A 2010. évi választások legfőbb újdonsága - azon a példátlan tényen túl, hogy 1990 óta első ízben egy párt önmagában a kétharmados többség birtokába jutott - az volt, hogy egy magát nemzeti radikálisként, a polkorrektek által szélsőjobboldaliként meghatározó párt, a Jobbik országosan megszerezte a leadott voksok 17 százalékát, amely parlamenti mandátumokra vetítve 12 százalékos részvételi arányt jelent a törvényhozásban. Ez önmagában feltétlenül figyelemre méltó tény, bárhonnan is nézzük a dolgot.
Ahhoz, hogy ez az eredmény megszülethessen, több - a párton belüli, illetve attól teljesen független – tényező sajátságos és egyidejű érvényesülésére volt szükség. A Jobbik sikerének elsődleges oka az elmúlt nyolc év tömeges pauperizációt, államcsődöt és általános leromlást előidéző, arrogáns, szocialista-szabaddemokrata politikája volt.(Emlékezetesek Kóka szavai "reformjaik" társadalmi kihatásaival kapcsolatosan:"a békákat sem szokták megkérdezni, lecsapolják-e a mocsarat." A sors fura fintora, hogy ma már széltében-hosszában terjed a népi humor, miszerint "Kóka kapott egy sms-t, hogy a békák lecsapolták az SZDSZ-t"). A Jobbik felfutásának elengedhetetlen feltétele volt a sikeres belső szervező munka is Vona Gábor elnöksége alatt, valamint a Magyar Gárda megalapítása, amely a fősodratú média által neki juttatott negatív reklám, a bírósági procedúra és betiltás dacára (vagy talán éppen ezért) további jelentős támogatói rétegeket hozott a Jobbik számára. Azzal pedig, hogy a korábban tabunak számító cigánybűnözés, politikusbűnözés és elszámoltatás témáit felvetették a radikálisok, nyert ügyük lett, hiszen a társadalom nagyobbik részében már régóta erősen cigány- és elitellenes közhangulat uralkodott, tehát várható volt, hogy a párt szavazóbázisa jelentősen növelhető.
Az eredmény valóban nem is maradt el: a tavalyi EP-választásokon a Vona Gábor által vezetett formáció 15 százalékos eredményével simán bejutott az uniós parlamentbe, az idei, magyarországi voksoláson pedig nagyjából megismételték ezt az eredményt. Mindazonáltal a Jobbik a 2010-es választási kampányban elkövetett számos olyan baklövést, melyre bízvást alkalmazható a diplomáciatörténet vén rókájának, Talleyrandnak a mondata: "Ez több mint bűn, hiba volt.". Miként erre már többen is rámutattak, a Magyar Gárda teljesen eltűnt a választási kampány időszakában a Jobbik közeléből, noha megfelelő egyeztetés és kommunikáció esetén akár több tízezer szavazatot is hozhatott volna még a párt számára.
A Jobbikot reprezentáló személyek, s a majdani országgyűlési frakció névsorának az összeállítása sem sikeredett túlságosan meggyőzőre, hiszen számos egykori MSZMP-s, SZDSZ-es és hitgyülekezetes került biztos befutó helyre, s ez – valljuk be – egy magát tiszta, új politikai erőként megjelenítő párt esetében több mint kínos, a rivális Fidesz nem is mulasztotta el a kampány időszakában, hogy naponta felhívja a választók figyelmét a rendelkezésére álló médiumokon (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet stb.) keresztül erre a tényre. Az igazán kellemetlen percek és jelenetek azonban majd az új országgyűlés összeülése után származhatnak a Jobbikra nézve – véleményem szerint – elhibázott személyi politikájából.
A legnagyobb baklövést azonban kétségkívül azzal követte el a magát nemzeti radikálisként meghatározó párt, hogy azt az üzenetet közvetítette, ismételte a választópolgárok számára, miszerint a Jobbik meg fogja nyerni a választásokat, sőt, a kétharmados győzelmének egyedüli akadálya a Fidesz. Magától értetődik, hogy ez az elhibázott és tejességgel kontraproduktív kijelentés több szavazót tántorított el a párttól, mint amennyit hozott. Hiszen nyilvánvaló képtelenségről volt szó, a választókban óhatatlanul felidézhette azt az anekdotát, melyben az elefánt hátán utazik a kis egér, aki fuvarosa fülébe súgja: hallod komám, hogy dübörög alattunk a föld? Sokkal nagyobb politikai haszna, hozadéka lett volna annak, ha Vona Gáborék arra építik kommunikációjukat, hogy céljuk az MSZP legyőzése, amelynek egyébként egy átgondoltabb kampányfilozófia esetén meg is volt, illetve lett volna a realitása.
A parlamenti ellenzéki szerepre készülő Jobbik mindazonáltal úgy tűnik, nem sokat tanult a választások előtti időszak politikai hibáiból, baklövéseiből. A legnagyobb hibát azzal követik el, hogy tovább folytatják a Fidesz-ellenes kampányt, noha a politikai bölcsesség kritériumai mást kívánnának. Még meg sem alakult az új kormány, de a Jobbik politikusai már most ab ovo feltételezik, hogy Orbánék nem fogják végrehajtani programjukat, sőt, a Fidesz-kormány meg fog bukni. (Ami ugye kétharmaddal meglehetősen nehéz lesz). Először mindenképpen tanácsos lenne megvárni azt, hogy milyen konkrét intézkedéseket hoz az új kabinet, s aztán reagálni ezekre. Amennyiben nem korábbi ígéreteinek megfelelően cselekszenek Orbánék, teljesen helyénvaló a kemény, radikális hangvételű, érvekkel és egzakt tényekkel alátámasztott kritika, amennyiben viszont megvalósítja a Fidesz-kormány a programjában foglaltakat, úgy a Jobbiknak saját jól felfogott érdekében arra kell törekednie, hogy a parlamentben szakmailag megalapozott, nemzeti érdekeket szolgáló, hiteles, kiegészítő törvényjavaslatokat nyújtson be, s ezáltal bizonyítsa a választópolgárok előtt, hogy a párt politikai fegyvertára nem merül ki a verbális radikalizmusban, magyarán hőzöngésben. Itt említendő meg, hogy Pintér Sándor kijelentésre, nagyon helyesen, azonnal reagált a Jobbik, s mint közismert politikai abszurditás, maga a Fidesz is elhatárolódik már saját belügyminiszter-jelöltjétől, s valóban vérlázító, hogy a bűnöző Gergényi ex-főkapitánnyal negyedszázados baráti, majd üzleti kapcsolatokat ápoló Pintér a 2006 őszi, rendőrbűnözéssel összefüggésben azt az arcátlan kijelentést teszi, hogy nem történt jogsértés. S itt fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy a kettős mérce elve elfogadhatatlan számunkra. Ha egyfelől kijelentjük azt, hogy nem szerencsés dolog azt feltételezni, miszerint a Jobbik nem fog majd az új országgyűlésben kiállni a Gárda és a Kuruc.info mellett, noha az még alakuló ülését sem tartotta meg, úgy azt is meg kell állapítanunk, hogy szintúgy szerencsétlen dolog a Jobbik részéről a még meg sem alakult Fidesz-kormány politikájáról azt feltételezni, hogy az majd nem a korábban ígérteket valósítja majd meg.
A 2010-es országgyűlési választások politikai vízválasztót jelentenek a Jobbik számára abban a tekintetben is, hogy immár a párt a korábban – teljes joggal – ostorozott politikai elit, establishment részévé vált maga is. Ez mindenképpen érdekes kihívást jelent Vona Gáborék részére. Hogy erre milyen adekvát válaszuk lesz a jobbikosoknak, az a jövő titka. Az azonban tény, hogy a történelem során eddig kivétel nélkül mindig érvényesült az a törvény, hogy bármely politikai vagy vallási mozgalom, amely a hatalom sáncain kívül, üldöztetést elszenvedve toleranciát, társadalmi igazságosságot, elitellenességet hirdetett, oda bekerülve maga is konformistává vált, elfogadta új társadalmi környezetének „játékszabályait”, s immár maga kezdte el üldözni a hatalom sáncain kívül rekedt vagy ott később feltűnő újradikálisokat, miként azt például Sütő András a Csillag a máglyán című drámájában Kálvin és Szervét Mihály parabolikus érvényű vitáján át bemutatja.
Amennyiben a Jobbik május 15. után is megalkuvás nélkül tovább folytatja korábbi politikáját, annak retorikai hangszerelésével, a cigány- és politikusbűnözés, az izraeli gyarmatosítás kérdésének napirenden tartásával, továbbá a Magyar Gárda és a Kuruc.info melletti kiállással, az kétségtelenül világtörténelmi unikum lesz.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
(A portálunkon megjelent publicisztikák nem feltétlenül tükrözik teljes mértékben a szerkesztőség véleményét.)
