Magyarországon valami furcsa okból kifolyólag az emberek nem igazán szeretik, ha szembejön velük a valóság. Persze, nyilván senki sem örül neki, ha kellemetlen vagy rossz dolgokkal kell szembesülnie, de erről nem tudomást venni még rosszabb, mint szembenézni a bajokkal – hosszútávon legalábbis. A cigánybűnözés is ilyen. A Mi Hazánkon kívül valahogy senki nem óhajt foglalkozni az üggyel, s bár egyre többen tisztában vannak a helyenként tarthatatlan állapotokkal, a nagy többség inkább csendben tűr.

Nyilvánvaló, hogy a hagyományos, liberális demokrata módszerekkel politizáló alakulatok még csak véletlenül sem fogják megoldani a cigánykérdést, hiszen ezzel potenciális szavazatokat veszítenének, ami egyben veszélyezteti a hatalmukat is. Ördögi kör, így marad a krumpli és a szavazatvásárlás. Meg persze az alternatív univerzum, amelyben a két pólus pártjai dagonyáznak. Persze, azért néha bekopogtat a valóság is, mint amikor alkalomadtán elagyalnak egy-egy momentumost, akik a Nagykörútról hirdetik a "tolerancia" és "elfogadás" kifordított, hamis tanait. Ennélfogva egyáltalán nem csodálkozhatunk rajta, hogy a pártvezetés egy az egyben magára hagyta az összevert szerencsétlent, a bűntett pedig hol máshol is történhetett volna, mint a Jászságban, ahonnan mostanában több bűnesetről hallani, mint Borsodból.

Persze nem a Momentum az egyetlen, amely nem hajlandó szembenézni a valósággal (tegyük hozzá, hogy erejük sem lenne rá). A Fidesznek viszont igent, akik szintén inkább a tagadás és hallgatás ködébe burkolóznak, rosszabb esetben pedig kifejezetten akadályokat gördítenek a nemzetmentő munka elé. Pócs János hetek óta úgy viselkedik, mint egy rémült dúvad, akinek betörtek a területére, válaszul pedig mindent letarol és őrjöng. Semmi szín alatt nem szeretné veszélyeztetni hatalmát (és a vele járó busás pénzösszeget), így állítása szerint "megvédi a Jászságot", amely az elmúlt 12 év tükrében olyan arcátlan hazugság, amit még Gyurcsányék is megirigyelnének. Persze több mint ijesztő, hogy sokan gyakorlatilag rezzenéstelen arccal tudnak kiállni ilyen blőd hazudozásokkal, de hát mi is lenne 2021-ben a kis magyar valóság, ha nem ez? Nem mellesleg más nem is szimbolizálhatná jobban a valódi rendszerváltás elmaradását, mint a gusztustalan kádári módszerek, amelyekkel Pócs a Mi Hazánk demonstrációját igyekszik ellehetetleníteni. Ez a papíron "jobboldali" figura biztos sokat tanult és merített az előző rendszerből.

Bevett szokás a lopás is, amelyet szintén a Fidesz emelt tökélyre. Pénz mellett javaslatokat is szívesen lopkodnak, így például a Mi Hazánk iskolai homoszexuális propagandával kapcsolatos beadványát (gyermekvédelmi törvény). Ironikus azonban, hogy amíg a baloldali pártok a törvény miatt visítoztak és "homofób gyűlöletet" vizionáltak a pécsi "meleg orvosok" elverését illetően, addig az elkövetők nemhogy nem "homofóbiából" ütöttek, hanem még csak magyarok sem voltak. Helyette abba a halmazba tartoztak, amiről a cikk elején már beszéltünk. Mikor ez kiderült, mély hallgatásba burkolóztak, és már egyáltalán nem volt fontos a ferde hajlamú orvosok biztonsága.

Felvetődik a kérdés tehát, hogy ilyen bohócparádé mellett kitől vagy kiktől várhatja az ember az egyre délibábosabb pozitív változásokat. Magyarország elemi érdeke, hogy a két nagy pólus mindkét (valójában egy) oldala gyengüljön – megszűnni sajnos egyelőre nem fognak – megnyitva az utat ezzel a harmadik utas gondolatok előtt, melyet tiszta jobboldali tartalommal és aktivizmussal kell megtölteni. Az elmúlt hónapok azt bizonyítják, hogy minderre egyre komolyabb társadalmi igény van, az űrt pedig betölti a Mi Hazánk Mozgalom. A sikerhez viszont a magyar társadalom józanabb rétegeire is szükség van, ezt semmiképp se feledjük '22 áprilisában sem!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info