Friss még az élmény, de már tudtunk is aludni pár napot a választásokra, így a következtetéseket érdemes leszűrni. Engem abszolút nem lepett meg az eredmény, nyár óta a Tisza kétharmadát jósoltam, amiről nyíltan beszéltem is, például a dr. Borvendég Zsuzsannával tartott közös piliscsabai fórumon márciusban. Éppen az eredmény igazolja, hogy mennyire téves elképzelés volt, hogy a Mi Hazánk listás átszavazóitól reméltek esélyt a fideszes jelöltnek. A legtöbb helyen akkora fölényben volt a tiszás képviselő, lehet az bárki, mert most a bicikliláncot is megszavazták volna, hogy a nettó Mi Hazánk egyéni szavazatszámot tisztán hozzáadva sem lett volna semmi változás az eredményben.

Gyakorlatilag népszavazást tartottak a NER leváltásáról, amit a részvételi arány pontosan megvilágít: majdnem 80%-a szavazott a választóknak, míg 1990-ben is csak 65%! Kétségbevonhatatlan tény, hogy az Orbán-rendszer megbukott, hogy meg is semmisült-e, az a következő pár év kérdése lesz. Az egész hatalomgyakorlásukat olyan mértékben itatta át a korrupció, hogy az már az egyik fontos alapjellemzője volt. Mindez arroganciával és olyan gátlástalan luxizással párosult, ami joggal verte ki a biztosítékot a társadalom legtöbb rétegében. Csak azok nem látták ezt, akik a rogáni propagandamédia torz buborékából nem érzékelték a valóságot. Még az MNB-ből ellopott 600 milliárd Ft-ot sem akarták tudomásul venni, amit végtelenül cinikus módon csak most kezd el vizsgálni az ügyészség.

A saját drámájukat élezi ki az a vakság, hogy néhány jelentéktelenebb hangot leszámítva a perifériáról, a Fidesz vezetése egyelőre nem ismeri el a saját felelősségét a bukásban. Nyilván mindig nehéz a kritikus önvizsgálat, és sokkal egyszerűbb a külső körülményeket vagy az ellenfeleket hibáztatni, mint bevallani a saját bűnöket. Ahogy nyilvánvalóan hazudtak végig a fideszes közvélemény-kutatók, úgy folytatja most Orbán is a színjátékot, és hivatkozik arra, hogy őt félrevezették. Sőt, még az is lehet, hogy be is injekciózták, amikor Indiában bálványimádásba esett, hogy lássuk a párhuzamot a holdudvaruk és az idióták magyarázataiban évtizedek óta...

Nem volt csalás, csak éppen beérett az elmúlt 6-7 év kirakatpolitizálása, amikor az ország strukturális problémái helyett mindig csak az éppen aktuális válságot próbálták kezelni, miközben a lényeges ügyekre nem maradt energia. Nem sikerült új utat mutatni a magyar gazdaságnak, nem nőttek ki komoly potenciállal rendelkező magyar vállalkozások a földből, hiszen az erre szánható ezermilliárdokat a külföldi multik vitték el, hogy néhány új összeszerelő üzemet vagy akkumulátorgyárat támogassanak belőle. Ahol nagyrészt vendégmunkások dolgoznak jónak nem nevezhető körülmények között, hogy a megtermelt profitot a gazdáik kivihessék az országból. Látszólag növekszik vele a magyar GDP, de valójában semmilyen pozitív hatásuk nincs az országra.

A Tisza megáradt, az ország nagyobb része még ünnepel, aztán legkésőbb késő őszre eljön a kijózanodás. Csak a végtelenül ostoba ember hiheti el, hogy Magyar Péter és ki tudja, honnan castingolt társasága egy csapásra meg fogja tudni oldani hazánk strukturális problémáit. A józanabbak csak örülnek, hogy az eddigi bűnszervezet nem fogja tudni folytatni a mohó vérszívást. Kétségtelenül izgalmas idők jönnek most: úgy tűnik, hogy Magyar Péter komolyan gondolja a centrális erőtér felszámolását, aminek ő az elsőszámú kihívója, láthatóan nagyon beleállt a dologba. A választások óta előadott tervek és nyilatkozatok azt mutatják, hogy felkészültek a háttérben, és a programja meglepően nemzeti és konzervatív. A szavak szintjén egyelőre. Mert, ahogy Orbán is elmondta a külföldi nagykövetek előtt a lényeget: "ne azt figyeljétek, hogy mit mondok, hanem hogy mit cselekszem!".

Várjuk meg tehát a tetteket, hogy ténylegesen is fellépjenek a Benes-dekrétumok ellen, és a nemzet életének oly sok fontos sorskérdésében. Hogy ehhez mennyire lesz alkalmas a Tisza 141 képviselője, köztük a cigány integrációt csak ügyesen marketingelő Csipke Józsika, a globális nagytőke helytartója, Kapitány István, vagy a masszív SZDSZ- és MSZP-hátterű, frissen kinevezett Ruff Bálint Partizán-miniszter, esetleg az egész honvédség által joggal utált, szintén közpénzen luxizó Ruszin-Szendi Romulusz, az fogós kérdés. Én most leszögezem, hogy talán egy év sem kell hozzá, hogy az első önálló frakció megalapuljon a közös alapok nélküli tákolmányt elhagyók közül, amit majd szépen követnek a többiek a damaszkuszi úton.

Mert jól látjuk, hogy a Tisza mögé befogott orral beálló libsiknek már az is elviselhetetlen teher, hogy oktatási miniszternek egy gyakorló katolikus tanárt szeretne vezérük kinevezni. A toleranciájuk közismert, ők senki mást nem fogadnak el önmagukon kívül. Ezt a társaságot az O1G kötötte össze, és most majd, hogy önállóan kell kormányozzanak, bizony nehéz lesz fellelni a közös értékéket. Talán a zsidó-keresztény kultúra hazugságát megtalálják Orbánék lába nyomán, az első kipás bevetésre nem is kellett sokáig várni. És félek tőle, hogy a várható meleg fogadtatás ellenére sem fog Bibi a közeljövőben újra hazánk földjére lépni, hogy a jól kiérdemelt bilincs csattanjon a kezén.

A Mi Hazánk Mozgalom előtt álló kihívásokat és lehetőségeket majd egy következő írásban taglalom, mert túl hosszúra nyúlna ez a cikk.