Novák Előd, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője, a párt alelnöke a 2014. április 6-án megejtett legutóbbi országgyűlési képviselőválasztások eredményének tudatában a Facebook-oldalára beírta: nagyon elkeseredett, mert a jelenlegi határainkon kívül élő magyarok mintegy 95 százaléka a Fidesz-KDNP-re szavazott, s nem pedig a nemzeti ellenzéki pártra, a Jobbikra. Nem véletlen a jobbikos politikus elkeseredettsége, hiszen szinte egyedüliként ő képviseli azt a harcos álláspontot, hogy a hazai politikai elitnek a határon túli magyar közösségek érdekeit védő föltételekhez kell kötnie egy-egy szomszédos ország európai uniós fölvételének megszavazását a Parlamentben. A budapesti politikusok - a Jobbik kivételével - eddig azonban lelkiismeret-furdalás és előfeltételek nélkül segítették be az EU-ba egyik utódállamot a másik után.
A Kapu folyóirat fejléce
Novák Előd a legutóbbi országgyűlési választások után fölemlítette a Fidesz azon bűneit, amelyek ellen ő személy szerint már jó egy évtizede hadakozik. A régi szép "rendszerváltoztató" időkben a libsi, időközben a gazdanép több száz milliójával együtt eltűnt SZDSZ ifjúsági szervezetének számító Fidesz eddig több főben járó bűnt is elkövetett a határon túli magyarság ellen. Mindjárt az 1944-45-ben bekövetkezett szovjet megszállás utáni első szabad választásokat követően, 1990. június 4-én, Trianon gyásznapján, az MDF-es Szabad György, az Országgyűlés akkori elnöke, több nemzeti érzelmű képviselő kérésére egyperces néma felállásra szólította föl az ülésteremben tartózkodó politikusokat. A történet jól ismert. A fideszes (akkor még valóban ifjak) hetykén, arcátlanul, röhögcsélve, egymás sarkát taposva Orbán Viktorral az élen igyekeztek tüntetőleg minél előbb kivonulni az ülésteremből. Amit 1990-ben a Fidesz művelt, azt még az akkor a mostanihoz hasonlóan kis létszámú frakcióval rendelkező, sebeit nyalogató MSZP képviselői sem mertek megtenni, mindegyik posztkommunista a teremben maradt és némán fölállt Szabad György fölszólítására.
Székelyföldért tüntető jobbikosok 2012. március 15-én Budapesten
Húsz évvel később, 2010 májusában a Jobbik többszöri próbálkozása és kezdeményezése után, ám végül is a hatalmi pozícióban levő kormánypártok két politikusa, Kövér László és Semjén Zsolt törvényjavaslatát megszavazva, törvénybe iktatták június 4-ének nemzeti emléknappá nyilvánítását. Más lapra tartozik az, hogy később a Fidesz tragikomikus módon "örömünneppé" változtatta a nemzet gyásznapját. Trianon emléknapjától és a Fidesztől elválaszthatatlan a Novák Előd által szintén évek óta szorgalmazott állami Trianon Emlékmúzeum esete. L. Simon László, a lírai szépségű verseiről is elhíresült kormánybiztos tavaly, többszöri jobbikos unszolásra, nagy nehezen végre benyújtotta a költségvetéshez az állami Trianon Múzeum fölállítására vonatkozó javaslatot, amit később vissza is vont...
Az Országgyűlésben 2005. szeptember 26-án az akkor már európai uniós tagállam, Magyarország döntött arról, hogy Románia csatlakozhat-e a szervezethez, vagy nem. A Fidesz-KDNP és az MSZP honatyái, így Orbán Viktor is, lelkiismeret-furdalás nélkül és korábbi fogadkozásaik ellenére vígan megszavazta az országrablók csatlakozását, a romániai magyarság területi, kulturális autonómiájára és egyéb követelésére vonatkozó előfeltételek nélkül. Pedig a 2005 őszén megejtett országgyűlési szavazásnak volt előzménye is, mégpedig egy esztendővel korábban előbb Budapesten, majd Tusnádfürdőn. Mindkét előzmény főszereplője Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök, akkor az ellenzéki Fidesz elnöke volt.
Jobbikos tüntetés Székelyföld autonómiájáért Budapesten
A Tusványosnak is nevezett 2004-es nyári tusnádfürdői összejövetelen Orbán Viktor ezt mondta a hallgatóságnak: "Ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Ezért arra kérek mindenkit, hogy valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, ami nem tér vissza." Orbán Viktor néhány hónappal Tusványos előtt, 2004 februárjában az előző évet értékelő beszédében a következő kérdést tette föl a jelenlevőknek: "Mit éreznek, kedves barátaim, azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát, vagy kettős állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják őket Budapesten?"
Budapest II. kerületi jobbikosok főárbocra vonták föl a székely zászlót a polgármesteri hivatal épülete előtt - másnap a fideszes vezetés eltávolította onnan...
Románia mindenkori kormánya, parlamenti pártjai és politikusai a budapesti, magyarul beszélő politikusokkal ellentétben, kiállnak a román állam jelenlegi határain túl élő román, vagy annak tartott közösségek érdekei mellett. Jó példa erre a Kelet-Szerbiában, pontosabban a Timok-völgyben élő, sokak által románnak csak némi jóindulattal nevezhető, mindössze 40-50 ezres lélekszámú vlachok esete. Alig két esztendővel ezelőtt Bukarest kerek-perec kijelentette: Románia megvétózza Szerbia európai uniós státuszának elfogadását, ha Belgrád nem adja meg, vagy legalábbis nemzetközi egyezményben nem tesz egyértelmű ígéretet arra, hogy rövid időn belül megadja a románnak tartott Timok-völgyi vlachoknak nemzeti nyelvük, kultúrájuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez szükséges jogokat. Bukarest egyértelmű és határozott kiállása láttán vlach-ügyben Belgrád végül is meghátrált, pedig a Timok-völgyi vlachoknak is megvan a maguk kollaboráns "RMDSZ-ük", vagy ha úgy tetszik, VMSZ-ük, amelyet Szerbiában ők Vlach Nemzeti Tanácsnak neveznek. A román politikai elit tehát a szerbiai vlachok megsegítésére megfelelő elszántsággal és akarattal képes volt rákényszeríteni Belgrádot a két ország közötti nemzeti kisebbségekről szóló együttműködési megállapodás igen rövid időn belüli aláírására, amelyhez hasonlóra Budapest mindenkori kormányzati és ellenzéki politikusai - korábban a MIÉP, most a Jobbik kivételével - sosem mutattak komoly hajlandóságot az elmúlt negyed század folyamán.
Vona Gábor Isztambulban is Székelyföldért emelt szót
Egyelőre megválaszolatlan a kérdés, hogy miért nem a Jobbikra szavaztak a határon túli magyarok. Vagy: miért szavaztak közülük ilyen kevesen a Jobbikra? E sorok írója az elmúlt két évtized folyamán már szinte hazajár Erdélybe, s azon belül a Székelyföldre, ezért meglehetősen jól ismerjük az ottani magyarság mindennapi életét, politikai beállítottságát, vallási életét, a megélhetésért folytatott küzdelmét. Elsőként talán azt kell megértenünk, hogy a romániai magyarság valójában ugyanolyan kicsiben, mint az anyaországi nagyobban. Ugyanúgy gyorsan felejti a rosszat, hamar és sokáig hálás annak, aki egyetlen jó szót szól hozzá, de főleg annak, aki némi jót is tesz vele. A Fidesz az elmúlt kormányzati ciklus folyamán jót is tett a határon túli magyarokkal - így az erdélyiekkel - és az anyaországiakkal egyaránt. Ott a külhoni magyar állampolgárság megadásával, itt a rezsicsökkentéssel. Persze ahhoz, hogy ezeket a kormányzati gesztusokat a magyarok igazán értékelhessék, kellett a korábbi magyargyűlölő szoclibsi budapesti kormányok végtelenül aljas, az anyaországi proli aljanépet a külhoni magyarság ellen uszító politikai gyakorlata is.
A Jobbiknak a 20 százalék feletti, az orkánszerű propagandisztikus ellenszélben elért választási eredménye miatt nincs miért bánkódnia, meg azért sem, mert ezúttal nem rá szavazott az állampolgárságért a Fidesznek hálás határon túli magyarság. Esztendők elteltére lesz szükség ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgyön, Zentán, Galántán, Beregszászon, Lendván és Kopácson egyaránt megértse a magyarság: a Fidesz elsősorban választási meggondolások végett adományozott neki állampolgárságot. Idő kell ahhoz is, hogy magyar testvéreink megértsék: miért részesíti előnyben a Fidesz a közel hétmilliárdos költséggel (egyelőre ennyiről tudunk - H. J.) megépülő újabb holokauszt-múzeumot a Jobbik által szorgalmazott állami Trianon Múzeummal szemben.
Hering József - Kuruc.info
(A fenti írás megjelent a legrégebbi rendszerváltoztató folyóirat, a Kapu legutóbbi számában)
Kapcsolódó:
- Tarnóczy Szabolcs: Ki tudja, merre visz a végzet? Porlunk mint a szikla? Nem, nem, soha?