Várhatóan jövő héten szavaz a női kvótáról az Országgyűlés, miután az utóbbi hetekben élénk vita alakult ki Gaudi-Nagy Tamás és Ertsey Katalin közös javaslatát követően - írja Dúró Dóra legújabb Facebook-bejegyzésében, melyben egy meg nem nevezett kormánypárti honanya női mosdóbeli pikáns esetét is elmeséli a Jobbik szóvivője alább.

Bár nem örülök neki, hogy ez a módosító javaslat eltereli a figyelmet a Fidesz választójogi törvényjavaslatáról (vagy inkább csalásáról, mely a többpártrendszer megpuccsolása, ld. felszólalásomat az ügyben),

ugyanakkor nőként és jobbikosként is úgy érzem, a témáról beszélni hasznos, elég csak arra gondolnunk, hogy a többi párt kiegyensúlyozottságával szemben a Jobbik szavazóbázisának kétharmada férfi (egy politológus nemrég egyenesen tesztoszteronpártnak titulált minket). A vitának teret engedő Kuruc.info szavazásán is több mint nyolcvan százalékban férfiak vettek részt eddig, azaz a legolvasottabb jobboldali hírportál látogatói közt is alig vannak nők. Pedig meg kéne szólítani őket is.

Úgy gondolom, hogy a politika alapvetően nem nőbarát. Nemrég a Parlament női mosdójában volt egy érdekes élményem, amikor egy kormánypárti honanya zokogva panaszkodott egy frakciótársának, hogy nem bírja ezt a nyomást, a lelkiismeretével nehezen tudja összeegyeztetni azt, hogy mindent meg kell szavazniuk, hogy mindent lenyomnak a torkukon, és hétfőnként, amikor este a szavazásokról hazamegy, bizony rendszeresen sír, előfordul, hogy az idegességtől hány is. Ennyit arról a női kvóta melletti érvről, hogy a hölgyek kompromisszumkészebbek, s jobban kezelik a konfliktusokat.

Ez a történet világít rá legjobban, hogy miért vesz részt kevés nő a politikában. Egyszerűen vannak olyan foglalkozások, amelyek jobban fekszenek egyik vagy másik nemnek. Vagy pusztán véletlen lenne, hogy a magyar pedagógusok 82%-a nő? Nem az. Természetes, hogy a gyermekek iskolai neveléséhez nagyobb hivatástudattal rendelkeznek a hölgyek, ám ebből nem következik, hogy a férfiakat bármilyen diszkrimináció érné ezen a területen. Úgy érzem, hogy a magyar politikában hasonló a helyzet a nőkkel. Az tehát, hogy a társadalmi arányukhoz képest jóval kevesebb nő vesz részt a közéletben, nem jelent automatikusan kirekesztést.

A megoldást nem a kvóta bevezetésében látom, sőt az megalázó volna ránk, honanyákra nézve. Így még ha jövőbeli mandátumomról van is szó, azt mondom: a választási lista összeállításánál csak az alkalmasság számíthat. Ha több hölgyet szeretnénk a politikában, akkor fő feladatunk megmutatni a nőknek a politika szépségét: ez a hivatás nemcsak a másik legyőzéséről szól. Itt is lehet építeni, alkotni, adni, gondoskodni – a szebb jövőért. Erről bővebben, és főként a legszebb női hivatásról, az anyaságról e felszólalásomban beszéltem.