A tanárok számára már hozzáférhetőek az új Nemzeti Alaptanterv szellemében íródott történelemkönyvek (5. és 9. osztályoknak), amelyek, mint az várható is volt, nagyon kiverték a biztosítékot az összes „mélymagyar” érzelmű hazánkban állomásozó neomarxistánál és neoliberálisnál. És felbukkant a színen régi kedves ismerősünk, a turulos arcberendezésű Miklósi László, és az ő történelemtanárainak vitán felül objektív egylete, hogy elmagyarázza nekünk – természetesen szigorúan tudományosan – hogy egy rablógyilkos lelkületű martalóc népből származunk, olyanból, amivel kapcsolatban jobb lenne, ha elfelejtenénk a ’hagymázas dicsekvést’.

Nem valószínű, hogy Miklósi László lett volna Emese álma

A ’nemes szándékú’ internacionalista történelemtanárok ezen egylete már június végén elég vitriolosan reagált a várható változásokra. Rendeztek erről egy konferenciát is, amit azonban csak hivatásos mazochistáknak javaslok végignézni. De az igazi ’nehéztüzérségüket’ akkor vetették be, amikor nemrégiben felkérték az egykori kommunista ’sztártörténész’ Berend T. Iván lányát, hogy írjon egy recenziót ezekre a szerintük nevetséges, kacagányos magyarkodástól átitatott tankönyvekre.

Berend Nóra - aki állítólag Cambridge-ben történészprofesszorkodik - megírta gondolatait, amivel azonban szerintem jócskán lejáratta magát. Az írásában megjelenített gondolatok csak a kezdeti mondatokban próbálnak megfelelni a hűvös objektivitásnak. Később olyan elkeseredetten, szenvedélyesen, és világnézetileg elfogultan próbálja cáfolni a tankönyvek állításait, hogy teljesen átesik a traktor másik oldalára. A kalandozásokat említve azzal támadja a tankönyvet, hogy „a tankönyv módszeresen dicsőíti a rablóhadjáratokat”. Szegény Nórának fogalma sincs arról, hogy mik a háborúk közös vonásai, és hogy Napóleon, vagy Nagy Sándor ugyanolyan szennyes háborúkat vívott, mint mindenki más, akár kalandozó őseink is. Ugyanazt a primitív kommunista vonalat képviseli, mint a többi bolsevik történész, miszerint a mi háborúink aljasabbak voltak, mint a többi népé.

Berend Nóra ősei is inkább vöröstengerész-gyalogosok voltak, mint kalandozó magyarok (kép: Népszava)

Ugyanilyen nevetséges módon próbálja lejáratni a kereszténységet, amelyik állítólag az emberek ’üldözését’ találta fel, és térdig vérben gázolt a kereszteshadjáratok alkalmával, szemben a vajszívű és toleráns mohamedánokkal… Szerinte a tankönyvben módszeresen torzítanak a kereszténység javára az iszlámmal szemben, és ez utóbbit igazságtalanul, erőszakos vallásnak állítják be. Ezt én sem értem. Már hogyan is lehetne erőszakos az a vallás, amelyik a 16-17. században kb. 4 millió magyart pusztított el?

Világ proletárjai, hát én mindjárt összekarmolom magam! Ha csak egy kicsit kidugná a fejét a cambridge-i kuckójából, és körülnézne a környéken, akkor összeszámolhatná, hogy mennyit robbantgattak arrafelé az utóbbi időben a keresztények, és mennyit a mohamedánok. Mondjuk egy bolsevik történészkedőnek a valóság mindig mellbevágó, de most az egyszer megérné. Berend Nóra sérelmezi azt is, hogy a tankönyvek igazságtalanul feldicsérik az egyeduralmat mint politikai berendezkedést, szemben mondjuk a görög vagy római demokráciával. Itt ugye visszaköszön a mai balliberálisok faék egyszerűségű világmagyarázata, miszerint a demokrácia a jó, a diktatúra pedig a rossz. És ezt a marhaságot visszavetítik a történelembe, ha kell 2500 évvel ezelőttre is. Eltekintve attól, hogy az akkori rabszolgatartáson alapuló társadalmi kezdeményt lehet-e demokráciának nevezni a szó mai értelmében, azt azért észrevehetné a jeles „szaktörténész”, hogy ezek nem is olyan rejtett egyeduralmi rendszerek voltak. És az ilyen és hasonló demokráciának nevezett társadalmi berendezkedések nagyon ritkán fordultak elő a 20. század előtt, és (a római kivételével) rövid idő alatt felszámolódtak.

Berend Nóra szerint természetesen a mondáink, hagyományaink nem érnek semmit, történelmi értékük nulla. Mi erre a biztosíték? Hát az ő cambridge-i megítélése. A hun-magyar rokonság egy teljes tévedés, a nyugatiak lányos zavarukban próbáltak minket valahogy elnevezni, és így sikerült. A Magyar Nagyfejedelemség 9. századi állítólagos létére szerinte nincs semmi bizonyíték, nem tetszik neki, hogy csúnyán bánik a tankönyv a finnugor elmélettel és ősnyelvvel. Berend Nóra természetesen tagad mindenféle lehetséges vérségi kapcsolatot székelyekkel, avarokkal, továbbá a véleménye szerint a magyarság szerepe erősen fel van nagyítva a honfoglalás körüli századokban. (Az Atlanti-óceánig eljutni, vagy Bizáncot ostromolni úgy látszik nem elég snájdig dolog neki.)

Szerintem ennyi elég is volt ebből. Ennyire elvakult, ideológiailag ennyire elfogult, ostoba, ordítóan magyarellenes, patkányköztársaság-szellemiségű írásművet nem mostanában láttam. Hát ha Cambridge-ben ez a színvonal, akkor azokat a bizonyos egyetemi rangsorokat meg kellene fordítani, és az eddigi végének kellene, hogy az eleje legyen.

A történelemtanárok eme bolsevik egylete tehát megpróbál mindent lábbal tiporni, ami magyar, mindenféle identitást, kötődést, heroizálást csírájában elfojtani, mégpedig a büdös nagy objektivitás, és a tudomány nevében. Feljogosítva érzik magukat arra, hogy a mi felmenőinket sértegessék, és azt sugallják, hogy a magyar őstörténettel kapcsolatban nincs mire büszkének lennünk, a származásunk zavaros, az őseink viselkedése gyalázatos volt. Különben is genetikailag már semmi közünk hozzájuk, mert azok már rég kipusztultak innen, és a ma élő populáció származásilag már nem kapcsolódik a régiekhez. (Mondjuk a hülyeségük már abban is látszik, hogy akkor miért kell az ősöket gyalázni, ha úgysincs közünk hozzájuk.) Természetesen a mondókájuk egy hatalmas hazugság, ekkora mértékű nem volt a pusztulás, az egyre fejlettebbé váló populációgenetika már most rávilágított arra, hogy igenis van közünk az itt élő elődeinkhez. Igenis léteznek a Kárpát-medencére jellemző genetikai profilok, amihez a ma élő honfitársaink jelentős része besorolható.

Miklósi László és csapata ’hazafisága’ már eddig sem volt kétséges. Mint tudjuk – és ezt Mesterházy egyszer régen már kifejtette – „ők éppen annyira hazafiak, mint mi vagyunk, csak másképp...” Már egy évtizede gondolkodom Mesterházy ezen talányos mondatán, de nem jöttem rá még arra sem, hogy ők miképpen hozhatók akár csak távoli összefüggésbe is a hazafisággal. Talán a proletár internacionalizmusban van valami, amit eddig nem vettem észre? Vagy Tüttő Katának sikerült annyi földet összevásárolnia, hogy már rá lehet mondani azt, hogy imádja és rajong a magyar anyaföldért? És ha az MSZP-sek változtatnának az eddigi rossz szokásukon, és ezentúl nem nokiás dobozban, hanem mondjuk szenteltvíztartóban szednék össze a lóvét, akkor esélyük lenne arra, hogy - némi néppártosodás után - valami keresztény agrárpárt váljon belőlük…

Egykori turbó-miniszterelnökünk, Gyurcsány Feró elkötelezett eszmeiségében az ő idejében még eljárt mindenféle finnugor találkozóra, és együtt vedelte a szeszt vélt finnugor rokonainkkal. Ha Feri tudta volna, hogy ezek nem genetikus, hanem csak amolyan halszagú nyelvrokonok, akkor biztos, hogy nem váltott volna részegen annyi nyelvescsókot a manysikkal és a hantikkal. És ezeknek ráadásul még valami rendes piájuk sincs, mert ahol ők élnek, ott olyan hideg van, hogy nem indul be az alkoholos erjedés sem. Én biztos, hogy más rokonokat választottam volna ott a sok finnugor között, de a Feri még ezt is elkúrta.

Napjainkra egyértelművé vált az, hogy a történelemmel való foglalatoskodás nem a kommunistáknak, vagy a neoliberálisoknak való, hiszen ők alapból gyűlölik a múltat, és végképp el akarják törölni. De ezek az eltörlési kísérleteik olyan szánalmasak és átlátszóak, hogy manapság már riasztócsengők erdeje szólal meg a józan ész táborában minden ilyen alkalommal. Mosolyognunk kellene már ezeken a dolgokon, de valahogy mindig belekomorulunk. A fene érti, hogy miért…

Szende Péter - Kuruc.info