A tévét tíz-egynéhány éve száműztük a pincébe, a rádiót sofőrként az autóban néha még bekapcsolom – tegnap vesztemre! Magyar holokauszt-emléknap volt, tömény irritáció, csakhamar kiütések tűntek fel bőrömön, akárha madárpókot simogatnék. A magyar Anna Frank, Weinmann Évike naplójából olvas fel egy lauderes kislány, és e naplóról nyilatkozik boldog-boldogtalan zsidó, a napló zsidó felkutatói, az azt tanulmányozó lauderes diákfiúk, mazsihiszes, zsidó múzeumos illetékesek.

Nem volt hát elég Anne Frank, szükségünk volt egy speciális magyar változatra! Hogy végre legyen méltó hazai forrásanyaga a nemzetközi holokauszt-tanulmányi versenyre küldött iskolásainknak! Évike naplója egy ostoba, hisztérikus zsidó libácska ömlengése, kora romlott tini-divat-korszelleméről, táncestekről, drága szép ruhácskákról, és közben néhány mellékes megjegyzés Judapest bombázásáról vagy a fajbéliek deportálásáról. Ő természetesen szerencsésen megúszta (’46-ban kapott behívót Jehovától a kis holokauszt-túlélő). Leírta, naplóját előkaparták, posztumusz kinyomták. (Persze hamisítás sem kizárható, akár Frank Annácska esetében!)

Már várjuk, hogy jövőre naplójából érettségi tételt faragjanak a Fidesz illetékes „nemzeti” kultúrosai, hogy anyja lakásából kegyeleti múzeum legyen, hogy ifjúsági vetélkedőt rendezzenek Évi-naplóismeretből, s hogy Évike emléknapján senki sem rendezhessen anticionista tüntetést Magyarországon, motorozásról nem is beszélve. Különben felhördül a zsidó-keresztény EU, és bírósági per, valamint több éves börtönbüntetés vár azokra, akik kételkedni merészelnek naplója hitelességében! Mellékbüntetésként pedig Canossa-járó zarándoklatra köteleztessenek, Auschwitzba vagy Tel-Avivba, a Jád Vásembe…

Én ezért most szerényen csak Ádám naplójával jelentkezem, remélve, hogy ezzel én is bekerülök a Páva utcai Hollókoszt Múzeumba, és a kiállítási tárlóban büszkén hirdetem, hogy négyezer (apró tódítás: háromezer) éves vagyok!

Kedves Kis Naplóm!

Ma nem mentem iskolába, de nekem ezért még osztályfőnöki intő járt, ellentétben Camus-vel vagy Weinmann Évikével! Nem mentem, mert az iskolában holokauszt-megemlékezés volt, melynek már a gondolatától is a hányinger fogott el! Mert legutóbb arról mesélt a tanító bácsi, hogy Ádám és Éva a paradicsomban, Jáhvé parancsával szembefordulva, a holokauszt-tagadás fájáról szakított gyümölcsöt magának, s ezért űzte ki őket a kerub az édenkertből.

És pokolra is kerültek volna, ha nem jön el értük még épp idejében a zsidó Messiás, aki vére kiontásával a kereszten le nem mossa halálos bűnüket! Csak hinnünk kell hát e rituális mosakodásban, s a holokausztban, s mindjárt zsidó-zsír-szappanosan becsusszanhatunk a zsidó-keresztény mennyországba!

A mögöttem lévő padban ült a kis Schopenhauer, aki mindezt hallván így morgolódott: „Megölt Istenem, akkor inkább a pokol!”

Kedves kis naplóm, most pedig búcsúzom, mert mindjárt beköszönt szombat vigíliája, és Jehova mérges lesz, ha meglátja, hogy szombaton forgatom a tollam, és használom már éppen hogy csak ép eszemet…

Nehéz álom volt, valószínűleg sokat és zsírosat ehettem vacsorára. Ma bölcsebb leszek – gondoltam –, nem a magyar rádiót kapcsolom be, hanem az osztrákot. – Vesztemre! Marsovszky Magdolna, egy újabb önjelölt kiválasztott ”magyar” kutatónő új német nyelvű könyvét mutatják be, melynek címe: „Nyíllal, kereszttel, koronával”.

Marsovszky Magdolna "antiszemitizmus-anticiganizmus kutató"

Országimázsunkat tehát továbbra is szorgalmasan mázolják kőműveseink a nemzetközi porondon. Az interjúban a libácska kifejti, hogy Magyarország könnyen a fasizálódás útjára térhet. Óvatosan fogalmaz: jó oka van rá, hiszen elmeséli, hogy mennyi verbális támadásban volt már része szegénynek a nézetei miatt. Szidalmazni kezdték egy interjúban elhangzott mondatáért, miszerint kiütése van a magyarkodástól. Megvádolták azzal, hogy az antiszemitizmus kutatásával az MTA bízta meg, a magyar adófizetők pénzéből, s emiatt egy kollégáját csaknem kirúgták állásából.

Lassan peregni kezdenek könnyeim, nem a sajnálattól, inkább a vérnyomásom emelkedésétől. Most már csak sorolom, miként vádaskodik, többször is tódítva a kutató asszony: a magyar más, mint az Ungar. A turulkultusz odáig megy, hogy szentté avatják a mitikus ragadozó madarat. Az SZDSZ-t kiszidták a parlamentből. Liberális és szocialista zsidók ellen molotov-koktélos merényletek történtek. A rasszizmus már a kommunizmus alatt megkezdődött. Vérmagyarságról kezdünk beszélni. Szegény Gyurcsány lett az „örök zsidó” szimbóluma. Mindez holokausztrelativitáshoz vezethet! Orbán pedig együttműködik mindebben a Jobbikkal.

Mivel mindez betelefonálós műsorban hangzott el, kiderült, hogy az osztrákok agyát még nem teljesen sikerült átmosnia a zsidó médiának: két idősebb labanc úr is szóhoz jutott, és próbálta védeni országunkat. Az egyik hangsúlyozta, hogy mindkettőnk országa sokat vesztett az I. világháború után, és érthető, ha védeni akarjunk magunkat a széteséstől. Ausztriának inkább példát kellene vennie rólunk! A másik kiemelte, hogy mindent Brüsszel akar eldönteni a népek helyett, és érthető, ha védekezik ez ellen az ember. Szerinte Orbán figuráját Gyurcsánynak köszönhetik a magyarok.

A mi Magdolnácskánk szerint utóbbi tévedés, Orbánt a fasizálódás teremtette. A műsor végén azt hangsúlyozták, hogy a magyar veszély ragályos lehet, ezért lenne fontos, hogy az EU ne engedje meg, hogy a tagállamokban az oktatás és a kultúra ügye felől a nemzet döntsön: központi rendeletekkel kellene mindezt szabályozni.

Elhatároztam, hogy holnap se a magyar, se az osztrák rádiót nem fogom hallgatni. Az orvos már legutóbb lelkemre kötötte, hogy kíméljem egészségemet, és tartózkodjam a felesleges izgalmaktól…

Tarnóczy Szabolcs

Kapcsolódó: Újabb Anne Frank-os mesével etetik a gójt - már a címe is hazugság