Érdekes, vagy inkább szomorú egybeesés, hogy ugyanazon a héten hunyt el a saját hazája által üldözött Ursula Haverbeck, és vettek tárgysorozatba egy törvényjavaslatot „az internetes agresszió visszaszorításáról” – utóbbit már Magyarországon.

Haverbeck fiatalokat is megszégyenítő energiával, egészen 96 éves koráig harcolt az igazság oldalán, amiért a magából kiherélt Németország többször is súlyosan, börtönnel büntette. A hölgy életében november hónap különös módon központi szerepet játszott. Novemberben született, 2020. november 5-én szabadon engedték a börtönből, ugyanezen év november 17-én ismét szembe kellett néznie a filoszemita inkvizícióval, végül idén november 20-án hunyt el.

Amiért Haverbeck harcolt, azt egész Európában tűzzel-vassal üldözik, szemléltetve, mitől is félnek igazán a világhódítók és gój szolgáik. Amiket Haverbeck a holokausztról mondott, azt Németországban és Magyarországon is börtönnel sújtják, mintha kötelességünk lenne elfogadni mindent, amit a holokausztról a fősodrat állít. Azonban a holokauszt kérdéskörén túlmenően az internet arra is lehetőséget biztosít, hogy a közösségi médián keresztül a gondolatokat még inkább mederben tartsák, szinte mindig a rossz értelemben, míg bizonyos álláspontokat igyekeznek még az éterből is kitörölni.

„Az internetes agresszió visszaszorításáról” szóló törvényjavaslat egy év börtönbüntetést helyez kilátásba mindenkinek, „aki nagy nyilvánosság előtt kommentben olyan kifejezést, ábrázolást vagy kép- és hangfelvételt használ vagy tesz közzé, ami beazonosítható személlyel vagy személyekkel szembeni erőszakos, halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki”. Természetesen mindez nem csak konkrét személyekre, de embercsoportokra és közösségekre is igaz lesz. Aki ilyen hozzászólást belájkol, azt nem büntetik, aki viszont a véleményt nagy nyilvánosság előtt megosztja, azt igen.

Mondanom sem kell, hogy a leendő törvény – a kétharmad gond nélkül megszavazza majd – „valahogy” mindig akkor fog aktuálissá válni, ha a kormány valamelyik kedvenc népcsoportját sértegetik, itt persze nem a magyarokra gondolok. A törvény megfogalmazása kontextustól függetlenül, meglehetősen tág értelmezést határoz meg, mik számítanak büntetendő hozzászólásnak. E szerint vajon komolyan gondolják, hogy reális megbüntetni valakit azért, ha mondjuk egy drogos cigány gyilkolásáról szóló cikk alá egy illető beírja, hogy „remélem megdöglik”? Elég túlterhelt napjai lesznek az eddig sem túl acélosan működő hazai igazságszolgáltatásnak, ha ezt így komolyan gondolják. (Azt a kérdést fel sem teszem, hogy a lakatos rikárdókat a „megdoglotok rakos magyarok” és hasonló kommentekért előveszik-e majd, mert tudom a választ.)

De egyéb problémák is bőven felmerülnek a törvénytervezettel kapcsolatban.

Az online tér „pacifikálása” akkora apparátust követel meg, amely nyilvánvalóan egy országnak sem áll rendelkezésére mindent átfogó mértékben (legalábbis egyelőre), így a büntetés valószínűleg szúrópróbaszerűen, precedensértékű ítéletekkel lesz kiszabva. Ugyanezt a mintát követik Nyugat-Európában is – persze ott is kizárólag fehérekkel – amint arra Toroczkai László is rámutatott a témáról szóló videójában. Így ha az emberből ki is kívánkozik az igazság, egy idő után öncenzúrát végez, hiszen pallosként tornyosulnak majd feje felett a korábbi ítéletek.

Egyébként hogyan fogják eldönteni, hogy esetleg valaki ironizált-e? Ha olyan eset alá írnak tömegesen ilyeneket, ahol az illető mondjuk megérdemli azt, amit a kommentelők kilátásba helyeznek neki, akkor milyen alapon fognak ítélkezni és a sok hozzászóló közül kit, kiket hurcolnak meg? Mindenkit? És mi van, ha valakinek feltörik a fiókját bármilyen platformon és a nevében írogatnak büntetendő kommenteket? Vagy mi van, ha ez nem igaz, de valaki ezt hazudja? Hogyan ellenőrzik le? És ha valaki álnévvel irkál?

Hirtelenjében ezek a kérdések is felmerültek bennem, melyek egyébként az ominózus hozzászólások konkrét témája nélkül is érdekes felvetések, mégis hogyan képzelték ezt a gyakorlatban.

Noha borítékolható, hogy a leendő törvény nagy testvérként fog majd csatlakozni a holokauszttal kapcsolatos „szájzártörvényhez”, azért a korrektség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az éremnek bizony van egy másik oldala is. Az internet világa ugyanis korábban elképzelhetetlen mértékben nyújt anonimitást minden degeneráltnak (is), akik ócska életüket „hátrahagyva” az interneten igyekeznek kiélni frusztrációjukat, rendszerint hozzászólások formájában, amelyekben tényleg jogtalanul sértegetnek, kritizálnak másokat stb. Persze ezt legtöbb esetben gyáva módon álnéven, az anonimitás előnyeit kiaknázva teszik, és egészen szürreális belegondolni, hogy aki hozzászólások szintjén „nagylegény”, az nagy eséllyel a való életben pont az ellentettje.

Vicces módon az ember pont ennek az „állatfajnak” válaszolna vissza olyat, amiért aztán a törvény még őt büntetné meg, de általánosságban is kijelenthető, hogy „az internetes agresszió visszaszorításáról” szóló javaslat egyébként sem ezt a valós problémát hivatott megcélozni. Ugyanis az, hogy a virtuális térbe költözött át a történelem során egyébként mindig jelen lévő feszültség és agresszió, az jóval összetettebb probléma annál, minthogy a szabályozását egy olyan államra bízzuk, amelynek célja nem a rendteremtés, hanem bizonyos „védett állatfajok” egyre fokozottabb óvása. Mindenki fantáziájára bízom, hogy egy végletekig filoszemita, cigány szavazatokra hajtó kormány esetében mindez mit jelent.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info