Amit az úgynevezett cigány holokauszt körül művelnek, az egy döbbenetes tragikomédia. A hivatalos történészek jelentős része összevissza hazudozik, az újságírók és más propagandisták, valamint a politikusok pedig részben tudatlanságukból, részben gazemberségükből fakadóan szajkózzák a képtelennél képtelenebb valótlanságokat.
Már eleve az is nevetséges, hogy még csak megközelítőleg sem tudja (vagy nem akarja) megmondani a sok jól fizetett holotörténész, hogy egyáltalán hány ember halt meg az úgynevezett „roma holokausztban”. A magyarországi áldozatok számát illetően a becslések ezer és 70 ezer (!) között mozognak. Egész Európát tekintve pedig a „kutatások” eredménye a következő: legkevesebb 200 ezer, de az is lehetséges, hogy kétmillió (!) cigányt pusztítottak el a gaz nácik. Természetesen vannak becsületesebb, és szakmájuk íratlan törvényeihez ragaszkodó történészek, akik halkan el-elrebegik, hogy a valós összáldozati szám 50 ezer körül lehet (lásd itt és itt), de az ő hangjukat elnyomja a kárpótlási pénzek után áhítozó, valamint a cionista uralom megszilárdításán munkálkodó szélhámosok és hülyék zsivaja.
Az meg már csak hab a tortán, amikor nyíltan vagy burkoltan, de mindenképpen azt sugalmazzák, hogy minden cigányt (és persze zsidót), aki a második világháború alatt életét vesztette, a gonosz nácik gyilkoltak meg (főleg a gázkamrákban, habár újabban az agyonlövéseket favorizálják). A valóságban természetesen az 1939 és 1945 között meghalt cigányok a harci cselekmények, vagy pedig a lágerekben dúló járványok (elsősorban a tífusz), esetleg a háború utolsó hónapjaiban pusztító éhínség áldozatai lettek. De sem arra nincsen semmiféle írásos bizonyíték, hogy létezett volna a cigányok kiirtására vonatkozó nemzetiszocialista program, sem pedig arra, hogy akár egyetlen egy cigány is a mitikus gázkamrákban fejezte volna be az életét. (Bővebben erről itt.) Az 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó auschwitzi éjszaka eseményeit illetően – amikor állítólag közel 3 ezer (de időnként négy-, sőt ötezer főt is mondanak) cigányt gázosítottak volna el -, semmiféle konkrét, írásos bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. (Lásd itt, itt és itt.
Úgyhogy holotörvény ide, holotörvény oda, ki kell jelenteni: a "roma holokausztra" vonatkozóan kizárólag szemtanúk vallomásai állnak a rendelkezésünkre. Az természetesen nem vitás, hogy úgy a német nemzetiszocialista, mint a magyar hatóságok – miként számos más ország hatóságai is – már a háború előtt hoztak bizonyos intézkedéseket a vándorló cigányoknak a társadalomba beillesztése és a bűnözésből élő csoportjaik megfékezése céljából. Amikor pedig kitört a háború, minden ország még szigorúbb törvényeket hozott, mert sehol sem tűrték el, hogy egy vándorló és beilleszkedni képtelen népcsoport ellenőrizhetetlen mozgásával és ténykedésével akadályozza a háborús erőfeszítéseket. A cigányok egy részét igyekeztek munkára fogni, részben idehaza, részben a táborokban (nem túl nagy eredménnyel), más részüket pedig biztonsági megfontolásokból próbálták a hatóságok ellenőrizés alá vonni. Hogy visszaélések és még kegyetlenkedések is előfordulhattak a háborús viszonyok között, az természetesen lehetséges. A nagyszájú holokausztozóknak azonban három tételüket kellene bizonyítaniuk: 1. Létezett egy előre eltervezett program a cigányok teljes kiirtására vonatkozóan. 2. Cigányok tömegeit gázkamrában végezték ki Auschwitzban, Treblinkában, vagy másutt. 3. Az úgynevezett cigány holokauszt áldozatainak száma több százezerre, netán egy- illetve kétmillióra rúg, és ők nem a betegségek, háborús cselekmények következtében haltak meg, hanem a „nácik” gyilkolták le őket. Mindaddig, amíg ezt a három állításukat nem tudják dokumentumokkal vagy más módon (pl. tömegsírok feltárásával) igazolni, addig legyenek szívesek a "roma holokausztról" siránkozók a legteljesebb csöndben maradni.
De hogy milyen bizonytalan alapokon áll az egész romaholokauszt-történet, arra vonatkozóan hadd idézzek néhány „hivatalos” megnyilatkozást. A Holokauszt Emlékközpont honlaplapján részletet közölnek egy auschwitzi SS-őr, Perry Broad vallomásából (A fickó amúgy összevissza beszélt, képtelen állításait ma már a holokausztozók sem hiszik el, de ha érdekeik úgy kívánják, csak előráncigálják): „[Mindenki] tudta, hogy a … [Führernek] az a kívánsága, hogy a cigányok, amennyire csak el lehet őket érni, eltűnjenek a föld színéről. (Részlet Perry Broad, az SS egyik auschwitzi tisztjének vallomásából) http://old.hdke.hu/download/RomaHolokauszt.pdf
A Holokauszt Magyarországon nevű honlap írja az alábbiakat:
„Himmler 1942 decemberében elrendelte, hogy a cigányokat deportálják Auschwitz-Birkenauba. Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg. A következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide. Közülük legfeljebb 3300-an távoztak élve Birkenauból, sokan más táborokban haltak meg…
A többi fogolytól eltérően a cigányokat nem szelektálták (azaz érkezéskor nem ölték meg a gyerekeket és a munkaképteleneket), a családok együtt maradhattak, dolgozniuk általában csak a saját táborrészük kiépítésénél kellett. A zsidókkal, lengyelekkel ellentétben a romák haját nem borotválták le, megtarthatták civil ruháikat, sőt a magukkal hozott tulajdonukat is visszakapták, a terhes nők szülhettek, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki. Auschwitz parancsnoka, Rudolf Höss szerint Himmler kezdetben egy további faji kutatásokra használható cigányrezervátumot akart itt berendezni.
1944 tavaszán megkezdődött a munkaképesek átszállítása más lágerekbe. A cigánytábor felszámolását május 16-ára tűzték ki, nem véletlenül: aznap érkeztek meg az első magyar zsidó transzportok, kellett nekik a hely. Egy SS azonban informálta a cigányokat, és a romák késeket, botokat ragadva ellenálltak. A megdöbbent SS-ek visszavonultak, nem kockáztathattak meg egy felkelést a magyar akció első napján. A cigánytábor története 1944. augusztus 2-án ért véget, amikor egy szelekciót követően 1408 munkaképes cigányt más táborokba vittek. Éjszaka az SS körülvette a tábort, az ellenállást kutyáikkal és fegyvereikkel megtörték. 2897 cigányt teherautókon hurcolták a krematóriumokhoz." (http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=9_1_3)
Ha létezett előzetes terv a cigányok kiirtására, és Hitler tényleg mind egy szálig meg akart szabadulni tőlük, akkor miért csak 1943 februárjában érkezett meg az első cigány transzport Auschwitzba? És miért nem szelektálták őket, miért maradhattak együtt a családok, miért nem kellett dolgozniuk a német hadiiparban? (Egyébként pedig nem úgy szól a hivatalos holosztori, hogy akiket munkára alkalmatlannak nyilvánítottak, azokat a gázkamrába küldték? A cigányokat vajon miért nem szelektálták az „auschwitzi rámpán”, és hogyan történhetett, hogy Auschwitz- Birkenauban 371 roma gyerek született? Ki segédkezett a születésüknél? Doktor Mengele? )
Ami pedig a tanúvallomásokat illeti, a holokausztozók szempontjából jobb lenne vagy alaposan átfésülni és öszehangolni, vagy pedig elfeledkezni róluk, mert roppant kínos, sőt mondhatnám, kegyeletsértő a múlt ilyen szemérmetlen meghamisítása. (Az ellentmondások egy részét már kielemeztem itt, de ne feledkezzünk el a holoemlékközpont igazgatója, Szita Szabolcs hatalmas felfedezéséről sem, melynek lényege, hogy a nácik Magyarországon mérgezett tejjel gyilkolászták a cigány csecsemőket.) Természetesen minden „túlélő” azt mond, amit akar, azonban a Holokauszt Emlékközpont honlapjára azért mégsem kellett volna felhelyezni az alábbi, "roma nőtől" származó „visszaemlékezést”:
"A helyt, ahun vittek Birkenetnek [Birkenau] hítták, szörnyűséges hely vót! Vót ott erdőség, mint otthol, de büdösség vót, barakk vót. Elégették az embereket, kopaszra vágtak minden népet…
Engem elvittek a cigány barakkba… Sokan vótunk. Mindenféle cigány vót, meg gyerekek, ekiknek elvették a vérit minden nap és szúrkálták őket, mindet! A férfiakat jégbe űtették, meg forró vízbe aztán. És vót, magam láttam, élve levágták a lábát nem egynek… jaj Istenem… meg tablettákat kelletett szedni, amitől beteg lett minden cigány, sebes, gennyes lett az arcunk és büdös. Így kísértettek bennünket azok a németek! Sokan, sokan meghaltak, jaj de sokan, pedig nékünk nem kelletett menni dógozni, ásni, kövezni, mint más népeknek. …Engem kiválaszott egy doktorféle ember, más asszonyt is aztán, és erőszakkal felcsináltatott sok cigánnyal, akik inyekciót kaptak… Aki nem akarta csinálni, azt fejen lőtték, vagy áramosan csapatták agyon… Terhes lettem… de sosem láttam, miket szültem…” Egy Szécsi Magda nevű egykori túlélő kétségbevonhatatlan hitelességű visszaemlékezése) http://old.hdke.hu/download/RomaHolokauszt.pdf
Tehát: Auschwitzban elégették az embereket (persze nem mindegy, hogy élve vagy halva, mert ha halottakat égettek el, az talán nem bűn), a gyerekeknek minden nap a „vérit” vették, szurkálták őket, a férfiakat jégbe és forró vízbe ültették, emberek lábát levágták, tablettákkal etették a cigányokat, amitől sebes lett az arcuk, a cigány férfiakkal megerőszakoltatták a nőket, aki ellenállt, azt fejbe lőtték, de az elektromos áramos kivégzés is elterjedt volt.
Miféle minősíthetetlen történelemírás ez? A történelmi forrásokról, ne adj Isten, forráselemzésről, forráskritikáról, nem hallottak még a Holokauszt Emlékközpontban? Mindamellett pedig ideje feltenni a kérdést: vajon nem súlyos kegyeletsértés emberek valóságos szenvedését - anyagi és politikai haszonszerzés céljából - ilyen gátlástalanul feltupírozni és a ténylegesen megtörtént eseményeket ilyen szemérmetlenül eltorzítani?
Perge Ottó