságvédelem mellett, tartalmazza a foglalkoztatás célját is: preventív védelem. Személyi és munkahelyi adatain kívül rögzíti például nyelvismeretét: angol (felsőfok), német, orosz, lengyel (középfok). Pártállása: pártonkívüli.

Több, mint árulkodó azonban a karton második oldalán, a dátum alatt kézzel írt B/1 és M/1 jelzés.

Az állambiztonság gyakorlatában ez azt jelentette, hogy a „Direktor” fedőnevű titkos megbízottnak a beszervezése utáni nyilvántartásba vételkor a B dosszié 1 (első) és az M dosszié 1 (első) kötetét kiadták. A karton első oldalának jobb felső sarkában olvasható is a kiadott dossziék száma: H-74342. Amíg a hálózati személy aktív volt, foglalkoztatták, tehát a beszervezéstől a kizárásig, ezen a H számon futott. A dossziék a B és M számokat csak a kizárás után, az irattárba helyezéskor kapták meg.

3., 6/d kartonja pontosan feltünteti a lakcím nyilvántartó szerinti akkori lakáscímét.

4., az Adatlap a már említett 4 oldalon a felsorolt fejezetcímeknek megfelelő konkrét részleteket tünteti fel. Egyebek között:

„A”: a hálózati személy KISZ-tag, középszintű vezető, házas;

„B”: „az együttműködést szívesen vállalta”, a beszervezés gyors volt, „hazafias, eszmei-politikai alapon” történt, célja a preventív védelem mellett az „operatív ellenőrzés” is;

„C”: egyértelműen rögzíti a foglalkoztatás területét: ifjúságvédelmi vonal;

„D”: hivatalosan és turistaként is járt Nyugaton, hivatalosan és magánjelleggel is kiutazhat alkalmanként bárhova;

„E”: az operatív munkában hasznosítható lehetősége: külképviseleti szervek beosztottait, külföldieket fogadni hivatalosan, s részt venni külképviseleti szervek beosztottainak fogadásán; munkahelyéről és családi körből rövidebb időre kivonható;

„F”: „a politikai rendszerhez hű, ateista”, származása: polgári értelmiségi, s a környezete is értelmiségi;

„G”: „megbízható”, de még nem ellenőrzött; „a hálózati munkát szívesen végzi”;

„H”: nyugodt, kiegyensúlyozott típus, társaságban leleményes, „kényes helyzetekben feltalálja magát”. (Az egészségi állapotára vonatkozó megállapítások kitörölve.)

„I”: megjelenése egyszerű;

„J”: a rovat üresen hagyva

Eddig a négy megmaradt, az ÁBTL-ben őrzött dokumentum. Mindezek ellenére, azonban emlékeztetni kell arra, hogy a hivatkozott, máig hatályos 2003. évi törvény szószerinti értelmezése alapján ez kevés ahhoz, hogy Mészáros hálózati érintettségét kijelenthessük. Nincs beszervezési nyilatkozata, vagy jelentése, vagy annak bizonyítéka, hogy valamilyen előnyben (költségek elszámolása, jutalom, stb.) részesült tevékenységéért.

Ám saját beismerő nyilatkozatai új helyzetet teremtettek tavaly decemberben. Ungváry Krisztián tanulmányára reagálva beismerte, hogy kapcsolatban állt az állambiztonsági szervekkel, hibát követett el akkor, amikor ezt korábban nem hozta nyilvánosságra, de ezt az 1990 utáni közhangulat miatt nem tette meg. Arra nem emlékszik rá, hogy aláírt-e beszervezési nyilatkozatot, de mint mondta, könnyen lehet, hogy így volt. Jelentések helyett információkat és listákat adott át az állambiztonságnak a BME-n tanuló külföldi hallgatókról, a beiratkozottakon kívül azokról is, akik valamilyen okból abbahagyták a képzést. Ezt azért sem tartotta erkölcstelennek, mert a nemzetbiztonság 1990 után ugyanígy kért és kapott hasonló adatokat.

Mészáros 1988 decemberében belépett a Magyar Demokrata Fórumba. A Budapest XXII. kerületi szervezet egyik alapítója, elnökségének tagja. Megalakította az MDF közlekedési munkacsoportját, a párt II. országos gyűlésén a környezetvédelmi szekció titkára, a környezetvédelmi program egyik kidolgozója. Lakóhelye környezetvédelmi és egészségügyi helyzetére tekintettel kezdeményezte a „Zöld Jövő” Környezetvédelmi Társadalmi Tanács, később egyesület megalakítását, melynek elnöke lett.

Az 1990. évi választásokon Budapest 32. sz. (XXII. ker.) választókerületében szerzett egyéni mandátumot. Országgyűlési képviselőként a környezetvédelmi állandó bizottságban tevékenykedett.

Ma Budafok díszpolgára, a budafoki Civil Konzultációs Tanács (CKT) és a Promontorium Polgári Casino elnöke.

Kapcsolódó: Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai