London, február 7., 9:20. Az értekezlet, melyet Chamberlain miniszterelnök kedden, február 7-én délelőtt nyit meg a St. James-palota arcképcsarnokában, Palesztina jövőjéről van hivatva dönteni. A résztvevők egyrészt az arabság képviselői: a palesztinai arabok megbízottai, valamint a független arab államok fejedelmei és kormányfői, másreszt a zsidó ügynökség képviselői. A feleket oly éles ellentétek választják el, hogy az arabok nemcsak nem ismerik el a zsidó ügynökséget, de nem is hajlandók annak képviselőivel egy asztalnál ülni, sem pedig javaslataikat tanulmányozni, sőt Chamberlain miniszterelnök kénytelen külön-külön megnyitó beszédet intézni az arabokhoz és a zsidókhoz.

Izrael "fejlődése" (részletesebb térképért katt a képre)

Az arabok követelései a következők: 1.) Tiltsák be a további zsidó bevándorlást Palesztinába. 2.) Tiltsák el az arab tulajdonban lévő földek eladását zsidóknak. 3.) Hatálytalanítsák a Palesztinára vonatkozó Balfour-nyilatkozatot és a népszövetségi megbízatást és szüntessék be a zsidó nemzeti otthon felépítését. 4.) A népszövetségi megbízatást helyettesítsék szerződéssel, amely Irak mintájára független arab kormányzatot létesítene, – a jelenlegi zsidó kisebbségnek nyújtandó alkotmányjogi biztosítékokkal. 5.) Biztosítsák Palesztina teljes arab önkormányzatát.

Az arabok hajszálnyit sem hajlandók ebből az álláspontból engedni, amelyet nemzeti Magna Chartá-juknak nyilvánítanak.

A zsidók nem szándékoznak az értéktelen új tervet előterjeszteni, miután ragaszkodnak a népszövetségi megbízatáshoz, amíg annak célja meg nem valósult.

Az angol kormány körülbelül egy hónapra szabta a londoni megbeszélések tartamát. Ha ezalatt nem sikerül az ellentéteket áthidalni, akkor az elhangzott érvek figyelembevételével saját tervét terjeszti elő és hajtja végre. (MTI)

Berlin, február 7., 22:30 (Német Távirati Iroda) A külföldi diplomata és a külföldi sajtó tiszteletére adott fogadáson Rosenberg Alfréd birodalmi vezető előadást tartott arról, hogy a világnézeti harcoknak szükségképpen az államok közti ellenségeskedésre kell-e vezetniük. Bevezetőben hangoztatta, hogy minden nemzet a maga módján oldja meg problémáit, és nem támaszt igényt arra, hogy a saját sorsát kialakító döntéseivel más államokat közvetlenül befolyásoljon. 1918-ban azonban a német nemzetre világpropaganda és hazaárulók segítségével a németek jellemének meg nem felelő államformát kényszerítettek rá. Ha ma ismét messze szétágazó propaganda az úgynevezett szabadság védelmét hangoztatja és az úgynevezett tolerancia végső győzelmét emlegeti, akkor éppen e propaganda folytatódik. A történelemben eddig példátlan türelmetlenséggel támogatják a német nép léttörvényeinek és természetes szabadságjogainak semmibevevését.

Kijev: Alfred Meyer, Erich Koch és Alfred Rosenberg

Utalt arra, hogy a nemzeti szocializmus megérti más népek hagyományait, lényegét és ha békében hagyják, nem akar meddő bírálattal és propagandával más államok ellen fordulni. Ma különösen egy kérdésben látszik meg a nézetek eltérő volta: a zsidókérdésben. Németországnak azok a rendszabályai, amelyekkel a zsidóságot a német életből kikapcsolni akarja, a világ zsidóságában uszítást váltottak ki, feleletül a német önvédekezésre. Így lett nagyon időszerűvé és világpolitikai kérdéssé a kivándorlás kérdése. Az eviani értekezlet eddig nem tett valóban pozitív javaslatokat és az úgynevezett zsidóbarát demokrata államok is könnyeket ontanak ugyan a zsidók németországi „nyomorúsága” miatt, de gyökeres javaslatokkal nem álltak elő.

Rosenberg ezután a kérdés területi vonatkozásait ismertette. A kis Palesztina nagyszabású kivándorlási politika számára nem jöhet szóba. Az úgynevezett cionista államnak nem is az a célja, hogy a zsidó népet Palesztinában elhelyezze. A zsidó államnak az lenne a feladata, hogy mindenüvé diplomáciai képviselőt küldhessen, mindenütt hivatalosan síkra szállhasson a zsidó kisebbségekért, központja legyen a Közel-Kelet gazdasági uralmának és érinthetetlen menedéke legyen a világ gyanús zsidóinak. A megoldásra váró kérdés tehát az, hogy a demokráciák melyik zárt, nagy területet bocsátják rendelkezésre a zsidók letelepítésére. Kiemelte, hogy a probléma a Guayanára és Madagaszkárra vonatkozó javaslatokra szűkül. Két dologról van tehát szó: először a németországi zsidók százezreinek, később a közép- és kelet-európai zsidók millióinak befogadásáról és zárt letelepítéséről, másodszor arról, hogy ez a telepítés nem jelentheti zsidóállam berendezését, hanem csak a zsidók számára védett hely létesítését. Ha így tekintik a zsidókérdést, akkor hozhatnak majd olyan határozatokat, amelyeket nem kell majd egy év múlva felülvizsgálni.

Rosenberg ezután szembeszállt azzal a váddal, hogy a nemzeti szocialista mozgalom más népeknél nem német párhuzamos pártokat létesített és ezeket a magukat részben szintén nemzeti szocialistának nevező csoportokat más nemezetek állami politikája ellen akarja felhasználni. A nemzeti szocialista mozgalomnak az az álláspontja, hogy téves s egyúttal politikailag nem célszerű az, ha valamely más nép megújulási mozgalma nemzeti szocialistának nevezi magát. Sok, más néphez tartozó hazafi, aki a mai nagy válságból szintén keresi a kivezető utat, átélhette a nemzeti szocializmus diadalútját, s ezért emberileg érthető, ha abban a hitben, hogy hasonló gondolatokkal népükön is segíthetnek, helyenként a párt elnevezésére felhasználták a „nemzeti szocializmus” nevet.

Azonban a nemzeti szocialista elnevezés nem jelenti szükségképpen azt a világnézeti magatartást, amely e szóhoz a német nép szemében fűződik. Minden nemzetnek, amely úgy látja, hogy sok régi gondolat és forma már nem felel meg a mai időknek, vagy kivezető utat keres a bolsevista fenyegetéssel szemben, sajátos nemzeti jellege szem előtt tartásával saját politikai és szellemi hagyományaihoz kell fordulnia. Hangsúlyozni kell tehát, amiképp az olasz fasizmus az olasz nép eredeti felelete a sors kérdésére, a nemzeti szocializmus is a német nép világnézete és a német nemzet válasza a sors kérdésére. Ha más népek körében valaki erőt érez magában arra, hogy hasonló választ talál, annak a saját nemzete múltjából, eszményeiből kell merítenie, vagy pedig meg kell találnia azt a formát, amely nemzete számára megmutatja a jövőbe vezető utat. A nemzeti szocialista mozgalom reméli, hogy e kérdés tisztázásával újból hozzájárul az általános megbéküléshez. Szellemi harcok mindig voltak és világnézeti küzdelmektől a jövőben sem mentesülnek a népek, de ennek – ha mindenütt megvan a jóakarat – nem kell arra vezetnie, hogy a világnézeti küzdelemből szükségképpen politikai vagy éppenséggel katonai viszályok támadjanak. (MTI)

Prága, február 7., 10:50 (MTI) A prágai ügyvédi kamara legutóbbi ülésén a zsidókérdés rendezésére vonatkozólag határozatot fogadtak el, amely a zsidóságnak az ügyvédi pályán való részvételét a következő három pont alapján hajlandó rendezni:

1.) Azokat a zsidó ügyvédeket, akik 1910-ben német nemzetiségűnek vallották magukat, zárják ki a csehszlovák ügyvédek közül.

2.) A magukat zsidó nemzetiségűnek valló ügyvédek csak zsidó ügyfeleket képviselhessenek és végül

3.) a cseh anyanyelvű zsidók csak zárt szám alapján szerepelhetnek az ügyvédi kamarában.