Lévai Júlia, „liberális” közírónak nem volt bátorsága ahhoz, hogy feleljen az egyik cikkére írott válaszomra, melyben egyébként nyílt vitára is kihívtam a zsidó világuralom témájában. Akkor felszólítottam őt, legyen olyan kedves, és válaszoljon a Kérdések a zsidó világuralom tagadóihoz című cikkemben feltett kérdéseimre. Lévai Júlia azonban nem mer vitatkozni, ezzel szemben egyre-másra írja képtelennél képtelenebb állításokat tartalmazó irományait. Legutóbbi megszólalása olyannyira ostobaság, hogy tényleg nem tudja az ember, sírjon-e vagy nevessen rajta.

Lévai Júlia ég a behatolási vágytól
Lévai Júlia Élvezeti nácik című cikkében azt bizonygatja, hogy a magyar hazafiak kizárólag brahiból, szórakozásból, valamiféle vak és őrült indulatból és egyfajta tömegpszichózis hatása alatt vonultak föl Devecserben. (No meg persze "behatolási vágytól" vezérelve – minden rendben van a magánéletében, Júlia?) Nézzük, hogy milyen bonyolultan és nehézkesen fejezi ki magát a „náci veszélytől” lassan eszét vesztő Lévai:

„Ott pedig annyira intenzívvé vált bennük a nyomulásuk, behatolási vágyuk, közös dinamizmusuk átélése, hogy a szó szoros értelmében belevakultak, és valódi tettnek látták azt, ami pusztán a saját belső és kizárólag önmagukban gerjesztett indulataik kiélése volt…”

„A videókat nézve üvölt a jelenségről, hogy ez most itt, egyelőre, a nácizmus ritualizált megjelenése. Ami annyival több a klasszikus, legelső megjelenésénél, hogy ennek már a huszadik századi rockerkultúra is a táplálója. A jelenlévők csak önkiélésre játszó viselkedése, a csoportidentitás mindent felülíró bűvölete, a beleragadás az egyes hangulatokba beteges koncentrációban dobja ki ebben mindazt, aminek másutt megvan a maga egészséges funkciója, de ott, ahol társadalmi csoportok között feszülnek konfliktusok, alkalmazott „művészetként” csak torzulást hozhat. Még önmagára nézve is, hiszen ezek az emberek a rockkultúrából is csupán az élvezeti elemet látják, és az, hogy a dolgok keménysége, ritmusa, dinamizmusa mögött még más is lehet, és nemcsak a sodródás öncélúsága, a vakfoltjukra esik. Őket csak ez érdekli, az általuk gerjesztett esemény dinamizmusát mindenek fölött és az utolsó cseppjéig kiélvezzék.”

Eltekintve a bonyodalmas megfogalmazástól, Lévai gondolatmenete az unalomig ismerős, ugyanakkor mérhetetlenül hazug, amellyel a cionisták a zsidók ellen mindenütt tapasztalható ellenszenvet és a nácizmus jelenségét is indokolni szokták. Mint gyakran mondogatják, az antiszemiták, a nácik és fasiszták egész egyszerűen őrültek, őrjöngő vadállatok, akik tömegbe verődve még veszélyesebbek, mivel egymást is hergelik. Ez a nevetségesen primitív propaganda azonban teljességgel meghamisítja a valóságot, a zsidóknak pedig lehetővé teszi, hogy ők önmagukat patyolattiszta, minden bírálat fölött álló, már-már isteni lényeknek tekintsék, akiket nem érhet bírálat és kritika. Lévai cikkében a cigányokat festi le teljesen ártatlan, jóságos, már-már angyali lényeknek, akik ellen csakis azért rendeznek felvonulást a „nácik”, mert élvezik a balhét, az összetartozást, és végre alaposan kidühönghetik magukat.

Érdekes történelemszemlélet: az emberiség nagy összecsapásai ezek szerint azért történtek, mert olyan élvezetes a konfliktus, a vérengzés, főleg akkor, ha tömegben lehet gyilkolni. De vajon az izraeliek is azért öldösik évtizedek óta a palesztinokat, mert együtt erősebbnek érzik magukat és élvezik a vérontást? És az amerikaiak is azért indítottak háborút Afganisztán, Irak és Líbia ellen, mert a „csoportidentitás mindent felülíró bűvöletében” örömet okozott nekik a pusztulás látványa? Vagy az izraeliekre és az amerikaiakra nem érvényes a szabály, mert náluk nincs „beleragadás az egyes hangulatokba”? Azokba csak a nácik „ragadnak bele”? És a „sodródás öncélúsága” és az „általuk gerjesztett esemény kiélvezése” is kizárólag a nácikat jellemzi? Na de hol maradnak a „muzulmán terroristák”, Júlia?

Ráadásul azt hiszi szegény feje, hogy a felvonulás egyedüli és kizárólagos oka az a bizonyos szóváltás az egyik magyarok lakta ház előtt parkoló autó miatt, „melynek verekedés lett a vége”. Júlia nyilván el sem tudja képzelni, hogy úgy Devecseren, mint az ország sok száz kisebb-nagyobb településén hosszú évek óta valóságos rettegésben élnek becsületesen dolgozó magyarok százezrei, mert a cigányok rendszeresen betörnek hozzájuk, fenyegetik, zaklatják őket és gyermekeiket, ellopják a terményeiket, és sajnos gyakoriak a brutális gyilkosságok is, melyeket a legtöbb esetben cigányok követnek el. Júlia el sem tudja képzelni – vagy ha el tudja képzelni, akkor még rosszabb – micsoda megkönnyebbülés és reménysugár a cigányterrorizmustól sújtott városok és falvak lakói számára, amikor akár a devecserihez hasonló tüntetésen, vagy a Magyar Gárda felvonulása során az ő érdekükben is szót emel valaki. Nagyon is valószínű, hogy Lévai Júlia olyan környéken él, ahol közel és távol nem laknak cigányok, akiktől rettegni kellene. De vajon nem ismeri azt a fogalmat, hogy szolidaritás? Nem hallott még arról, hogy együttérzés? Azok, akiket ez a nőszemély nácinak nevez, azok olyan magyar hazafiak, akik pénzüket, szabadidejüket is hajlandók voltak feláldozni azért, hogy bajban lévő devecseri honfitársaik segítségére siessenek. Hogy van képe gyalázni őket ezért, és hazugságokat terjeszteni róluk?

Perge Ottó - Kuruc.info