Egy politikai rendszerről sokat elmond, hogy milyen emberek tartják fenn a működését. Az adminisztrációs-tisztviselői réteg mindenhol olyanokra épül, akik hűségesek a fennálló hatalom iránt, akár személyes érdekből, akár ideológiai megfontolásból. A Fideszről például tudjuk, hogy a hozzá kötődő emberek esetében első a lojalitás, de így van ez más országok, korok és politikai berendezkedések esetén is.

Gyerekek megfertőzése a brooklyni városi könyvtárban. Texasban még a templomba (!) is beengedték őket (fotó: Mary Altaffer / AP)

A cári Oroszország tisztviselői az úgynevezett csinovnyikok voltak. Gogol halhatatlan elbeszélésében a csinovnyik kiszolgáltatott, szegény, szorgalmas, hétköznapi figura, aki a munkájának él. Ezek a hivatalnokok voltak a rendszer fenntartói, akik általában semmihez sem értettek, de szolgálati idejük magas nyugdíjjal járt. Szürkeségük ellenére összességében inkább hasznos tagjai voltak a társadalomnak.

Az oroszországi proletárforradalom után a kommunisták a párttagokat helyezték vezető pozícióba. A rendszer nem volt hatékony, valaki képzettség nélkül is kerülhetett magas beosztásba. A kommunista hatalom megszilárdulása után megtehették volna, hogy hozzáértő embereket neveznek ki az alkalmatlanok helyébe, de a párt iránti hűség fontosabb volt, mint a hatékonyság. A 8 általánossal rendelkező gyárigazgató tudta, hogy semmilyen más rendszerben nem lehetne vezető, ezért a végsőkig érdekelt volt a rendszer fenntartásában.

A liberális demokráciák ma egyre inkább a fentihez hasonlítanak. Nyugaton a rendszerhű adminisztrációs-tisztviselői réteget a nem európai kisebbségek és szexuális deviánsok alkotják. A multinacionális nagyvállalat HR-vezetői pozíciójába kinevezett túlsúlyos néger nő tudja, hogy soha, semmilyen más rendszerben nem jutalmaznák ilyen egzisztenciával. Az állami hivatalokban alkalmazott szexuális deviánsoknak (mint Biden kutyafetisiszta tisztviselője az Atomenergia Hivatalnál) szintén soha nem volt még ilyen magas társadalmi státuszuk a ferde hajlamuk alapján. A nyugati kultúrmarxista rendszer működése az elnyomottnak tekintett kisebbségekre (mint új proletariátusra) épül. De még ezen belül is kiemelkedik két deviáns csoport: a transzneműek és a pedofilok.

A transzneműek az élet rendjével olyan mértékben szembefordultak, hogy a Kaliforniai Egyetem egyik tanulmánya szerint 41%-uk kísérel meg öngyilkosságot élete során¹. Ijesztő belegondolni, mi lehet a fejükben. Amikor valaki nemi átalakító műtéten esik át, utána egész életében orvosi kezelésre szorul, amit az állam biztosít. Vagyis senki nem függ annyira a rendszertől, mint a transznemű, aki bármilyen más politikai berendezkedés esetén teljességgel életképtelen lenne.

Hogy a pedofilok nemcsak jelen vannak a rendszerben, hanem tudatosan használják is őket politikai célokra, azt az Epstein-botrány mutatta meg. Jeffrey Epstein New York-i üzletember a magánszigetén készített videofelvételeket magas rangú politikusokról, akik kiskorú lányokkal folytattak szexuális kapcsolatot. Társának, a szintén zsidó Ghislain Maxwellnek Moszad-kapcsolatai voltak, vagyis feltételezhető, hogy ezek az amerikai politikusok teljesen Izrael kezében voltak és vannak.

A transzneműek és a pedofilok azok, akiknek a rendszerhez való hűsége megkérdőjelezhetetlen, amiért cserébe politikai hatalommal ruházzák fel őket. Ennek a hatalomnak a segítségével pedig olyan társadalmi változásért küzdenek, ami beteg lelkiviláguknak megfelel. És itt érkezünk el az LMBTQ-mozgalomhoz, amelyen keresztül a politikai befolyásukat érvényesítik. Ejtsünk tehát néhány szót arról, hogy az eddigi "eredményeiken" túl milyen társadalmi változások megvalósítására törekszenek.

Az angolszász disszidens jobboldal nagy többsége azon a véleményen van, hogy az LMBTQ-emberek ma már a gyermekeket akarják. Néhány éve talán még kevesen hitték volna el, mégis számos dolog támasztja ezt alá. Az "LMBTQ-közösség" folyamatosan szexualizálja a gyerekeket. Képviselőik felvilágosítás címén olyan könyveket terjesztenek, amik grafikusan, pornográf módon mutatják be a szexuális devianciákat. A ún. Pride-on előfordul, hogy kisfiúkat látunk kifestve, női ruhában, fülbevalóval vagy karkötővel.

Nyugaton egyre jobban terjed az úgynevezett "drag queen meseóra". Ennek keretében nőnek öltözött homoszexuális vagy transznemű férfiak olvasnak mesét gyerekeknek, és emellett rendszerint vetkőzős táncot imitálnak. Itt már egyáltalán nem az egyenlőségről van szó, ugyanis ennek nem létezik heteroszexuális megfelelője. Nem is lehet, mert utóbbi esetben mindenki értené, hogy miről van szó (pedofíliáról), de a démoni kinézetű drag queenek közeledése a gyerekekhez ugyanazt jelenti.

Többek véleménye, hogy a transzneműek ügyét is a pedofília elfogadtatására használják. Van, ahol 21 éves korig egy fiatal alkoholt sem vásárolhat, mégis egyre fiatalabb kortól kaphatnak hormonkezelést, vagy akár nemi átalakítást. De ha valaki gyerekként beleegyezhet, hogy a testét mesterséges és visszafordíthatatlan módon átalakítsák, akkor miért ne járulhatna hozzá, hogy felnőttekkel létesítsen szexuális kapcsolatot?! A transz propaganda a nemi identitásukban elbizonytalanított gyerekeket célozza, a nemi átalakítás szörnyűségével pedig a felnőtteket akarják érzéketlenné tenni a fiatalkorúak szexualizálása, és egyúttal a pedofília iránt.

Nemrég széleskörű felháborodást váltott ki, hogy egy LMBTQ-aktivista homoszexuális "pár" az általuk örökbefogadott két kisfiút rendszeresen megerőszakolta, és másoknak is kiszolgáltatta. Valakinek feltűnhetett, hogy a homoszexuálisok szinte mindig fiúkat fogadnak örökbe. Az örökbefogadott neme szerinti statisztikát ugyan nem találtam, de az interneten több lista is elérhető gyereket nevelő homoszexuális hírességekről. Ez alapján a 80%-nak valahogy mindig sikerül kisfiúkhoz hozzájutni, a béranyaság esetén időnként besikerül egy-egy lány. Elton John Ukrajnából akart örökbefogadni egy kisfiút, amikor az ukrán állam nem engedte, béranyaságból egy fia született. Ricky Martinnak három fia és egy lánya van (béranyaságból). Glenn Greenwald amerikai sztárújságírónak két örökbefogadott fia van. Denis O'Hare amerikai színésznek, aki legutóbb a Végtelen vihar (2022) című filmben játszott, egy örökbefogadott fia van. Dave Rubin "konzervatív" politikai kommentátornak két fia van. David Pressmannak, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének szintén két fia van, és a sor hosszan folytatható. Az örökbefogás a szexuális deviánsok számára egyáltalán nem a családról szól, és nem is az élet rendjéről, amivel egyébként is szembefordultak.

A homoszexuálisok cápaként köröznek a gyerekek körül, és bár nyíltan nem mondják ki, mit szeretnének, a viselkedésükből látható, hogy szexuális céljuk van. Ezért jelennek meg folyamatosan a gyerekek a homoszexuális propagandában, a követeléseikben, a kommunikációjukban.

Korábban írtam arról, hogy a homoszexualitás mentális betegség, és hogy Amerikában 1973-ban csak a definíciót változtatták meg politikai nyomásra, de nem született olyan tudományos eredmény, ami alapján ne lenne az. Amikor viszont gyerekek megkörnyékezését látjuk, és hogy a nemi identitásukban zavarják össze őket, akkor betegség helyett már csak gonoszságról lehet beszélni. Ez ellen pedig széleskörű kiállásra lenne szükség itthon, a teljes jobboldal és az egyházak fellépésével.

Amerikában egyes jobboldali körökben elterjedt, hogy a háttérben egy sátánista, pedofil elit uralkodik az Egyesült Államok felett, akik gyerekeket molesztálnak. Úgy tűnik, kezd visszatérni egy rég nem látott szemlélet és a bibliai szóhasználat, amikor az Isten, Sátán, jó és a gonosz fogalmait használjuk, ami teljes mértékben üdvözlendő. Ha ugyanis a gonoszról beszélünk, ott már nincs helye alkudozásnak, egyezkedésnek, egyrészt-másrészt filozofálgatásnak. A mi esetünkben nincs helye olyan mérlegelésnek, hogy nem veszítünk-e majd az EU-s pénzekből.

Kizárólag a szembenállásnak van helye. A gonoszt csak legyőzni lehet, vagy elbukni az ellene folytatott küzdelemben. És ez így van rendjén.

Doktor Faust

(A szerző olvasónk.)

Hivatkozás: ¹Haas, Ann P.; Rodgers, Philip L.; Herman, Jody L. (2014). Suicide Attempts among Transgender and Gender Non-Conforming Adults: Findings of the National Transgender Discrimination Survey