Ma reggel a „magyar” televízióban arról értesülhetett a nagyközönség, hogy az úgynevezett „roma holokauszt” áldozatainak a száma 200 ezer és kétmillió között van. Hasonló, teljesen légből kapott számokkal dobálóznak a különböző „megemlékezések” szónokai és előadói, akiknek általában halvány lövésük nincs arról, amiről beszélnek. (Ha viszont van, annál rosszabb, mert akkor tudatosan lódítanak.)

Megjegyzem, a történész szakma teljes kudarca, ha ilyen tág határok között mozognak a számok. Nyilvánvaló egyébként, hogy propagandamutatványról van szó: a „lehetséges” kétmilliós áldozati szám megragad az emberek elméjében, jól hangzik, továbbá jelentős kárpótlási pénzeket fial, és alkalmas a bűntudat érzésének ébren tartására is a „többségi társadalom” körében. Ha pedig a revizionista történészek és más gondolkodó emberek kényes kérdései következtében mégis csak el kell ismerni, hogy „túlzás” volt „kétmillió cigány áldozatról” beszélni, akkor a propagandisták és történészeik mondhatják: ők végtére is megmondták, hogy talán csak 200 ezren haltak meg a cigányok közül. Vagy talán annyian sem.

De nézzük csak szépen pontokba szedve a „roma holokauszt” áldozati számainak alakulását:

1. 1972-ben két történész, Donald Kenrich és Grattan Puxon könyvet írt Az európai romák sorsa címmel. Akkoriban ez a mű nagy feltűnést keltett, mert addig senki sem foglalkozott a témával. A két szerző álláspontja szerint 219 700 "szinti és roma" vesztette életét a náci koncentrációs táborokban a második világháború idején. A két kutató rendelkezésére álló dokumentumok igencsak szűkösek voltak, úgyhogy számos esetben becslésekre hagyatkoztak. (Amit maguk is elismernek.)

2. Christian Bernadac: L'Holocauste oublie - Le massacre de tsiganes című könyvében /Párizs, 1979/ 229 950-re teszi a második világháborúban meghalt cigány származású emberek számát. Dokumentumokkal itt sem nagyon találkozunk. De ami ennél lényegesebb: miként az előző pontban említett két történész, úgy Christian Bernadac is a második világháború idején életét vesztett összes cigány áldozatot számolta össze, tehát azokat is, akik háborús cselekmények során (ha nem is éppen a harctéren, de a hátországban, mondjuk bombázások következtében), vagy éppen a pusztító tífuszjárvány, illetve más betegségek nyomán haltak meg. Tehát a 229 950 fő korántsem tekinthető a „náci népirtás” összes áldozatának! (És főleg nem állítható, hogy őket mind elgázosították volna.)

3. Az 500 ezer cigány áldozati szám első ízben a Tilmen Zülch szerkesztésében megjelent In Auschwitz vergast, bis heute verfolgt /Elgázosítva Auschwitzban, üldözve a mai napig, Reinbek, 1979/ című könyvben fordul elő, amelynek 121. oldalán az alábbiak olvashatók: "Az európai cigánysággal foglalkozó történészek becslései szerint a Harmadik Birodalom hatóságai 500 ezer cigány nőt, férfit és gyereket öltek meg a végső megoldás keretében, noha ennek a népirtásnak a méretei még korántsem tisztázottak." Természetesen a szerző semmiféle dokumentummal, bizonyítékkal nem támasztja alá ezt az adatot.

4. A Német Roma Unió, illetve a Német Szinti Tanács 1980-ban felszólította a szövetségi kormányt: hivatalosan ismerje el az "500 ezer cigány ellen elkövetett népirtás tényét".

5. Helmuth Kohl német kancellár 1985. november 7-én a német parlament képviselői előtt kijelentette: "A szintik és romák súlyos üldözésnek voltak kitéve a nemzetiszocialista rezsim uralma idején. Nagyon sok embert megöltek közülük. Az ellenük elkövetett bűncselekmények népirtásnak tekinthetők. Hozzávetőleg 500 ezer szinti és roma szenvedett el erőszakos halált Hitler uralma alatt." A kancellár természetesen nem fárasztotta magát azzal, hogy állítását írásos dokumentumokkal megpróbálja bebizonyítani. De ami még szomorúbb: a történészek sem álltak elő dokumentumokkal. (Arra hivatkozva, hogy azok nem léteznek.)

6. Martin Gilbert neves és hivatalos körökben is elfogadott, sőt, igencsak nagyra tartott brit történész /aki többek közt Churchill életrajzát is megírta/ a The Holocaust című művében /New York, 1985/ leírja: az 500 ezres cigány áldozati szám mértéktelenül eltúlzott, és semmi más, mint propagandafogás. Gilbert nem is érti, a német politikusok miért terjesztik maguk is a "cigány holokauszttal" kapcsolatos téves információkat, amikor erre senki sem kényszeríti őket. /Ami viszont korántsem biztos./

7. 1997. március 16-án Dr. Roman Herzog, a Szövetségi Köztársaság elnöke beszédet mondott a frissen megnyitott heidelbergi Szinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ avatóünnepségén. Az államfő kijelentette: "A most megnyíló kiállításon mindenki láthatja, miképp vezetett a romák elleni megkülönböztetés az üldözésükhöz és a legyilkolásukhoz. Közel 500 ezer áldozat, akik közül 20 000 volt a német szintik és romák száma - micsoda elképesztő barbarizmus!"

8. Jan F. August "roma aktivista" levelet írt a The New York Times főszerkesztőjének, amely megjelent a lap 1990. augusztus 20-i számában. "A legfrissebb kutatási eredmények arra vallanak, hogy több mint egymillió roma áldozata volt a náci diktatúrának. És meglehet, ez a szám a vizsgálatok előrehaladtával még növekedni fog" - írja a cigány. Hogy miféle „kutatási eredményekről” volt tudomása, arról természetesen nem adott tájékoztatást.

9. A Nemzetközi Cigány Misszió elnevezésű, németországi székhelyű szervezet Stimme der Zigeuner című kiadványában az alábbi mondat olvasható: "Ritkán emlegetik, hogy a nácik 6 millió zsidó áldozata mellett ott van hozzávetőleg egymillió legyilkolt roma is." Íme, mindenféle írásos dokumentum nélkül eljutottunk a 219 700 megölt cigánytól a több mint egymillió cigány áldozathoz.

10. Bettina Schulte, a Franfurter Rundschau 1997. február 13-i számában cikket írt, melyben Michael Zimmerman jénai történész kutatásaira hivatkozva a következőket írja: "A dokumentumok alaposabb vizsgálata nyomán világossá válik, hogy sokkal kevesebb szintit és romát öltek meg a nácik, mint azt sokan feltételezik. A valós áldozati szám inkább az 50 ezerhez közelít, semmint az 500 ezerhez." Ehhez pedig hozzátenném: egyetlenegy írásos dokumentum sem létezik, amely igazolná, hogy akár egyetlenegy cigányt is gázkamrában végeztek volna ki bármelyik német koncentrációs táborban a második világháború idején. (Miként a "romák teljes kiirtására" vonatkozó központi tervek létezését sem lehet dokumentumokkal bizonyítani.)

A Kenrick-Puxon szerzőpáros Az európai romák sorsa című könyvében (lásd 1. pont) azt írja, hogy körülbelül 1 millió cigány élt azokban az európai országokban, amelyek részt vettek a második világháborúban. Az Encyclopedia Americana 1940-es kiadása 750 000 főben adja meg európai cigányok számát. Ugyanennek a kiadványnak az 1968-as kiadásában az áll, hogy a legszerényebb becslések szerint 750 000 cigány élt a kontinensen a második világháború előtt, mások azonban 1 millió, sőt, 1,5 millió európai cigányról beszélnek. (Csakhogy egy részük olyan országban élt, amit a németek sohasem szálltak meg.) De ha mondjuk tényleg 1 millió cigány élt Európában a második világháború előtt, akkor miképpen ölhettek meg a nácik kétmilliót közülük?

Ha pedig mondjuk egymillió lenne a valós áldozati szám, akkor az annyit jelentene, hogy a németek lényegében legyilkolták az összes európai cigányt – beleértve azokat is, akik nem kerültek német uralom alá. Ebben az esetben azonban élhetne ma 10 millió Európában belőlük?

De még ha félmilliót végeztek volna ki, és tíz- vagy százezreket sterilizáltak volna (mert erről is szól a fáma), akkor sem lehetnének ma ennyien a kontinensen! A „politikai korrektség” és a cionisták előtti megfelelni vágyás kényszere mindenkinek elvette már a józan eszét?

Perge Ottó - Kuruc.info