Az úgynevezett roma holokausztra emlékező rendezvények kétségbeejtően tudatlan szónokai ostobaságokat beszéltek, és felelőtlenül dobálóztak az áldozati számokkal.
Azóta se sokat változtak
Hasonlóképpen nem álltak a helyzet magaslatán a meglehetősen gyáva újságírók, akik ugyancsak nem vették maguknak a fáradtságot, hogy valamelyest kutakodjanak a témában. Az áldozati számok a szónoklatokban és az újságcikkeken 500 ezer és 2 millió között mozognak, ami pedig az augusztus 2-a és 3-a éjjelén Auschwitz-Birkenauban állítólag legyilkolt cigányokat illeti, három-, illetve négyezer „elgázosított” cigányról beszélnek. Maradjunk most ama bizonyos rejtélyes Auschwitz-birkenaui augusztusi éjszaka eseményeinél, és nézzük meg, mi is a hivatalos holokauszt-történetírás álláspontja az ügyben. Azután pedig következzenek roppant kínos kérdéseim.
Az alábbi idézet a Holokauszt és Társadalmi Konfliktusok Program honlapjáról, illetve a Holokauszt Magyarországon című weboldalról származik. A szöveg abszolút hivatalosnak tekinthető, mely leszögezi a jelenleg érvényes alapdogmákat. (Másutt is szóról-szóra ugyanezt a szöveget ismételgetik, mivel sajnos némi önálló kutatómunka, vagy legalább egy egészen kevés önálló gondolkodás, meg egy icipici civil kurázsi kellene ahhoz, hogy a különböző lapok és hírportálok újságírói és szerkesztői saját tájékoztatót írjanak. No, persze, nem csekély a kockázat, hiszen ki meri átírni a „szent szövegeket”?)
Himmler 1942 decemberében elrendelte, hogy a cigányokat deportálják Auschwitz-Birkenauba. Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg. A következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide, közülük legfeljebb négyezren távoztak élve. Többségüket Németországból, Ausztriából hozták, de legalább 34-en (0,16%) magyar állampolgárok voltak. (Több száz burgenlandi cigány Trianonig magyar állampolgár volt, ezért van az áldozatok között sok magyar nevű roma: Horvát, Lakatos, Kolompár, Sárközi.) A Birkenau BIIe szektorában felállított cigány láger története jól jellemzi a nácik bizonytalan romapolitikáját. Bár a romákat elvileg azért hozták a lágerbe, hogy ott halálra dolgoztassák őket, valójában egy újabb családi tábort hoztak létre. A többi fogolytól eltérően a cigányokat nem szelektálták (azaz érkezéskor nem ölték meg a gyerekeket és a munkaképteleneket), a családok együtt maradhattak, dolgozniuk általában csak a saját táborrészük kiépítésénél kellett. A zsidókkal és lengyelekkel ellentétben a romák haját nem borotválták le, megtarthatták civil ruháikat, sőt elvileg a magukkal hozott tulajdonukat is visszakapták. A terhes nők szülhettek, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki.
Auschwitz parancsnoka, Rudolf Höss szerint Himmler egy további faji kutatásokra használható cigány rezervátumot akart itt berendezni. A terv totális kudarcba fulladt. A rendőri szervek igyekeztek minél több romától megszabadulni. Még negyed- és nyolcad-cigányokat – köztük több száz roma származású Wehrmacht-katonát – is deportáltak. Az egész cigány tábor éhezett. A roma családfők eladták javaikat a kantinban, csak hogy etetni tudják szeretteiket. Később a fiatal lányok tartották el a családot: zenéltek, táncoltak, végül élelemért cserében eladták testüket az SS-eknek. Az ilyen „fajgyalázási” ügyekbe nem egy hírhedt SS-gyilkos bukott bele.
Hamarosan járványok törtek ki és naponta több tucat holttestet vittek a krematóriumokba. Birkenauban 371 roma gyermek született. Valamennyien itt pusztultak. A cigány tábor főorvosa, Dr. Mengele több ezer tífuszos cigányt küldött gázkamrába. A „Halál Angyala” arcüszkösödésben szenvedő cigánygyerekeken kezdte meg álorvosi kísérleteit, majd az ikreken folytatta.
Himmler meglátogatta a cigány tábort és a szörnyű körülmények láttán utasította Hösst, hogy a romákat semmisítsék meg. 1944 tavaszán megkezdődött a munkaképesek átszállítása más lágerekbe. A cigány tábor felszámolását május 16-ára tűzték ki. Nem véletlenül: aznap érkeztek meg az első magyar zsidó transzportok, kellett a hely. Egy SS azonban informálta a cigányokat, és a romák késeket, botokat ragadva ellenálltak. A megdöbbent SS-ek visszavonultak, nem kockáztathattak meg egy felkelést a magyar akció első napján. A cigány tábor története 1944. augusztus 2-án ért véget, amikor egy szelekciót követően 1408 munkaképes cigányt más lágerekbe vittek. Éjszaka az SS körülvette a tábort, az ellenállást kutyáikkal és fegyvereikkel megtörték.
A 2897 cigányt teherautókon hurcolták a krematóriumokhoz. A vetkőzőkben a szerencsétlenek így kiabáltak: „Német állampolgárok vagyunk! Nem csináltunk semmi rosszat! Élni akarunk!” A krematóriumban szolgáló zsidó Sonderkommando egy tagja szerint az SS-ek zavarban voltak, hiszen sokan jó kapcsolatban álltak a cigányokkal, akiket még Höss is kedvenc foglyainak nevezett. Mengele is ellenezte az akciót, végül mégis saját kocsiján vitte a bujkáló gyerekeket a krematóriumhoz. Hajnalban a cigányokat elgázosították, holttestüket az V. krematórium melletti gödrökben égették el. Éjjel Mengele magyar zsidó korboncnoka, Dr. Nyiszli Miklós hét pár cigányiker hulláját boncolta fel. A náci doktor szívbe adott injekciókkal ölte meg őket. A Birkenauba deportált magyar zsidók a barakkokban lapulva remegve hallgatták, amint elvitték a romákat: „Szívszorongva figyeltük a nehéz teherautók zúgását…sűrűn fordultak a láger és a gázkamra között…Szívbe markolóak voltak a sikolyok, a segélykiáltások.” A kiürült cigány tábort magyar zsidók foglalták el, akik végre betakarózhattak az elgázosított romák takaróival.
A fenti történet legtöbb állítása természetesen semmiféle írásbeli dokumentummal nem igazolható. Foglaljuk össze a leírtakat pontokba szedve:
1. Himmler 1942 decemberében parancsot ad arra, hogy szállítsák a cigányokat Auschwitzba.
2. Az első transzportok 1943. február végén érkeznek meg.
3. Az elkövetkező másfél évben 23 ezer cigányt deportálnak a lágerbe, többségüket Németországból.
4. A romákat azért hozták a lágerbe, hogy halálra dolgoztassák őket, ennek ellenére mégsem dolgoztatják őket, hanem létrehoznak a számukra egy úgynevezett családi tábort.
5. A többi fogolytól eltérően a cigányokat nem szelektálják (vagyis az érkezéskor nem ölik meg a munkaképteleneket), nem vágják le a hajukat, megtarthatják civil ruháikat, tulajdonukat visszakapják, a családok együtt maradhatnak, sőt dolgozniuk is csak a saját táborrészük kiépítésénél kell. A nők szülhetnek is, a gyerekeknek játszóteret alakítanak ki.
6. Himmler egy faji kutatásokra alkalmas cigány rezervátumot akar létrehozni, de a terv kudarcba fullad.
7. A rendőri szervek igyekeznek minél több romától megszabadulni.
8. Negyed-és nyolcad-cigányokat – köztük Wermacht-katonákat – is deportálnak.
9. Az egész cigány tábor éhezik – a családfők eladják javaikat, a lányok pedig a testüket az SS-őröknek, és egy kis élelemért zenélnek, táncolnak nekik.
10. A cigány táborban járványok törnek ki. Naponta több tucat holttestet visznek a krematóriumokba.
11. Mengele tífuszos gyerekeket küld a gázkamrába, és orvosi kísérleteket végez a cigány gyerekeken.
12. Himmler meglátogatja a cigány tábort, és a szörnyű körülményeket látva utasítja az auschwitzi tábor parancsnokát, Rudolf Hösst, hogy semmisítse azt meg.
13. 1944 tavaszán megkezdik a munkaképesek átszállítása más lágerekbe.
14. A cigány tábor felszámolását 1944. május 16-ra tűzik ki, de a cigányok kövekkel és botokkal ellenállnak az SS őröknek, akik erre visszavonulnak, mert nem akarnak botrányt éppen akkor, amikor megérkeznek az első Magyarországról érkező transzportok.
15. Augusztus 2-án egy szelekciót követően 1408 munkaképes cigányt más lágerekbe vittek.
16. Az éjszaka folyamán azonban az SS körülvette a tábort, és elszállították a 2897 cigányt az V. krematóriumhoz. A cigányok ellenálltak, de még a gázkamra „vetkőzőjében” is az életükért könyörögtek.
17. Az SS zavarban van, mert az őrök kedvelik a cigányokat, Höss ellenzi az akciót, akár csak Mengele, aki azonban ennek ellenére saját kocsiján vitte a „bujkáló gyerekeket” a krematóriumhoz.
18. Hajnalban a cigányokat elgázosították, holttestüket a krematórium melletti gödörben égették el.
19. Még az éjszaka folyamán Mengele „kórboncnoka”, Dr. Nyiszli Miklós hét pár „cigányiker” hulláját boncolja föl, akiket Mengele a szívükbe adott injekciókkal ölt meg.
20. Magyar zsidók barakkjaikban lapulva remegve hallgatták a cigányok segélykiáltásait. Majd ők kerültek a cigányok helyére.
És következzenek most a kérdéseim. Kérdezni remélhetően még mindenkinek joga van, ezért talán nem jár börtön. Ha bárki felelni tud, legyen olyan kedves, és tegye meg, csak az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy mindenki a feltett kérdésekre válaszoljon, és lehetőleg mellőzze a dühöngést, az őrjöngést, a gyalázkodást és a nácizást.
1. Miért szállítják a cigányokat Auschwitzba, ha nem dolgoztatják őket? Az képtelenség, hogy a máskülönben minden téren oly tervszerűen eljáró nemzeti szocialista hatóságoknak fogalmuk sem volt arról, mit is kezdenek a cigányokkal, miután a lágerbe viszik őket. Az is képtelenség, hogy először dolgoztatni akarták a deportált romákat, majd miután megérkeztek Auschwitzba, hirtelen meggondolták magukat, és inkább egy „családi táborba” helyezték el őket.
2. De ha mégis „meggondolták magukat” a „tervszerű tömeggyilkosságokat” végrehajtó náci hatóságok, akkor miért nem végeztek a cigányokkal azonnal? Miért nem küldték őket rögvest a gázkamrákba?
3. Miért részesültek kivételes bánásmódban a romák Auschwitzban?
4. Miért fulladt kudarcba a „cigány rezervátum” létrehozására irányuló terv? Miért akart volna A SS Reischführere éppen Auschwitzban kialakítani egy „faji kutatásokra alkalmas cigány rezervátumot?” Miféle írásos bizonyítékai vannak annak, hogy a nácik tényleg egy „cigány rezervátum” létrehozásán törték a fejüket? (Ha pedig csak Rudolf Höss erőszakkal kicsikart vallomása lenne a forrás, akkor jelezném, hogy az egykori auschwitzi táborparancsnok nagyon sok valótlan állítást tett, amit ma már a hivatalos holotörténészek is elismernek.)
5. Miképpen lehetséges, hogy az SS őrök május 16-án képtelenek voltak elbánni a „késekkel és botokkal” felszerelkezett ellenálló cigányokkal? És mit szólt Himmler ahhoz, hogy az auschwitzi személyzet képtelennek bizonyult végrehajtani parancsát, és megsemmisíteni a táborba deportált cigányokat? És ha ők ellent tudtak állni, másoknak ugyanez miért nem sikerült?
6. Elképzelhető-e, hogy az SS őröket megfutamító cigányok – akik mellesleg nem dolgoztak, ezzel szemben számos kiváltságot élveztek a lágerben – Höss kedvenc foglyai voltak, és az SS őrök közül is többen jó kapcsolatokat ápoltak velük?
7. Csak a cigány táborban törtek ki járványok? Miért nem szól a hivatalos holokauszt- történetírás arról, hogy miként más koncentrációs táborokban, úgy Auschwitz-Birkenauban is számos alkalommal pusztítottak súlyos betegségek (főként a tífusz), melyek során igen sokan meghaltak? (És éppen a járványok megfékezése céljából volt szükség a ciklon B elnevezésű fertőtlenítő szerre.)
8. Miféle bizonyíték van arra nézve, hogy Himmler valamikor 1944 tavaszán Auschwitzban meglátogatta a cigány tábort? (Tudtommal ugyanis az SS-vezér utoljára 1942. júliusában járt Auschwitzban.)
9. A teljesen megbízhatatlan, és képtelenségek sokaságát tartalmazó tanúvallomásokon kívül van-e bármiféle dokumentum arra vonatkozóan, hogy Mengele „tífuszos gyerekeket” küldött a gázkamrákba, és méreginjekciókkal öldöste a cigány gyerekeket?
10. Ha augusztusig nem dolgoztatták a cigányokat, akkor mégis miért kezdték meg a „munkaképesek” átszállítását 1944 tavaszán más lágerekbe, és miért válogattak ki közülük augusztus 2-án 1408 „munkaképes cigányt”? Mi az oka annak, hogy miután elhatározták a cigányok meggyilkolását, 1408 főt mégis más táborokba küldtek? A munkaerejükre volt szükség? De miképpen lehetséges, hogy az 1408 „munkaképes cigány” között volt 105 fiú is, akiknek életkora 9-14 esztendő között mozgott? (Ezt ugyan a fenti szöveg nem említi, de egyébként a többi „adat” jó részét Danuta Czech Auschwitzi Kalendáriumából merítik, ahol is szó esik ennek a cigányokból álló transzportnak az összetételéről, és sajnos bizony arról is, hogy 105, 9-14 éves fiút is elküldtek Auschwitzból augusztus 2-án a felnőttekkel együtt. És ugyan mondják már meg, miért hallgatják el ezt az információt a nagyközönség elől?) De volt ebben a transzportban még 490 nő is, továbbá két 65 év feletti cigány ember. Tegyük fel, hogy azokat a nőket válogatták ki, akiket munkára fel tudtak használni. De mi a helyzet a két, 65 évesnél idősebb férfival? Vagy annyira jó erőben lettek volna, hogy „munkára alkalmasnak” ítélték a két idős embert? De hogyan ítélhették őket „munkára alkalmasnak”, mikor a fenti szöveg leírása szerint a „cigány tábor” foglyai hosszú hónapok óta éheztek? Több hónapos éhezés, a járványok pusztítása közepette, miközben „tífuszos” gyerekeiket Mengele a gázkamrába küldte, miképpen maradhatott egyáltalán munkaképes ez az 1408 személy, beleértve a 490 nőt, a 105, 9-14 éves gyereket, és a két, 65 évnél idősebb öreget?
11. Lehetséges-e közel 2897 embert egyetlen éjszaka alatt elgázosítani? (Figyelembe véve azt a tényt, hogy hányan fértek be egyszerre a gázkamrába, miképpen és mennyi ideig szellőztették a helyiséget, továbbá kérdés az is, hogyan lehetett megfegyelmezni a krematórium előtt álldogáló embereket, akik végignézték szeretteik, vagy társaik beterelését a gázkamrába, hallották halálsikolyaikat, és látták, amint a Sonderkommando holtan kihozza őket? Azt a kérdést most ne is feszegessük, hogy a Sonderkommando tagjainak hosszú órákig kellett volna várni, amíg egyáltalán bemehetnek a gázzal telített kamrába a holttestek elszállítása céljából, de vajon mit csináltak az SS őrök alatt az órákon át kinn álldogáló cigányokkal, akik alighanem a fájdalomtól és a félelemtől már vagy az eszüket veszítették, vagy pedig – vesztenivalójuk nem lévén – fellázadtak, és nekimentek az őröknek? Vagy lehetséges lenne, hogy engedelmesen várakoztak egy fél éjszakán keresztül, éppen ők, akik állítólag sikerrel futamították meg az SS legényeket május 16-án, és most, augusztus 2. éjszakáján is – a mítosz szerint – oly hősiesen ellenálltak? Vagy nem is terelték be őket a gázkamrába, hanem csak lelőtték őket? )
12. Mennyi a matematikai esélye annak, hogy a cigány tábor 2897 lakója között „hét ikerpár” legyen?
13. Hogyan lehetséges, hogy akadtak gyerekek a cigányok között, akik el tudtak szökni, és bujkáltak az SS elől? Ki találta meg őket? Maga Mengele? Egyedül? Nyilván egyedül, ugyanis az „autóján vitte a bujkáló gyerekeket” a gázkamrába? De hányat? És ha Mengele el tudta vinni őket az autóján, akkor hogyan lehetséges, hogy ugyanezek a gyerekek viszont elszöktek a SS katonák elől, akik pedig a leírás szerint már jó előre „körülzárták a cigány tábort”? Hogyan csúsztak ki a vérszomjas SS őrök karmai közül?
14. Hogyan volt képes Mengele arra, hogy egyetlen éjszaka alatt összeszedje a „bujkáló gyerekeket” a láger területén, azután elvigye őket az V. számú krematóriumhoz, és még „hét cigány iker” szívébe méreginjekciót is beadjon? Lehetséges mindezt véghezvinni egyetlen éjszaka alatt?
15. A hivatalos álláspont szerint a 437 ezer Auschwitzba deportált magyar zsidó 80-.90%-át megérkezése után azonnal elgázosították. Akiket pedig „munkára alkalmasnak” nyilvánítottak, azokat már feltehetően elhelyezték a lágerben valahol. Miért kellett tehát őket a cigányok kiürített lágerébe helyezni olyan sürgősen? (Ahol is „végre” betakarózhattak a cigányok takaróival.)
16. És végezetül: nem kínos ez a sok hazudozás, ez a komoly történelemként eladott képtelen horrorsztori? Nem a valódi áldozatok emlékének meggyalázása az, ha magukat történészek nevező egyének, meg mindenféle propagandisták kitalált történeteket gyártanak? És nem roppant kínos-e, és mélységes szellemi elkorcsosulásunkról árulkodik, hogy senkinek sem tűnik fel ez a sok ellentmondás és csalás? És nem elkeserítő erkölcsi romlásunkról tanúskodik, hogy azok a kevesek, akiknek meg feltűnik, nem merik szóvá tenni, hogy lóvá tesznek minket?
Perge Ottó
(Kuruc.info)