Épp ideje volt annak, hogy Kína, Oroszország és Irán sarkára álljon, és együttesen kísérelje meg feltartóztatni a cionista birodalom őrült ámokfutását. Hiszen már régóta érzékelni lehet: a Nyugat legfőbb stratégiai célja éppen az említett három állam térdre kényszerítése. Amely ha bekövetkezik, semmi sem állja többé útját az egész földgolyóra kiterjedő „új világrend” megteremtésének. Az Ukrajnában kirobbantott konfliktus nyomán azonban végre talán körvonalazódik a globális birodalom feltartóztatására irányuló nemzetközi koalíció.
Két oka is van annak, hogy miért nem jött létre eddig szorosabb együttműködés a nyugati terjeszkedést megállítani kívánó hatalmak között. Az egyik az, hogy a szeptember 11-i merényleteket követően ténylegesen sikerült félrevezetni a világ közvéleményének jelentős részét a „terrorellenes háború” meséjével. Az ikertornyok elleni látványos támadás után ugyan ki mert volna szembeszegülni azzal az Amerikával, amely világosan mindenki értésére adta: aki nincsen vele, az a „terroristák” oldalán áll. Az USA hosszú éveken keresztül az orruknál fogva vezette nem csupán a Föld népeit, de a politikusok jelentős részét is. De a cionista birodalom célkeresztjében álló közép- és nagyhatalmak közötti kapcsolatok szorosabbra fonása azért is szenvedett késedelmet, mert a fenyegetett államok vezetői nem akarták úgymond provokálni az amúgy is magát törvényen felül helyező, eszeveszett globális birodalmat. A hiszékenység, a habozás, a cionisták megbékítésbe vetett naiv hit, valamint az egyensúlypolitika évszázadok során kipróbált elvének és gyakorlatának sutba vágása megbosszulta magát. Valójában már évekkel ezelőtt létre kellett volna hozni egy olyan szövetségi rendszert, amely képes lett volna útját állni a korlátlan világuralomra törekvő globális birodalom terjeszkedésének.
Az USA Ukrajnába történt behatolását követően azonban a Nyugattal kapcsolatos maradék illúziók is talán végérvényesen szertefoszlanak. Az elmúlt 13 esztendő tapasztalatai nyomán nagyon hiszékenynek, vagy rendkívül tájékozatlannak kell lennie annak, aki még mindig elhiszi, hogy a Nyugat ténylegesen a „terrorizmus ellen”, az „emberi jogok”, a „demokrácia terjesztése” érdekében, netán „humanitárius” megfontolások alapján támogat „forradalmakat”, és indít háborúkat. Ha késve is, de végre Oroszország és Kína vezetői is felismerték továbbá, amit például Mahmúd Ahmadinezsád, korábbi iráni elnök mindig is tudott: az USA-t és csatlósait nem lehetséges engedményekkel jobb belátásra bírni. A félelmetes globális Leviathán kizárólag az erő nyelvén ért, a megbékítésére irányuló erőfeszítések pedig hiábavalóak.
A május 20-án, Sanghajban aláírt orosz-kínai, 400 millió dolláros gazdasági megállapodás sokaknak okoz fejfájást Washingtonban és más nyugati fővárosokban. A szerződés értelmében Oroszország 2019-től kezdődően, 30 éven keresztül - egy újonnan megépítendő gázvezetéken keresztül - évi 38 milliárd köbméter földgázt fog Kínába szállítani. De ami talán még lényegesebb: a felek abban is megállapodtak, hogy az üzletet nem dollárban, hanem a két állam valutájában bonyolítják le. Úgy hiszem, szükségtelen ecsetelni, milyen végzetes következményekkel járhat a Nyugat számára, ha a nemzetközi kereskedelemben egyre inkább mellőzik a globális birodalom hatalmának alapját képező valutát: a dollárt.
De könnyen elképzelhető, hogy még ezen a ponton sem lesz megállás. A jelek szerint ugyanis Kína, Oroszország és Irán szorosabbra fűzi kapcsolatait, sőt biztonsági téren is az együttműködés útjára lép. Az Ázsiai Együttműködési és Bizalomépítési Konferencián Sanghajban tartózkodó Vlagyimir Putyin nem csupán a kínai elnökkel, de Haszán Roháni iráni államfővel folytatott megbeszélésén is hangsúlyozta a kétoldalú kapcsolatok erősítésének fontosságát. Hszi Csin-ping kínai elnök pedig közölte: „Meg kell újítanunk a biztonsági együttműködésünket, és létre kell hoznunk egy új regionális biztonsági rendszert.” Ha pedig Kína – szakítva eddigi, roppant visszafogott és óvatos, kizárólag a gazdasági terjeszkedésre alapozott politikájával –, Oroszország, Irán és más államok bevonásával, valóban elszánja magát egy új „biztonsági rendszer” megteremtésére, akkor talán egy új, békésebb, igazságosabb korszak kezdődik a nemzetközi kapcsolatok történetében.
Perge Ottó - Kuruc.info