Két meglehetősen különböző jövőkép néz farkasszemet egymással a franciaországi elnökválasztás második fordulójában vasárnap. Az első fordulóban a szélsőliberális Rothschild-bankár Emmanuel Macron pár százalékkal megelőzte a minden vadhajtás-nyesegető igyekezete ellenére a mai napig is szélsőjobboldalinak nevezett Marine Le Pent, a Nemzeti Front jelöltjét.

A még több megszálló beáramlásának és a francia nemzet etnikai felhígulásának igenlése így tehát megelőzte az azt valamelyest visszatartani akaró jövőképet. A felmérések és józan számítások alapján várhatóan a nemzeti sorvadás vágya győzedelmeskedik most vasárnap is majd – de mennyire öngyilkosság ez, és mennyire idegen számítások és aknamunka eredménye? Kik és miért támogatják ezt a nyilvánvalóan nemzethalálba vezető irányvonalat?

Az első forduló eredményei

Macron jövőképe világos, elég csak a merkeli nemzetrombolás támogatására gondolni: még az Iszlám Állam nevében a tunéziai betolakodó, és évek óta Európában bűnöző Anis Amri által elkövetett berlini merénylet után is támogatja Merkel kancellár migránspolitikáját. A német Süddeutsche Zeitungnak azt nyilatkozta, hogy „Merkel kancellár és az egész német társadalom azonos nevezőn volt a mi [francia] közös értékeinkkel. Megmentették a kollektív méltóságunkat azáltal, hogy befogadtak, elszállásoltak és oktattak megviselt menekülteket.” Továbbá: „Nem hazudhatunk a választóinknak, a migráció nem olyasmi, amit el tudunk kerülni”, mondta. Szerinte ez azonban örvendetes, hiszen mindez „gazdasági, kulturális és szociális lehetőségekhez vezet”. Így folytatja:

A növekedés minden elméletében [a bevándorlás] az egyik pozitív meghatározója annak. De csak akkor, ha tudod, miként kezeld. Ha tudjuk miként illesszük be és oktassuk őket, ezek a nők és férfiak megújítják a társadalmunkat, adnak neki egy új lendületet a kreativitás és innováció friss löketeivel.

A Réforme lapnak elmondottak szerint „erősebb városrehabilitációra” van szükség a problémás migránsok által uralt külvárosok kapcsán. A megoldást abban látja, hogy egy sokszínűbb „szociális keveréket” kell „kierőltetni” (az ő szavai) ezen környékeken (azaz szándékosan kell fehér környékeket színesekkel keverni), a problémás diákokat pedig szét kell szórni több iskola között. Szerinte tehát az elszaporodó és antiszociális arabok és négerek által fertőzött iskolákból és környékekről egyszerűen át kell helyezni néhányat a még viszonylag normális iskoláknak és környékeknek is. A lelketlen bankár talán jobban tenné, ha megkérdezne pár tisztességes parasztembert, azok elmondanák neki, hogy a kártékony rágcsálóktól nem úgy szabadulunk meg, hogy minden szomszédhoz átdobunk belőlük néhányat, miközben megtartunk magunknak is párat, hogy ezáltal immár az egész környéken okozhassák a bajt – de persze Macron nem ostoba, hanem nemzetellenes: romboni akarja a homogén fehér társadalmat egy Coudenhove-Kalergi-féle kevert, korcs népesség létrehozása érdekében. A japán-osztrák keverék Richard von Coudenhove-Kalergi a Nemzetközi Páneurópa Unió megalkotója és ideológusa volt, mely a mai Európai Unió alapjának tekinthető, amit Macron oly nagyon dicsőít. Pár bekezdés erejéig ismerkedjünk meg ezzel a jövőképpel, melyet Macron is képvisel.

Európa elkorcsosítása

Coudenhove-Kalergi egy kevert, elgyökértelenedett népségben látta Európa jövőjét: „A jövő embere kevert fajtájú lesz. A jelenkor fajtái és osztályai fokozatosan eltűnnek majd a hely, idő és előítélet eltűnésének köszönhetően. Az ősi egyiptomiakkal hasonlatos eurázsiai-negroid lesz a jövő fajtája, mely majd felváltja a fajták sokszínűségét az egyének sokszínűségével.” (Practical Idealism, 1925, 22. o.)

Coudenhove-Kalergi így a hagyományos fehér, európai ember pusztulását kívánatosnak ítélte, de a zsidók csoportját mégis értékesnek tartotta, az ő sorsukat nem hogy nem látta keveredés által kipusztulva, inkább hagyományos karakterüket megőrizve vezető szerepet jósolt nekik:

Az európai zsidóság elpusztítása helyett, Európa, saját szándéka ellenére, egy jövőbeli vezető nemzetté finomította és képezte ki ezt a népet ezen mesterséges kiválasztási folyamaton keresztül. Nem csoda, hogy ez a nép, mely megmenekült a gettóbörtönöktől, Európa szellemi kiválóságává formálódott. Így hát a kegyelmes gondviselés Európának adta a nemesség egy új fajtáját, a szellem kegyelme által. Ez történt abban a pillanatban, amikor Európa feudális arisztokráciája megromlott, köszönhetően a zsidó emancipációnak. (i.m., 50. o.)

Richard von Coudenhove-Kalergi

A faji korcsságában súlyos téveszmékkel és zsidófétissel rendelkező Coudenhove-Kalergi szerint a Kun Béla- és Szamuely Tibor-féle zsidó gyilkosok „hősök és mártírok”, Trockij egy politikai kiválóság, a zsidó népség pedig alapvetően felsőbbrendű, erkölcsösebb, szellemibb, boldogságot hozó hős nép... Az azt megelőző, de az 1925 óta eltelt keserves évtizedek megfelelően bemutatták miféle boldogságot és erkölcsösséget hozott a világnak a zsidóság: kommunizmus, feminizmus, pszichológiai hadviselés, fajkeveredés és fehérellenes erőszak, határellenesség a fehér nemzeteknek, szexuális felforgatás és multikulturalizmus, szexuális identitászavarok, a homoszexualitás normalizálása, szájkosártörvények, pornográfia és prostitúció, a szellemi sorvadást hozó művészeti felforgatás, közel-keleti háborúk és az azokból eredő tömeges bevándorlás támogatása Európába stb. Így folytatja:

A judaizmus az új nemesség; de a judaizmus a méh, melyből egy új, európai szellemi nemesség származik; egy alap, mely köré egy új, szellemi nemesség, egy intellektuális és városi mesterfajta képződik: idealisták, szellemesek és finoman hangoltak, igazságosak és meggyőződéssel teliek, hűek és bátrak, mint a feudális nemesség a legjobb napjaiban. Halált és üldöztetést, gyűlöletet és megvetést boldogan viselnek el, hogy az emberiséget erkölcsössé, spirituálissá és boldoggá tegyék. A dél- és közép-európai forradalmak zsidó hősei és mártírjai egyenértékűek a világháború nem zsidó hőseivel és felsőbbrendűbbek bátorságban, kitartásban és idealizmusban. Ezen férfiak és nők esszenciája, akik igyekeznek megváltani és regenerálni az emberiséget, a vallásos és politikai elemek különös szintézise: a hősi mártíromságé és szellemi propagandáé, a forradalmi energiáé és a szociális szereteté, az igazság és együttérzés szeretetéé. Ezen vonások, melyeket egykoron a keresztény világ mozgalma teremtett, most már a szocialista mozgalom legfontosabb céljaivá váltak. Európa örökségétől megfosztott tömegeinek zsidósága gazdagabban van megáldva az üdvözülés és erkölcsösség adottságával minden más nemzetnél. A modern judaizmus minden más nemzetet meghalad a nagyszerű emberekben: alig egy évszázaddal a felszabadulása után, ez a kis nép ott áll az élen a tudományokban Einsteinnel; a modern zene élén Mahlerrel; a modern filozófia élén Bergsonnal; a modern politika élén Trockijjal. A judaizmus mai jelentős szerepét annak intellektuális felsőbbrendűségének köszönheti, mely lehetővé tette annak diadalát a gyűlöletes, irigy riválisokkal szemben az intellektuális versengésben. A modern antiszemitizmus a középszerűség kiválóság elleni reakciójelenségeinek egyike. (i.m., 51-52. o.)

Nem meglepő módon a hatalommal rendelkező zsidók felkarolták a nemzetellenes keveréket már idejekorán, melyről egy későbbi könyvében így ír:

1924 elején Louis de Rothschild bárótól kaptunk egy hívást. Egyik barátja, Max Warburg [...] olvasta könyvemet [...] és meg akart ismerni minket. Nagy meglepetésemre, Warburg spontán mód felajánlott nekünk 60 ezer arany márkát... Úgy szervezte az 1925-ös utazását az Egyesült Államokba, hogy bemutasson engem Paul Warburgnak és támogatójának, Bernard Baruchnak. (Ein Leben für Europa, 1966, 124. o.)

Mindegyik említett pénzember zsidó volt.

Macron beletörődően, elfogadóan, sőt támogatóan (mint fentebb láthattuk: „pozitív növekedésként”) tekint a tömeges harmadik világbeli bevándorlásra (helyesebben: invázióra, hiszen ezen idegen hordák özönlenek illegálisan is, ahol tudnak, nem foglalkozva a szabályos és törvényes bevándorlás folyamatával). Elmondása szerint „a következő évtizedekben folytatódó, geopolitikai konfliktusokból eredő migrációk lesznek, és lesznek éghajlati okokból eredő migrációk, mert a bolygó mély egyensúlyhiányban van”, ezért „el kell fogadni a szolidaritás elvét” ezen betolakodókkal kapcsolatban. Értsd: nekik nem jó ott, ahol élnek, ezért mi legyünk kedvesek és fogadjuk el, hogy végeláthatatlanul csak özönlenek a mi életterünkbe és ez ellen nincs mit tenni. Sokáig a nemzetellenes erők folyton a „menekültekről” beszéltek, sajnálatot keltve, azt sulykolva, hogy nekünk „kötelességünk” a „menekülőket” befogadnunk, de egyesek már nem veszik erre se a fáradtságot és egyszerűen csak annyit mondanak, hogy ezek a tömegek jönnek, mert nekik rossz otthon, ez van. „Franciaország nem lesz képes ezt meggátolni és Európa érintett lesz. Egy messze nagyobb migrációs jelenséget látunk majd, mint amit a szíriai migránsok kapcsán láttunk”, mondja Macron, már készülve az eddigieknél is nagyobb sötét invázió szívélyes fogadására.

Nem ennyire puhány és beletörődő azonban, ha nem megszálló muszlim idegenekről, hanem a nekik valamelyest ellenálló folyamatokról, országokról van szó, mint Lengyelország és hazánk: „Amikor az Európai Unió jogait és értékeit nem tartják tiszteletben, szankciókat akarok!” – mondta a Reutersnek. Máshol szintén világossá tette, hogy megválasztása esetén a megszállóknak nem (teljesen) behódoló országok ellen fel fog lépni, megismételve: „Szankciók lesznek hozva az Európai Unió jogait és értékeit tiszteletben nem tartók ellen”, konkrétan megnevezve a két országot.

Világos tehát, hogy Macron a merkeli, mondhatni, a Coudenhove-Kalergi-féle „páneurópai” jövőkép embere, a hagyományos Európa bomlasztásának, a fehér ember elkorcsosításának, egy szürke massza kialakításának a képviselője. Máshogy megfogalmazva: azon elit embere, mely elit egész létezése során erre törekedett, s amely elit az élén jár ezen folyamatok kierőltetésének napjainkban is.

A zsidók embere

A Times of Israel szerint a francia választásokon szavazni jogosult kb. 58 ezer izraeli zsidó 60 százaléka szavazott az első fordulóban François Fillonra, aki a félzsidó és fajkeveredést igenlő Nicolas Sarkozy alatt volt miniszterelnök, és aki most mindenkit arra buzdít, hogy a második fordulóban szavazzon Macronra, akire az izraeliek közül 31% szavazott – Le Penre mindössze 3,7%.

A franciaországi zsidó szervezeteket tömörítő és az ország politikai elitjének körében rendkívül befolyásos CRIF elnöke, Roger Cukierman figyelmeztetett, hogy a zsidók tömegesen hagynák el az országot, ha a Nemzeti Front kerülne hatalomra. Máshol: „A Franciaország zsidó közösségeit képviselő szervezet arra szólít fel, hogy meg kell állítani Le Pent és Emmanuel Macronra kell szavazni a május 7-i döntőben.” Majd hozzáteszi: „Ő [Macron] érti a zsidó közösség speciális igényeit”. Még Oroszország főrabbija, Berel Lazar szerint is a zsidóknak el kell hagyniuk Franciaországot, ha Le Pen kerül hatalomra.

Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke is hasonlóan ellenségesen tekint Le Penre:

Rettentően sajnálatos, hogy több mint egy minden öt francia szavazóból Le Penre szavazott. Felszólítunk minden demokratát, hogy közösen lépjen fel és akadályozza meg Le Pen győzelmét a második fordulóban, mely a szélsőségesség és intolerancia nyeresége lenne, és egy sötét nap Franciaország számára.

Főként a Yom HaShoah (holokauszt emléknap) idején mint zsidók fájdalmasan tisztában vagyunk azok történelmével, akik a demokrácia leplébe burkolóznak, de irányelvük megosztó, rasszista és antiszemita. Le Pen olyan megjegyzéseket tett a holokauszt történelme kapcsán, melyek semmivel se teszik őt kevésbé veszélyessé, mint a holokauszttagadó apja, akit ő próbált elrejteni, de akinek az irányelve megmaradt a pártban.

Itt Kantor Marine Le Pen azon megjegyzésére utal (a szokásos zsidó érzelmi manipulációba ágyazva), amikor az megjegyezte, hogy az állítólag 13 ezer zsidó deportálása 1942-ben szerinte nem Franciaország felelőssége volt: „Szerintem, alapvetően, ha vannak felelősök, akkor azok a hatalomban lévők voltak. Nem Franciaország maga”, idézi őt a Reuters. Le Pen persze elítélően beszél a zsidók deportálásáról, ennek ellenére Kantor mellett az izraeli kormány szerint is emiatt „az antiszemitizmus felemeli fejét ma ismét”, hiszen egész Franciaország hibáztatása helyett csak annak az akkori politikai elitjét hibáztatni nem elegendő számukra, figyelmen kívül hagyva, hogy alapvetően a franciák milyen szinten harcoltak a nemzetiszocialista Németország ellen. A hatalomittas zsidónak soha semmi nem elegendő.

Le Pennek felróják még, hogy be akarja tiltani a kettős állampolgárságot és a kipa nyilvános viselését: merthogy csak így tudja elérni a muszlimok korlátozását, illetve a burka és egyéb muszlim viselet tiltását is. The Jerusalem Post: „Le Pen szerint a zsidóknak választaniuk kell a francia állampolgárság megtartása és az izraeli megszerzése között: nem lesz megengedett mindkettő, ha eléri, amit akar, mert a kettős állampolgárságot alapvetően meg akarja szüntetni. Miközben igyekszik elvenni a muszlimok jogát, hogy fátylaikat viseljék, felvetette, hogy a franciaországi zsidók hozzanak »áldozatot« a kipa kapcsán, a teljes francia szekularitás elfogadásaként.”

Az amúgy félzsidó élettárssal (Louis Aliot) rendelkező Marine Le Pen a zsidókat kellemetlenül érintő szabályozásai így a zsidókkal gyakran ellenséges muszlimok korlátozása miatt történnének, mindez nem konkrétan a zsidók ellen irányul, szinte elnézést is kér ezekért. Egy 2014-es interjúban így szólt a zsidókhoz: „Nem fogom abbahagyni ennek ismétlését a franciaországi zsidóknak [...] A Nemzeti Front nemhogy nem a ti ellenségetek, de kétségtelenül a legjobb pajzs, mely megóv titeket. Mellettetek áll a gondolat és vallás szabadságának védelmében, az egyetlen valós ellenség ellen, mely az iszlám fundamentalizmus”. A Zsidó Távirati Iroda (JTA) cikkében is azt olvashatjuk, hogy „Elmondása szerint nem ellenzi a zsidó viseletet, de be lesz tiltva az egyenlőség kedvéért, és hogy megkönnyítse a muszlim viselet betiltását, melyet Le Pen veszélyesnek tart. Arra kérte a franciaországi zsidókat, hogy »hozzanak áldozatot« és megígérte, hogy »védőpajzsuk lesz« a radikális iszlám ellen.”

Marine Le Pen akármennyire is igyekszik a zsidók kedvében járni, ő akkor is antiszemita, rasszista, holokauszttagadó lesz számukra, s az ő ellenfelére való szavazásra szólítanak fel mindenkit... Ráadásul pont azok „mellett áll” az ilyen-olyan szabadságjogok „védelmében”, akik a szájzártörvények kiharcolásának élén álltak mindig is. Például a Nemzeti Front által támogatott Robert Menard, Beziers város független polgármestere a közelmúltban azért lett 2000 euróra büntetve „gyűlöletkeltésért”, mert azt mondta, hogy: „A város központjában lévő egyik iskolában a gyerekek 91 százaléka muszlim. Ez nyilván probléma. A toleranciának vannak határai." Ezeket a törvényeket nem muszlimok harcolták ki, hanem zsidó csoportok.

Mindeközben Emmanuel Macron zsidó támogatása, főleg most, hogy egyedül áll Le Pennel szemben, messzemenő. A JTA cikkéből: „Macron egy erős jelöltté válik a szavazótábor egy nagy részét elnyerve, és népszerűsége jelentős a franciaországi zsidók között”, mondta Richard Prasquier, a Keren Hayesod cionista csoport franciaországi részlegének elnöke és a zsidó szervezeteket tömörítő CRIF egykori vezetője. A The Jerusalem Post idézi a kampányában részt vevő egyik zsidót: „Macron nagyon érzékeny a rasszizmusra, és lelkiismeretes a zsidó közösség által érzett trauma kapcsán” - hogy Macron nem olyan „érzékeny” a fehér franciákat érintő bajok, a bűnözés, a terrorista tömegmészárlások kapcsán, nem számít: mint mondta, mindezzel meg kell tanulni együtt élniük a franciáknak.

„Macron a franciaországi zsidók előnyben részesített jelöltje, akiket taszít Le Pen holokausztrevizionizmusa és az olyan ismert antiszemitákkal való közeli viszonya, mint az apja”, számol be róla a Jewish News Service zsidó portál, hozzátéve, hogy: „Marcon elítélte a DBS [Izrael-ellenes] mozgalmat, az Izrael-ellenes bojkottot »mélységesen antiszemitának« nevezve és kijelentve, hogy az anticionizmus »egyenesen vezet az antiszemitizmushoz.«” Az izraeli Ynetnews szintén arról számol be, hogy zsidók és muszlimok közösen ellenzik Le Pent és támogatják Macront „Zsidó, muszlim és EU-s vezetők arra ösztökélik a franciákat, hogy ne szavazzanak Le Penre” című cikkükben:   

Vezetők Európa minden tájáról szólaltak fel és figyelmeztették a francia szavazókat, hogy Marine Le Pen, a szélsőjobboldali jelölt, aki tagadta, hogy Franciaország felelős lenne a zsidók összegyűjtéséért a második világháború alatt, antiszemitizmust, idegenellenességet és elszigeteltséget fog magával hozni. [...]

Továbbá egy idős franciaországi muszlim vezető felszólította az ország közel 5 millió muszlimját, hogy »szavazzanak masszívan« Emmanuel Macron elnökké választásának érdekében, vagy, hogy ne szavazzanak Le Penre. Dalil Boubakeur, a párizsi nagymecset rektora úgy nevezte a május 7-i elnökválasztási szavazást, mint ami »eldönti Franciaország és vallási kisebbségeinek sorsát.«

Nyilatkozata szerint: »A párizsi nagymecset és annak Nemzeti Szövetsége (FGMP) felszólítja a muszlimokat Franciaországban, hogy masszívan Emmanuel Macronra szavazzanak.«

Marine Le Pen konkrét említése nélkül Boubakeur azt mondja, hogy a francia állampolgároknak »meg kell érteniük az egységünkre veszélyes fenyegetést, amely az idegenellenes elvekben rejlenek.«

Ma még illusztráció, jövőre talán már valóság

Természetesen az izraeli politikusok is Macront támogatják:

Egy kiemelkedő ellenzéki törvényhozó arra ösztökéli a franciaországi szavazókat, hogy a centrista elnökjelölt Emmanuel Macront támogassák a május 7-i választási döntőben, a szélsőjobboldali vetélytársát, Marine Le Pent »veszélyesnek« nevezve.

Yair Lapid, a centrista Yesh Atid párt feje egy Facebook-bejegyzésben támogatta Macront.

Az egykori gazdasági miniszter azt mondja, hogy »ez egy küzdelem a mérsékelt közép és a veszélyes populizmus között«.

Megjegyezve, hogy hétfőn van az izraeli holokauszt-emléknap, Lapid azt mondja a francia választóknak, Macront kellene támogatniuk azon jelölttel szemben, aki »tagadja a francia szerepet a franciaországi zsidók holokausztjában.«

A jellemző zsidó képmutatást láthatjuk Lapid esetében is. Mialatt a franciáktól elvárja, hogy a saját iszlamizálódásukat egyértelműen eredményező folyamatokat képviselő jelöltre szavazzanak (aki szerint mindez „pozitív” és ezzel „együtt kell élni”, mert „nem lehet megállítani”), addig ő maga Izrael esetleges iszlamizálódása kapcsán már nem ennyire elfogadó: az arabok és zsidók különélését támogatja és szerinte a palesztinokkal való együttélés „veszélyeztetné Izrael zsidó karakterét”, írja Wikipédia-oldala. Mindemellett támogatja a megszállt palesztin területeken lévő illegális zsidó telepeket és Jeruzsálemet is kizárólagosan zsidó uralom alatt szeretné tudni. Ilyen egy „mérsékelt” izraeli zsidó politikus, aki a „mérsékelt” iszlamizálódást akaró jelöltre való szavazásra buzdít – Európában, nem saját hazájában, ahol még a nemzetközi törvényeket sértő, megszálló telepeseket is támogatja.

A fehér egység gyengítése minden áron

Miért támogatják a zsidók a macroni iszlamizálódást segítő folyamatot, ha ezen iszlamizálódásnak velejárója némi zsidóelleneség is a muszlimok részéről? Miért ellenzik Le Pent, ha pont ő lenne az, aki ezt az iszlám zsidóellenességet visszatartaná valamelyest?

A márciusi holland választásokon a szintén iszlamizálódás elleni fellépéseket akaró Geert Wilders is hasonlóan járt, minden zsidószeretete és muszlimellenessége ellenére. A The Jerusalem Post cikkének címe: „Európai zsidó csoportok üdvözlik az iszlámellenes párt vereségét a holland választásokon”. A Jewish News Online cikke: „Geert Wilders veresége »egy jó nap Európa számára«, mondja a zsidó vezető”, alcím: „Európai zsidó vezetők üdvözlik a »populizmus és szélsőségesség« vesztét a választásokon”.

Egy "túlzó karikatúra"

A valóság (párizsi metró)

Wilders hiába (látszólag őszinte) rajongója a zsidóknak és Izraelnek, a zsidók mégse akarták őt kormányon látni. Hiába nem szeretik a zsidók se az arabokat, egy olyan (nem zsidó) politikai erőt nem engedhetnek meg, amely egy faji/etnikai csoportot problémaként nevez meg (és ráadásul komoly fellépéseket ígér ezen csoport ellen), mert azzal, hogy ez elfogadottá, politikailag korrekté válik, megnyílik az ajtó az előtt, hogy idővel egy másik csoportot is politikailag korrekt legyen megnevezni problémaként: a zsidók csoportját. A zsidók mindennél jobban tartanak attól, hogy egy problémát megnevezve csoportként mutat rájuk valaki. Goebbels után szabadon: lehet egy zsidót nevezni bűnözőnek, korruptnak, hazugnak, tolvajnak, lepereg róluk az, mint az esőkabátról a víz, de azonosítsa őket az ember zsidóként és máris dühös őrjöngésbe, vagy megrémült kapkodásba kezdenek, tudván: valaki látja őket az álarc alatt! (Például, ha valaki azt mondja, hogy „korrupt politikus”, avagy „korrupt zsidó” – melyiknek a kimondása után lenne hisztéria?)

Visszafelé is működik ez: nem csak a feltehetően faji öntudatú (tehát nem fehér csoportokat gondként megnevező) fehér politikai erőt nem engedhetik hatalomra jutni a fentebb vázolt okok miatt, de egyúttal fontos a kisebbségeket maguk előtt tolniuk is, hogy ezzel bomlasszanak, s pajzsként használják ezen csoportokat. Ha valaki támadja legalább az egyik pajzscsoportot (cigányokat, migráns betolakodókat, homoszexuálisokat stb.), amelyet a zsidók előszeretettel támogatnak és tolnak maguk előtt, azt a valakit („rasszistát”, ilyen-olyan „fóbiást”) még azelőtt ki lehet iktatni a különböző szájkosártörvényekkel, mielőtt a háttérben lévő zsidó csoportot is támadná, megnevezné. Az illető ugyanis bebizonyította, hogy nem megbízható birka gój. Ez látható azok esetében is, akik egykor „rosszak” voltak, de aztán „jó útra tértek” – nekik jellemzően nem bocsát meg a zsidó berendezkedés, hiába holokausztoznak, alázzák meg magukat. Esetleg biztos távolból megtűrik az illetőt, de őszintén meg már soha nem bíznak benne (lásd: Maine Le Pen).

Ezzel magyarázható a különböző kisebbségek zsidó támogatása, annak ellenére, hogy saját maguk között (lásd: Izrael) jellemzően távol tartják maguktól ezen csoportokat. Egy idegen gazdatestben viszont pajzsként fel lehet őket használni. Erre folyamatosan szolgáltat példát az élet, februárból származik a következő...

Georges Bensoussan történész, az arab területeken élő zsidók szakértője egy 2015-ös rádióinterjúban úgy vélekedett, hogy az arabok „eredendően antiszemiták”. Egy algériai szociológusra alapozva úgy fogalmazott, hogy „Az arab családokban, Franciaországban és azon túl, mindenki tudja, de nem meri kimondani, hogy az antiszemitizmus az anyatejjel terjed.” Később hangsúlyozta, hogy ezt kulturálisan terjedő elfogultságként értette (tehát nem faji alapon). Mindenesetre ezen kijelentése miatt a Nemzetközi Rasszizmus és Antiszemitizmus Elleni Liga (LICRA) nevű szervezet, mely az amerikai Rágalmazásellenes Liga mintájára jött létre (a magyarok számára ismerősebb, hasonló képződmény a Tett és Védelem), tehát egy nyomásgyakorló zsidó szervezet (a Franciaországi Iszlamofóbia Elleni Ligával közösen) feljelentette „fajgyűlölet szítása” miatt. (A szervezetet korábban bővebben is bemutattam már.)

Ha valaki számára képzavar, hogy egy antiszemitizmus elleni zsidó szervezet feljelent egy antiszemitizmus miatt aggódó zsidót, annak a szervezet elnöke, Alain Jacubowicz elmagyarázza miért is van erre szükség. A The Jerusalem Post cikkéből:

Növekvő kritikák közepette, a LICRA vezetője, Alain Jacubowicz, aki zsidó, megtörte az üggyel kapcsolatos csendjét. Egy e hónap elején leközölt véleménycikkében azzal vádolta Bensoussant, hogy az a »szélsőségeseknek kedvez« az iszlámmal kapcsolatos kijelentésével.

Érdemes ezt kibontani egy kicsit... A zsidó szervezet tehát attól tart, hogy az arabok kritizálása, méghozzá „velük született” vélt vagy valós negatívumaik nyílt kibeszélése veszélyes lehet, mert az megnyithat egy olyan kaput, amelyen áthaladva már csak egy-két lépés, hogy a zsidóságot is mint csoportot velük született rossz tulajdonságaik mentén lehessen kritizálni (mely, mint tudjuk, ma erősen tabu). A zsidók ezen önös érdekből védelmeznek kisebbségeket, tudván, ha megengedhető azok káros velejáróinak a kibeszélése, a zsidók csoportját sem kerüli majd el ez a fajta őszinte elemzés és kérdőre vonás. Ezt viszont ezen zsidók mindennél jobban el akarják kerülni, mert a történelem folyamán mindig így kezdődött minden zsidóellenes fellépés. Ameddig az összekevert, különbségek és ellenségességek által atomizált társadalom energiáit leköti az ebből eredő zűrzavar kezelése, addig a zsidók csoportja biztonságban érzi magát a háttérben. A zsidó lap illusztrálja is miről beszél Jacubowicz, mikor cikkük így folytatódik:

Jacubowicz jól látja.

Bruno Gollnisch, egy holokauszttagadó és a Nemzeti Front törvényhozója az Európai Parlamentben, támogatta Bensoussan ügyét. Egy január 25-i, honlapján leközölt véleménycikkben Gollnisch összehasonlította Bensoussan problémáit Jean-Marie Le Penével, akit félreállítottak a Nemzeti Front vezetői pozíciójából, miután többször elítélték a zsidók és muszlimok elleni gyűlöletbeszéd miatt.

»Vannak igazságok, melyeket nem szabad kimondanunk« írta Gollnisch mindkét férfiról.

Itt is látható, hogy a „holokauszttagadó” (tehát „antiszemita”) Gollnisch és a szintén „antiszemita” Le Pen által „kimondhatatlan” dolgok (a zsidók bírálata) ugyanott keresendő, ahol Bensoussan bírálata az arabokat illetően. Ha a kaput szabadon ki lehet nyitni és átjárni rajta, a szabad ember hamar megtalálja a zsidók csoportját is, ahogy az említett két „antiszemitát” is csak az a szájkosár tartja csendben, amit most Bensoussanra is rá akarnak húzni, tudván hova vezet, ha túl sok a vélemény kifejtésének szabadsága.

Az idegen igények sorsformáló jellege

Az egész választást áthatja, hogy az ilyen-olyan csoportoknak mi jó, mi nem jó, ez ennek ezért, az annak azért nem felel meg, ez „rasszista”, az „idegenellenes” stb. A józan ember felteheti a kérdést: mégis kinek a hazáját képviselik ezek a jelöltek? Melyik népet? Minden az országban jelenlévő csoport érdekeit szolgálni kell? Akkor is ha ezek sokszor ütköznek egymással? Melyik csoport élvez előnyt, ha ezen érdekek ütköznek? Mint ismert, a fehér őslakos nemzet érdekeit mindenek felé helyezni „gyűlölet” ezen csoportok szerint, s miközben a gazdanépnek magát kéne megfeszítenie, hogy a kielégíthetetlen kisebbségeknek megfeleljen minden, addig is sorvad az arányszámuk és befolyásuk mértéke.

Korábbi írásomban a határellenes mozgalom egyik jeles képviselőjén, Bryan Caplanon keresztül bemutattam, hogy a hozzá hasonlók azért küzdenek a gazdanépek züllesztéséért, mert a sok kisebb-nagyobb csoport egymással való versengése és hadakozása közben már a fehér őslakos nemzet nem elég erős ahhoz, hogy az összetartó és befolyásos politikai, gazdasági, szociális hálózatokat kiépített zsidó elitet a helyére tegye. A nemzeti immunrendszer leterhelése és gyengítése ez. A jelenlegi, összekevert és felhígított Franciaországban még a tünetek kezelése se megy, nemhogy az azt jelentős mértékben kiváltó okok megszüntetése. Ennek egyik oka a sok közül például a szájkosártörvények megalkotása, mely Franciaországban is, mint máshol, jelentősen zsidó lobbizás és befolyás eredménye. Az angliai és franciaországi ilyen irányú zsidó aktivizmusról már írtam részletesebben korábban.

Alább egy zsidóbarát angliai muszlim, Fiyaz Mughal a Faith Matters és a zsidók (mint a zsidó fajvédő szervezet, a Community Security Trust egykori vezérigazgatója, Richard Benson) által is igazgatott Tell MAMA nevű muszlimvédő szervezetek alapítója és vezetője világosít fel minket erről ismét, egy pár hete leközölt cikkben a Times of Israel oldalain:

A 40 év körüli generációból sokan találkoztak, vagy dolgoztak faji egyenlőségi tanácsokkal életük során. Ezen intézmények részben azért jöttek létre, mert zsidók a fekete és etnikai kisebbségi közösségek egyenlő jogaiért kampányoltak, politikailag lobbiztak a rasszizmus és előítélet elleni szociális harcban.

A zsidók messzemenően vezették ezeket a kampányokat más közösségekkel együtt. Ez a közös aktivizmus alakította és formálta Britanniát több évtizeden keresztül, mialatt sokan ezen közösségekből ki voltak téve annak, hogy sorozatosan bántalmazzák őket, amikor elmentek bevásárolni, vagy amikor gyerekeiket iskolába vitték. [...]

Ugyanakkor, ami lehangoló, hogy manapság zsidó testvéreinkre nem úgy tekintünk, mint a BME [fekete és etnikai kisebbség] szociális aktivizmusának részei.

Ki lettek lökve [a zsidók] ezen aktivista körökből és párbeszédekből a BME közösségeiben, mely néha egyetért olyan antiszemita fogalmakkal, mint hogy »a zsidók túl sok hatalommal rendelkeznek«, és hogy a kisebbségi jogok a hatalom megkérdőjelezését jelentik.

Annak a felvetése, hogy „a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek” tehát „antiszemita” dolog, mondja ezt azon sorok között, mely sorokban pont ezt az egész társadalmat átformáló zsidó befolyást és hatalmat méltatja.

De mi a helyzet a zsidó aktivizmussal, mely pozitívan formálta a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos törvényhozást?

Sok éven át dolgoztam a muszlimellenes gyűlölet megfékezéséért, és az világos, hogy a gyűlölet-bűncselekmények kiiktatásának munkáját a zsidó közösségek formálták, és ki feledné Stephen Lawrence meggyilkolását, mely sokkolta a nemzetet, és amely a zsidókat, Karib-térségből származókat, muszlimokat és sok más közösséget összefogott, hogy megalkossa ezt a fontos irányelvet.

[Doreen] Lawrence küzdött fia igazságáért és ezen belül a gyűlölet-bűncselekmény elleni munkát formálták azon eljárások, melyeket a zsidó közösségek terjesztettek elő.

Mughal írásának következő sora szintén sokatmondó: „ez részben azon zsidó férfiak és nők érdeme, akik szilárdan álltak szemben országunk utcáin azokkal, akik egy egyhitű és egykultúrájú Britanniát akartak” – értsd: az ország brit karakterének megóvását akaró gazdanép ellen, egy kevert fajú társadalom érdekében.

Earl Raab, a Perlmutter Institute of Jewish Advocacy egykori ügyvezető igazgatója és a Rágalmazásellenes Liga munkatársa a San Francisco Jewish Bulletin lap egyik szerzőjeként annak idején szintén arról írt, hogy a zsidók az ilyetén folyamatoknak az élén jártak:

Csak a második világháború után volt, hogy a bevándorlási törvények drasztikusan megváltoztak, kiiktatva a diszkriminációt. Politikai felnőtté válásának az egyik első bizonyítékaként, a zsidó közösség vezető szerepet töltött be ezen változások elérésében. (Jewish Bulletin, 1993. július 23., 17. o.)

Arról pedig, hogy miért is jó számukra a gazdanépek faji keveredése idegenekkel, így írt:

A Központi Statisztikai Hivatal most jelentette, hogy az amerikai népesség fele hamarosan nem fehér, nem európai lesz. És ezek mind amerikai állampolgárok lesznek. Átléptünk egy pontot ahol egy náci-árja párt már nem lesz képes hatalomra jutni ebben az országban. Kialakítottuk a légkört az etnikai bigottság ellenzéséhez az elmúlt fél évszázadban. Ez a légkör még nem tökéletes, de népességünk heterogén természete ezt már visszafordíthatatlanná, és ezen bigottság elleni gátakat minden eddiginél praktikusabbá teszi. (Jewish Bulletin, 1993. február 19., 23. o.)

Az ember azt gondolná, hogy az elmúlt évek eseményei, a no-go zónák, a több ezer felgyújtott autóval járó faji őrjöngések, a muszlimok bűnözésbeli, és ezáltal börtönbeli felülreprezentáltsága, a calais-i leszakított és illegális betolakodók által kisajátított francia föld, melynek környékén még kamionokkal is életveszélyes közlekedni, a templomban lefejezett pap, a nem megfelelően felöltözött, és emiatt megkéselt anya és három lánya, a golyóálló fallal körülvett Eiffel-torony vagy a demográfiai baljós előrejelzések, a terrorista tömegmészárlások elegendőek ahhoz, hogy a francia szavazók többsége arra szavazzon, aki ezt meg akarja állítani... De nem. Pedig ha a franciák nem állnak talpukra és teszik rendbe saját magukat, senki más nem teszi ezt meg nekik: kisebbségeik (elenyésző kivételektől eltekintve mint csoport) a saját érdekeik mentén cselekednek.

2015 óta Franciaországban 238 embert öltek meg „iszlamista szélsőségesek”, és 21 támadást intéztek a franciák ellen – ezek csak az „iszlamisták”, nem „sima” betolakodók és már ott született színesek. Két év, több száz lemészárolt francia, két tucat terrortámadás, és jelenleg úgy tűnik, az a bankár jelölt lesz az új elnök, aki azt mondja, mindez így lesz még sokáig és ezt meg kell szokni. Sőt: szerinte a migráció fokozódni fog, és ez pozitív...

Le Pen győzelméhez jelen állás szerint egy kisebb csodára lenne szükség, de nem lehetetlen. (E sorok írásakor például a francia sajtóban nagy visszhangja van Macron állítólagos Bahamákon vezetett titkos számlájának.) A Nemzeti Front győzelme gyengítené az EU-t, jobbra tolná a fősodratú politikai korrektség határait, míg Macroné tovább iszlamizálná Európát és az annak ellenálló országok ellen hozna szankciókat. Ha valakit a franciák és Európa sorsa nem is érdekel, és szigorúan csak a magyar érdekeket nézi, akkor is világos, hogy nekünk melyik jelölt győzelme lenne a fontos.

A 2012-es választások idején a French Institute of Public Opinion (IFOP)  által készült felmérés szerint a muszlimok 86 százaléka szavazott François Hollande-ra, aki 51 százalékkal nyerte meg a választásokat. A kb. 5% muszlim szavazat tette őt elnökké, méghozzá azért, mert ellenfele, Nicolas Sarkozy kritizálta az iszlámot és nem volt elégséges az „iszlamofóbia” elleni hozzáállása, míg Hollande mindent megígért a kisebbségeknek a „diszkrimináció, rasszizmus és idegenellenesség” elleni harchoz.

A fősodratú sajtó és média teljes mértékben Macron mellett: olyan zsidó lapokkal, mint a L

Ha Le Pen mindössze néhány százalékkal marad alul, biztosra vehetjük, hogy a muszlim tömb szavazata fosztotta meg az elnökségtől – mert az iszlamizálódás ellen akar tenni, s a már betolakodott hódítók ezt megakadályozzák, méghozzá úgy, hogy „zsidó testvéreik” szavazatai pár százalékkal szintén a bankár fölényét növelik, illetve azok be is vetik minden politikai és médiabeli befolyásukat az ostobább és elgyökértelenített franciák manipulálására Le Pen ellen. Macron várhatóan néhány százalékos fölénye így ezen zsidó-muszlim törzsi aktivizmusnak az eredménye lesz. Ez történik akkor, amikor idegen csoportok a gazdanép számarányát és ezzel befolyásának súlyát csökkentik annak saját hazájában. Ezen ellenséges idegen csoportok nélkül a nemzeti érdeket képviselő jelölt győzhetne, de helyette minden bizonnyal az idegen megszállók és a zsidó elit „speciális igényeit értő” jelölt kerül hatalomra, tovább tolva a francia nemzetet és egyben Európát annak veszte felé: mert a liberalizmus, a kevert fajú multikulturális berendezkedés egyenesen a nemzethalálba visz. Ez zajlik most a szemeink előtt. Ezért kell ezt a berendezkedést elkerülni, és minden eszközzel megállítani, szétzúzni.

Hogy a franciák a nemzeti sorvadás irányába menetelnek-e tovább áruló vezetőkkel és ellenséges kisebbségekkel, vagy képesek-e még lábra állni és elindulni a megmaradás útján, vasárnap megtudjuk.

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info