A veszprémi időközi választás körül keltett purparlé, a Kész Zoltán nevű „baloldali közös jelölt” idióta megnyilvánulásai, Gyurcsány gitáros fellépése, a Kubatov-kommandók ismételt lelepleződése, valamint a Jobbik középre kacsintása mind-mind ugyanazon tényt támasztja alá: a demokrácia jelenlegi formájában kifejezetten akadályozza a magyar nemzet előtt álló sorsdöntő kérdések megoldását.

Mert nem csupán arról van szó, hogy szánalmas, nevetséges, abszurd a demokratikusnak nevezett színjáték. Hanem arról is, hogy a nyugati világban meghonosított úgynevezett liberális demokrácia a hazaárulást, a hazudozást, a butaságot és a szolgalelkűséget jutalmazza, a hazafiságot, az áldozatkészséget, az őszinteséget, a műveltséget és a gerincességet pedig bünteti. Ez a fajta „demokrácia” tehát egy kétségbeejtő morális és szellemi hanyatlást idéz elő, melynek hatásait már napjainkban is érezzük, de a hosszú távú következményei beláthatatlanok. Hasonlóképpen súlyos bajok származnak abból a tényből, hogy a nyugati országokban uralkodó liberális „demokráciák” a közéletben egy olyan politikai nyelvezet elfogadását tették kötelezővé, amely teljes mértékben kizárja az igazán fontos ügyek megtárgyalásának még a lehetőségét is.

A demokrácia elméletének megteremtői úgy gondolták, hogy a választások előtti időszak kiváló alkalom lesz a közösségük sorsáért felelősséget érző „polgárok” számára a nemzetük előtt álló feladatok alapos és őszinte megtárgyalására. Ehhez képest minden egyes választást megelőzően a versengő pártok és jelöltek trükkök százait és ezreit vetik be az ellenfeleik és a választóközönség félrevezetése céljából. Győzni az fog, akinek sok pénze van, hihetően hazudozik, és természetesen szigorúan tartja magát a polkorrektségnek nevezett üres fecsegéshez és mellébeszéléshez. A veszprémi időközi választás kampányában sem kerültek szóba azok a túlzás nélkül sorsdöntőnek nevezhető kérdések, melyek megoldása nélkül rövid idő múlva katasztrofális állapotok fognak uralkodni Magyarországon. Ehelyett a rejtélyes okokból magát „baloldalinak” nevező Kész Zoltán hülyeségeit kellett hallgatni, Gyurcsány gitárral a kezében pózolt, és a „polgári Magyarországról” kezdett üres frázisokat pufogtatni.

Történik mindez akkor, amikor Magyarország sorsa véglegesen megpecsételődni látszik. Hazánk néhány évtized múlva a magyarok számára teljesen élhetetlen ország lesz. (Sok helyen, főleg az ország egyes északi és keleti régióiban, az ipar tudatos tönkretétele és a cigánybűnözés miatt már ma is az.) Az okokkal a radikális hazafiak tisztában vannak, a szélesebb közvélemény azonban továbbra is a tudatosan keltett tévképzetek és illúziók rabja. A mellbevágó tények ugyanis az alábbiak:

1. Amikor a mai tizenéves korosztály eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor már az országban mindenütt olyan állapotok fognak uralkodni, mint napjainkban azokon a településeken, ahol a cigányság arányszáma megközelíti vagy meg is haladja az 50%-ot. Egész Magyarország olyan lesz, mint manapság Miskolc vagy Ózd leginkább elcigányosodott kerületei. A köz- és jogbiztonság megszűnik, az utcán cigánybandák garázdálkodnak, az idős magyarok pedig - mostani gyermekeink - lakásaikba bezárkózva, rettegve várják a halált

2. Amikor a mai tizenévesek elérik a nyugdíjkorhatárt, a nyugdíj az elmúlt régi világ egy távoli, szép emléke lesz csupán. Egyes megalapozottnak tűnő számítások szerint egyébként már a mai 50 évesek is a legjobb esetben arra számíthatnak, hogy mostani fizetésük egyharmadát (!) kapják meg nyugdíjként. És még örülhetnek, mert az utánuk jövő generációknak még ennyi sem fog jutni. Józan ésszel nem nehéz belátni, hogy egy-két millió dolgozó magyar nem lesz képes eltartani két-három millió nyugdíjast és két-hárommillió cigányt.

3. A magyarság körében a születések száma 1957 óta kevesebb, mint a nemzet fenntartásához szükséges lenne, és 1981 óta évente egy kisváros lakosságával csökken a népesség. A nemzetünk megsemmisülésével fenyegető népességfogyás ütemét az elmúlt évtizedek során nem hogy megállítani, de csökkenteni sem sikerült. A jelenlegi világrend illetve a „liberális demokrácia” keretei között soha nem is fog sikerülni. A következmények (elöregedés, a nemzet életerejének hanyatlása, a nyugdíjrendszer válsága) pedig nem a távoli jövőben jelentkeznek, hanem már napjainkban is.

4. Jól láthatóan a nyugati világ urainak egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a bevándorlás révén egy kevert fajú, a nemzeti tudattól, hagyományoktól megfosztott európai népességet hozzanak létre. Mivel Magyarország is Európa része, az idegen etnikumok invázióját nem leszünk képesek elhárítani. Amikor a mostani tizenéves korosztály eléri a nyugdíjkorhatárt, egy kevert népességű, etnikai konfliktusoktól sújtott, erőteljes muzulmán befolyás alatt álló Európában fognak élni.

5. Mivel a hatalmassá növesztett várakozások ellenére sem a rendszerváltás nyomán, sem az EU-ba történő beléptetésünk következtében egy jottányit sem közelített a nyugat-európai szinthez a hazai bérszínvonal, ezért – és a világban zajló gazdasági folyamatokat látva – teljes bizonyossággal kijelenthető: az EU keretei között maradva Magyarországnak a leghalványabb esélye sincs arra, hogy polgárai számára valaha is tisztességes életszínvonalat biztosítson

6. A globális pénzügyi elit hazánkra is gyakorolt borzasztó nyomása nemhogy csökkenne, de kifejezetten erősödni fog az előttünk álló években. Amennyiben például az USA és az EU között valóban megszületik a szabadkereskedelmi egyezmény, akkor a magyar iparnak és mezőgazdaságnak még talpon álló maradéka – kis- és középvállalkozások sokasága – végérvényesen a padlóra kerül. Onnantól kezdve mindegy lesz, hogy milyen összetételű kormány irányítja Magyarországot, mert semmiféle gazdasági jellegű kérdésben sem lesz többé semmiféle hatásköre.

7. A Nyugat minden jel szerint háború árán is meg kívánja akadályozni Oroszország és Kína további erősödését. Akár lesz háború, akár „csupán” éles szembenállás jellemzi majd a Nyugat és Oroszország (illetve Kína) kapcsolatait, a „frontvonalban” lévő Magyarország mindenképpen súlyos (gazdasági, politikai, ne adj Isten katonai) árat fizet majd.

8. Végül, de korántsem utolsó sorban: a rendszerváltás óta évről-évre növekszik a zsidó lobbi befolyása Magyarországon. A Jobbik ugyan kétségkívül szeretné megtörni a zsidóság hazánk felett gyakorolt hatalmát, súlyos kérdés azonban, hogy az egyre inkább mérsékelt arculatot öltő radikális párt képes lesz-e egymagában szembeszállni a nyugati világ egésze fölött teljhatalmat gyakorló, irdatlan erejű hatalommal? Márpedig tisztában kell lennünk azzal, hogy mindaddig, amíg a cionista elit uralja hazánkat is, addig a legcsekélyebb esély sincsen a fentebb említett nemzeti sorkérdések megoldására.

Perge Ottó - Kuruc.info