Amikor a magyar társadalom megosztottságáról beszélgetünk, gyakori érv, hogy az amerikai sokkal inkább az, mely az évtizedek során igazi lőporoshordóvá nőtte ki magát. Az összehasonlítás nem feltétlenül korrekt, hiszen semmilyen téren nem feleltethető meg egymásnak a két ország, de tény, hogy az Egyesült Államokban hatalmas problémák és mindenekelőtt társadalmi feszültségek lappanganak. Ezekre reflektált a Polgárháború című, 2024-es disztópikus film is, melyről régóta tervezek egy bemutatót. No de most vissza a jelenlegi valóságba.

Hisz Ön a „magányos merénylőkben”?

Tudja, akiknek indítéka „ködös”, de azért egy napon azzal a gondolattal kelnek fel, hogy ma meggyilkolnak egy fontos embert, általában elnökjelöltet, vagy regnáló elnököt. „Magányos baloldali költő” volt Fico merénylője is, de egyelőre a 20 éves, fotója alapján egy elmeháborodott szűz kisfiúnak kinéző Thomas Matthew Crooks indítékait is „keresik”.

Persze, könnyű a merénylők zavaros elmeállapotával magyarázni a történteket, csakhogy ez önmagában még nem zárja ki azt, hogy fentebbről „segítettek” nekik az elhatározásban. Elvégre hasonló „munkákkal” nem egy egészséges embert bíznának meg alapvetően sem, nem igaz? „Véletlenül” Crooks is hozzákapcsolható a BlackRock befektetési céghez, de kapcsolódási pontokat sem muszáj keresni, csupán érdemes egyetlen kérdést feltenni: miért van az, hogy ezek a „magányos merénylők” valahogy mindig olyan embereket akarnak lepuffantani, akik valamilyen formában útjában vannak a globalista gőzhengernek? Miért nem egy pénzembert valamelyik befolyásos bankárcsaládból, egy hírhedt LMBTQ-lobbistát, politikust a másik akolból stb-stb.?

Mind Donald Trump, mind pedig Robert Fico személye távol áll attól a világnézettől, jellemrajztól, ahogyan egy, a kártékony világrenddel ténylegesen dacoló államférfit elképzelünk, de az egyszerűség kedvéért ezt most elintézhetjük annyival, hogy a 21. századra már csak ilyenek jutottak. Úgy gondolom, ez mindent lefed: távol állnak az ideálistól, de bizonyos „kilengések” miatt mégis kivívták a sátáni erők haragját.

Jézus mentette meg Trumpot?

Nos, ez az a kérdés, amire egészen biztosan nem találunk biztos választ soha, legalábbis ebben a földi létben. Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a hitet, vagy a felsőbb hatalom esetleges közbeavatkozásait, ezért is tartom felháborítónak, amikor mindezt nevetségessé teszik. A fideszes benyalási versenyt ezúttal Jeszenszky Zsolt nyerte meg, aki valószínűleg hőgutát kaphatott, ugyanis ellentmondást nem tűrően szakértette meg, hogy: „Mert Isten mentette meg. Kész.”

DJ Jeszy vergődése kis hazánkban persze sokadlagos, csupán a jelenséget akartam vele lefesteni. Az Egyesült Államokban is bizonyára sokan gondolják úgy, ahogy Jeszy, ez pedig politikai szempontból egyáltalán nem elhanyagolható tény, más szóval mondhatnám úgy is, hogy a merénylet miatt most Biden az, aki inkább bajban van. A sikertelen merénylet köré még egy közepesen gyenge politikai agytrösztnek sem okoz gondot mítoszt építeni, s legyünk őszinték, bolond lenne valaki egy ilyen ziccert kihagyni (közvetlenül a támadás után Trump már el is kezdte mindezt felemelt ököltartásával).

A mítoszon kívül pedig további témákat is gyerekjáték így felépíteni: „Biden alatt csökkent az ország biztonsága”, „polgárháború szélére sodródtunk” stb.

Mindebben pedig igazság is van, lásd az első gondolatot a töredezett társadalomról. Valószínűleg lenne még jelentkező hasonló tettekre, mint amit Crooks megkísérelt, így a számára pozitív végkifejlet ellenére Trump sem dőlhet hátra, főleg, hogyha elfogadjuk az állítást, miszerint „láthatatlan kezek” is a politikus halálát kívánják.

Vissza a hatalomba?

Jelen állás szerint viszont Trump „nyert” a merényletből, és nemcsak azért, mert életben maradt. Egy jó kampány, megfelelő kampánycsapat és sikeres kommunikáció esetén a konkrét eseményt saját javára fordíthatja a fentiek segítségével.

Mondanivalótól és ideológiától függetlenül a mítoszteremtés, a közös feladatok és célok kijelölése minden esetben fontos egy politikai garnitúra számára, főleg, ha azt nyakon lehet önteni még egy adag, a vezető személyt érintő misztikummal. Amely például egy merénylet túlélése.

Ha tehát Trump valóban megnyeri a választásokat, abban oroszlánrésze lesz Crooks sikertelen merényletének, vagy, ha úgy tetszik, nemcsak a 20 éves elkövető, de a vélt vagy valós háttérhatalom is szó szerint mellélőtt.

Beindult a mémgyár is a merénylet hatására

Akivel méltatlanul keveset foglalkoznak

A politikára jellemző, hogy amíg a fél világ elítélte a „politikai erőszakot” és „megdöbbenését fejezte ki” a merénylettel kapcsolatban, s jobbulást kívántak Trumpnak, egy árva szóval nem említették ezek a „drága politikusok” (tisztelet a kivételeknek), hogy volt halálos áldozata Crooks ámokfutásának, még akkor is, ha számukra ez a személy csak egy jelentéktelen ember a sok közül. Az 50 éves Corey Comperatore egykori tűzoltóparancsnok feleségét és lányait védte a beteg állat golyóitól, ő maga pedig halálos fejlövést kapott. Olasz gyökerekkel is rendelkező fehér amerikai volt, aki szerette családját, templomba járt, és minden bizonnyal patrióta gondolkodású volt.

Aki Trump helyett halt meg

A világ politikai szereplőinek jelentéktelen áldozat csupán, pedig, ha úgy tetszik, pont a politikai véleménynyilvánítása miatt halt meg. Furcsán működik a világ.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info