Május utolsó vasárnapján tartjuk hagyományosan a magyar hősök emléknapját. Ilyenkor azokra az ismert és ismeretlen hősökre emlékezünk, akik a magyar történelem folyamán életüket áldozták a hazáért. A korábbi években több alkalommal írtam cikket ezen alkalomból portálunkra is, ám egy idő után azzal a kihívással néz szembe az ember, hogy át kell gondolnia, vajon minden évben szükséges-e írni.

Egyrészt igen, hiszen a hősök emlékét ilyen értelemben is ápolni kell, másrészt nagyon óvatosnak kell lenni, hogy ezek a gondolatok ne váljanak sablonossá, öncélú önismétléssé, tehát ne laposodjanak el. Ilyen megfontolásból volt, amikor inkább csupán azért nem írtam, mert úgy gondoltam, ez túl összecsapott volna, s a hősök emléke ennél többet érdemel.

Természetesen ezek a gondolatok ismét homlokterembe kerültek, ám mikor hírét vettem, hogy a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület május 30-án emléktúrát szervez Pászty István repülő hadnagy emlékére, tudtam, idén ő fogja megszemélyesíteni számomra a mindenkori magyar hősökre való emlékezést.

Pászty hadnagy emlékműve Kerekiben (kép: honvedelem.hu / szoborlap.hu)

A túrát tehát a tegnapi napon szervezték, erről a Légió Hungária is hírt adott saját felületein.

1944. június 16-án mintegy 650 amerikai bombázó, és 270 kísérő vadászrepülő lépte át a magyar légteret. Céljuk egyébként Bécs és Pozsony ipari célpontjainak megsemmisítése volt, ám ekkor 28 Me-109 típusú magyar vadászgép szállt fel Veszprémből, hogy szembeszálljon a túlerővel.

A légi csatára a Balaton déli partján fekvő Kereki térségében került sor. Itt csaptak össze tehát a magyar és amerikai repülők. A magyar légierőben kiemelkedett a Puma vadászrepülő ezred gépei, amely ebből a 28 Messerschmitt típusú gépekből állt. Itt keveredett tűzharcba az amerikaiakkal Pászty István hadnagy is, és itt halt hősi halált is az ütközetben. Gépe végzetes találatot kapott, s miután megpróbált kapitulálni, de az ejtőernyő beakadt a zuhanó gépbe, és így egy Kereki melletti területbe csapódott. Itt halt halált a magyar hazáért, emlékére emlékművet is emeltek.

Kép: kitores45.hu

Kiemelkedik bátorságával azonban még Lőrincz Mátyás szakaszvezető is, akiről mondhatjuk, igazi legendává vált. Ugyanis egymaga likvidálta az amerikai 71. vadászrepülő század felét azzal, hogy a hazánkra törő amerikai gépekből egyet kilőtt, kettőt pedig olyan súlyosan megsebesített, hogy azok kénytelen voltak feladni a harcot, és elindultak vissza, Olaszország irányába további két gép fedezetével. Így tehát e század tíz vadászgépének fele nem tudta küldetését teljesíteni.

Érdemes felidézni a Puma század jelmondatát: „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse!"

S természetesen ezen a napon foglaljuk imánkba a magyar történelem valamennyi hősét, akiknek köszönhetően ma itt, mi, utódok egyáltalán még magyarul beszélhetünk, érezhetünk és gondolkodhatunk. Ők a legkiválóbbjai voltak annak a gondolatnak, amely a magyarság történelmi hitvallását is megtestesíti, hogy inkább lenni hősnek egy pillanatig, mint rabszolgának egy életen át.

Mert ahogy Julius Evola megfogalmazta egykor, "a hősök vére közelebb van Istenhez, mint a filozófusok tintája és a hívők imái”.

Lantos János – Kuruc.info