Noha sosem értettem azt a fanatikus rajongást, amely sokakat jellemez, ha labdarúgásról van szó, de a vb-t és az eb-t én is követem, a főbb szereplőkkel, és természetesen a nemzeti csapatokkal tisztában vagyok, mint ahogy azokkal a politikai vonulatokkal is, melyek a foci történetét kísérik.

Emlékszem, a 2002-es, Japán és Dél-Korea által rendezett világbajnokságot nagymamámnál néztem, és nagyon kellemes gyerekkori emlékként tartom számon. A nyugat-európai válogatottak között már akkor is voltak feketék, persze nem ekkora számban, mint most, és akkor még végképp nem tudtam, hogy ez egyáltalán mit jelent. Lehet, hogy akkor és úgy volt jobb nekem, de ez egy másik lapra tartozik.

Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a francia válogatottban már 2002-ben is több fekete játékos volt úgy átlagban, mint a többi európai csapatban. Mára már pedig semmiben nem különböznek egy afrikai csapattól, mely véleménnyel szerencsére nem vagyok egyedül.

A szenegáli országgyűlés elnökét, az ország korábbi miniszterelnökét megkérdezték a Franciaország-Szenegál mérkőzés előtt, hogy ki fog nyerni, ő pedig találóan csak annyit mondott, hogy „bárki is lesz a győztes, afrikai csapat fog nyerni”. Végül Franciaország nyert, de a szenegáli politikus sem tévedett.

Őt persze nehéz lenne ezért rasszistának nevezni (illetve ma már sima ügy lenne ez is, nem tudom, betámadták-e ilyennel), hiszen csak magabiztosan kimondta azt, amit mindenki tud. Meggyőződésem, hogy sokan, onnan Afrikából is lenézik azt az ócska, liberális mentalitást, amely Európát jellemzi. A gyengét senki nem tiszteli.

Nem így José Luis Chilavert (ha már gyerekkori emlékek, például rá is emlékszem 2002-ből), Paraguay egykori legendás kapusa, aki a közösségi médiában szintén afrikai csapatnak nevezte a franciát, és teljesen nyugodtan kijelentette, hogy Paraguay egy afrikai csapat ellen fog játszani (a meccset nagy bánatomra elvesztette a dél-amerikai csapat). Minden idők egyik legjobb kapusáról gusztustalan módon úgy írt az Eurosport, hogy ezzel a rasszista kijelentésével pusztán csak „hergel”.

José Luis Chilavert és Thierry Henry a rendkívül izgalmas Franciaország-Paraguay meccsen 1998-ban (fotó: Getty Images)

Az 1998-as világbajnokságon még a franciákkal álltunk szemben, de most Paraguay már egy afrikai válogatottal fog megmérkőzni” – írta Chilavert.

Fun fact, de a legendás kapus kijelentését bírálta a Francia Futballszövetség elnöke, Philippe Diallo is, aki láss csodát, „franciaként” szenegáli apa gyermeke, szóval körbe is értünk.

Továbbmegyek. Amennyire feketéllik sok nyugat-európai válogatott, annyival jobban tudom tisztelni a tényleges afrikai válogatottakat. Például az olyanokat, amelyek úgy tudnak küzdeni, mint az alig 500 ezres Zöld-foki Köztársaság. Pedig ott biztos nem nyomnak annyit a fociba, mint Európában.

A baj tehát nem ott van, hogy a vb-n szerepelnek afrikaiak (az ottani csapatokban egyetlen fehér nincs, emlékeim szerint a dél-afrikaiban sem volt), hanem az, hogy a feketéllő európai csapatokkal egyáltalán nem lehet azonosulni, nem érezzük magunkénak őket. Nem a kontinensek sokszínűségével van a gond, hanem a multikulti katyvasszal, ami egy taszító masszává változtatja a polkorrekt liberalizmusban szenvedő országok válogatottjait. Ezért szimpatizált az ember a francia-szenegáli meccsen inkább az utóbbival.

Chilavertnek pedig teljesen igaza van.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info