Az alábbiakban egy 2010-es összeállításunk olvasható újra a szélsőjobbtól folyton idegbajt kapó alkoholista proliról.
Előtte egy kis ízelítő napjaink szanyista terméséből:
- Felhívás Szanyi Tiborhoz, Kálmán Olgához és az ATV szerkesztőségéhez: kérjenek bocsánatot!
- Napi Szanyi: Mr. Alkohol megőrült a szélsőjobbtól - az ordas eszmék első áldozata
- Egy klasszikus újratöltve: "Naés" Gyula vs. Mr. Alkohol - "Egyedül vagyunk, Tibor!"
„Már rég bilincsben kellett volna elvinni a bankárok, brókerek egy részét, különösen a jegybank környékéről.” (Szanyi Tibor)
„Bár, ha belegondolok, már most is a gyarmatosítás útján haladunk: az IMF mondja meg, mit tehetünk, és mit nem... (Ugyancsak Szanyi Tibor)
„Vállalom, hogy a 13. havi nyugdíj elvétele az én ötletem is volt.” (Szintén Szanyi et. aranyköpése)
„200 ezer forintban szabnám meg a nyugdíj maximumát.” (Mondotta Szanyi et., amikor még Biszku Béláról szó sem volt.)
És a legszebb Szanyi-idézet: „De megkérdőjelezném a nyugdíjak adómentességét is, megszüntethetnénk a minimálbért is... Sok lakás 23-28 fokra van felfűtve, és az emberek rövidnadrágban flangálnak otthon. Nyugat-Európában 19 fokos lakásokban élnek télen az emberek, ha fáznak, felvesznek egy pulóvert.”
(Ezek a hatalmas jelentőségű idézetek szövegösszefüggésükbe beágyazva az írás végén, forrásmegjelöléssel kiegészítve tovább tanulmányozhatók.)
Szanyi Tibor kétségkívül sajátos személyiség az MSZP berkeiben: afféle politikai „fenegyerek”, aki a pártvezetés, illetve feljebbvalói tudta és jóváhagyása nélkül is mer időnként önálló véleményt formálni – arra azért persze mindig vigyáz, nehogy „túlzásokba essen”, és karrierje törést szenvedjen. Szanyi Tibor valójában egy a saját útját járni akaró, függetlenségére és szabadságára kényes, öntudatos ember, aki ugyanakkor imádja a kényelmes, jó életet, szereti a nőket, a bulikat, a jó ételeket, italokat, és hatalomra, karrierre áhítozik. Márpedig a gyarmati sorban tengődő, idegen érdekeknek kiszolgáltatott Magyarországon „lázadónak” és „sikeresnek” lenni egyszerre nem lehet. A pénzt és a pozíciókat osztó hatalmi körök ugyanis nem tűrik el az „eredetieskedést”.
Szanyi Tibor azonban igen eredményesen lavírozgat a túlzott eredetieskedés Szküllája, valamint a csinovnyik-szerep Karübdisze között. Már ifjúkorában is így cselekedett: az elvárásoknak megfelelően ő is belépett a KISZ-be, ahol azonban elsősorban „klubokat szervezett”, annál is inkább, mivel a szervezet a „legkevésbé sem szólt a politikáról, inkább a bulikról” - vallotta meg 2000-ben a HVG-nek adott interjújában. Vagyis – állítása szerint – sohasem volt lelkes ifjúkommunista, annak ellenére, hogy édesapja, „Szanyi Jenő, a Közgáz professzora, erősen baloldali érzelmű volt".
Tiborunk a Berzsenyi Dániel Gimnázium fizika tagozatán tanult (egy évet Dániában járt iskolába, ahol is édesapja követségi tanácsosként dolgozott). Eredetileg csillagász szeretett volna lenni, sajnos azonban édesapja halála miatt letett a szándékáról (mindnyájan jobban jártunk volna, ha csillagász lesz, a csillagászokat leszámítva természetesen), és ehelyett a közgazdasági egyetem kereskedelmi karának külgazdasági szakán folytatta tanulmányait. Nem lehet tudni, hogy kiemelkedő tehetségének, szerencséjének, vagy pedig néhai édesapja kapcsolatrendszerének köszönhetően kapta meg a római magyar nagykövetségen működő FAO-képviselet titkári állását. (A FAO az ENSZ Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Szervezete.) Miután három év után hazatért, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Nemzetközi Főosztályára került, ahol főelőadóként, később csoportvezetőként dolgozott. Állítólag Váncsa Jenő miniszter felfigyelt az angolul, olaszul és németül is jól beszélő fiatalemberre. Nem lehet tudni, hogy Szanyi ekkoriban, vagyis a kommunista rendszer végnapjaiban fedezte-e fel zsidó gyökereit (mint sokan mások, így például a legendás Aczél Gyuri bácsi), vagy pedig nem fedezett fel semmit, mert nem is volt mit felfedeznie, ellenben rájött arra, hogy aki Izrael érdekében tevékenykedik, arra az „Új Világrendben” fényes jövő, nagy karrier és sok pénz vár. (Sokan mások is rájöttek erre 89-90 táján vagy később.) Ugyanis valamikor a 80-as évtized vége felé Váncsa István és Burgert Róbert elvtársakkal együtt a magyar-izraeli kapcsolatok kiépítésén kezdett munkálkodni, sőt egyszer még – „Horn Gyula akkori külügyminiszter prüszkölése ellenére” - Izraelbe is ellátogatott egy küldöttség tagjaként, ahol valamiféle „mezőgazdasági fesztivál” rendezésében vett részt. Szanyit olyannyira fellelkesítették a zsidók, hogy állítólag felmerült, legyen ő a tel-avivi magyar nagykövet. Saját állítása szerint azonban azért nem lett belőle az izraeli magyar külképviselet vezetője, mert egy akkoriban született külügyi rendelkezés értelmében csakis karrierdiplomatákat küldtek ki külszolgálati posztra. (Az MDF-kormány idején azonban már egészen biztosan más szabályozás volt érvényben.)
Ha a kommunista rendszer nem bukik meg, akkor Szanyi elvtárs alighanem szépen lépegetett volna fölfelé a szamárlétrán anélkül, hogy bármiféle eredetieskedést megengedhetett volna magának. Ki tudja, talán agrárminiszter is lehetett volna belőle. Ezen a ponton azonban érdemes felhívni a figyelmet egy különös tényre: bár Tiborunk a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja maradt a rendszerváltásig, az MSZMP-be azonban nem lépett be. Vajon miért? Feltehetően minisztériumi csoportvezetőként még maradhatott párton kívüli, ha pedig feljebb lépett volna a ranglétrán, egészen biztosan MSZMP-taggá vált volna. (Annyira pedig nem volt ostoba, mint Martonyi Jani barátunk, aki 1989-ben lépett be az MSZMP-be, habár ez sem bizonyult olyan rossz lépésnek, hiszen karrierje mégiscsak szépen felívelt, MSZMP tagság ide vagy oda.)
Mármost lehetséges, ha Szanyit valaki megkérdezné, azt válaszolná, ő már 1990 előtt is szociáldemokratának vallotta magát, ezért nem lépett be a kommunista pártba. Azonban ha így lett volna, akkor 1989 őszén, amikor az MSZMP „az európai szociáldemokrácia értékeit képviselő” MSZP-vé vedlett át, Szanyi barátunknak feltétlenül az új pártban lett volna a helye. Már ha tényleg fűtötte volna őt a szociáldemokrácia iránti lelkesedés. De őt másféle lelkesedés fűtötte: karrierre, jó állásra és sok pénzre áhítozott. A kommunista Mezőgazdasági Minisztériumban és a KISZ-ben szerzett kapcsolatrendszerét felhasználva az Agroinform elnevezésű Agrárinformatikai Vállalat vezérigazgató-helyettesi székébe került, ahol azonban valamilyen ismeretlen okból nem sokáig maradt, és 1991-ben már a Magyar Vállalkozói Kamara főtitkári posztján találjuk. De itt is csak alig fél évet tündökölt, saját bevallása szerint ugyanis elege lett az „MDF-es pénzmosodából”, és angolosan távozott. (De az is lehet, hogy kirúgták, hiszen később is mindenhonnan kirúgják, ahol valamilyen rendes munkát kell végeznie.) Ezek után „merész lépésre” szánta el magát: céget alapított Euró Info Service néven.
Nos, a politikai tőkéjét gazdasági tőkévé átalakító kommunista nomenklatúra tagjainak természetesen nem volt olyan roppant kockázatos lépés vállalkozást indítani a 90-es években. Az elvtársak segítették egymást, és együttműködtek. Szanyi akkoriban egyébként bölcsen távolt tartotta magát a politikától: végtére is elvileg „jobboldali” kormány irányította az országot, és 90-92-ben még nem lehetett biztosra venni az MSZP felemelkedését sem. A nomenklatúra alsóbb szintjein elhelyezkedő elvtársak – mint amilyen Szanyi is volt – építgették vállalkozásaikat, szép csöndben gazdagodtak és kivártak. Szanyi egyébként jó érzékkel nyomult az „Európa-bizniszben”: cége, a családi vállalkozásként indult, jellegzetesen magyartalan nevű Euró Info Service az „európai uniós csatlakozással kapcsolatos információk” terjesztésének nyilván roppant megerőltető feladatát végezte. Elképzelhető azonban az is, hogy nem Szanyi „jó üzleti érzékéről” van szó, hanem a politikai hatalom ismételt megszerzésén munkálkodó elvtársai súgták meg neki, hogy milyen lehetőségek nyílnak az európai uniós csatlakozásunk előkészítésére szánt pénzek lenyúlása terén. A cég ma is működik; a honlapján olvasható semmitmondó tájékoztató szerint „az Euro Info Service Kft. az első EU-val foglalkozó irodaként jött létre Magyarországon és a mai napig hiteles európai uniós információk továbbításával, tájékoztatással foglalkozik”. Ezen kívül pedig megtudhatjuk azt is, hogy „jelenleg az összes, EU-val foglalkozó állami és magán intézménnyel, kamarákkal, szakmai szervezetekkel, oktatási intézményekkel, civil szervezetekkel, számtalan vállalattal, pénzügyi intézettel is kapcsolatban áll és közvetíti nekik a hiteles forrásból származó kiadványokat és információkat. Az információk, publikációk hatalmas segítséget nyújtanak a partnereink munkájához, köz- és piaci tevékenységükhöz.” Ha pedig a kedves olvasó nem tudná, akkor elárulom, hogy az euró Info Service az „Európai Unió, az OECD, a Világbank, az Európa Tanács, az IMF és az Északi Tanács hivatalos kiadóinak magyarországi ügynöksége”. Szép, szép, de azért jó lenne tudni, mit szóltak az IMF-nél és a Világbanknál, amikor Szanyi Tibor 2009-ben egy interjúban a következő kijelentést tette: „Bár, ha belegondolok, már most is a gyarmatosítás útján haladunk: az IMF mondja meg, mit tehetünk és mit nem.” (FN-interjú Szanyi Tiborral, 2009. február 19.) Úgy látszik azonban, ő a kiválasztottakhoz tartozik: neki szabad „populista” kinyilatkoztatásokat hangoztatnia. Szanyi elvtárs 1998-ban, vagyis amikor képviselői mandátumát elnyerte, lemondott a cég igazgatói posztjáról. 2009-ben azonban ismét ő lett az Euro Info Service ügyvezetői igazgatója. Hogy pontosan miért történt a váltás, nem lehet tudni, de elképzelhető, hogy az MSZP döbbenetes népszerűségvesztését látva Szanyi barátunk ismét építgetni kezdte karrierjét az európai uniós vállalkozások zavaros világában.
Nem világos az sem, Szanyi barátunk miért is lépett a politikai élet mezejére 1998-ban. A Hvg-nek 2000-ben adott interjújában a következő szavakkal elevenítette fel közéleti pályafutásának kezdeteit: „Miközben a szocialisták sem voltak ellenemre, barátaim az SZDSZ-ben ültek. Ők kerestek meg, ám az MSZP-sek bevonásával történt egyezkedés után úgy tűnt, nagyobb esélyem lehet, ha MSZP-színekben indulok. Szóval úgy látom, hogy a szocialista-liberális erőtérben én volnék a belga...”. Nem, ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket, és a világért se keressünk összefüggést Szanyi Tibor 1988/89-es izraeli útja és az „SZDSZ-es barátok megkeresése” között. Úgy tűnik azonban, hogy Tiborunkat – akárcsak a fideszes fiúkat – az SZDSZ-ben ülő „barátok” indították el a politikai karrier útján. Amiből persze azt a következtetést is levonhatnánk, hogy Szanyi Tibor afféle szociálliberális elveket vall, ehhez képest időnként radikálisnak tűnő valódi baloldali jellegű kijelentéseket tesz: szidja a bankokat, elismerő megjegyzéseket tesz a Munkáspártról, és általában is előszeretettel pufogtat üres frázisokat a „baloldali értékekről”. (Melyekhez viszont neki a világon semmi köze sincsen, de ezt szerencsétlen választói nem tudják.)
Szanyi imád sarkosan fogalmazni, mindig egy kicsikét kilóg a sorból, és szereti, ha felfigyel rá a média. Miután 1998-ban képviselővé választották Kádár elvtárs szeretett Angyalföldjén, Szanyi elvtárs egy a személyiségéhez közel álló szerepet talált magának: ő lett az MSZP „fenegyereke”. Csintalan Sándor távozása után – a búzaégető Karsai Józsefet leszámítva – a „fenegyerekeskedésben” nemigen akadt vetélytársa ebben az ostoba csinovnyikokból és gátlástalan karrieristákból álló bűnszövetkezetben. A média figyelmét első ízben azzal hívta fel magára, hogy választási visszaélések gyanújával beperelte Torgyán Józsefet, illetve nyílt levélben bírálta az akkori MSZP-vezetés politikáját. Nagy sajtóvisszhangot keltett egy 2001-es hozzászólása a Zsindex egyik fórumán, ahol is Orbán Viktor feleségének „ellésére” tett korábbi megjegyzést ugyan méltatlannak nevezte, de a kifejezést magát ő is használta. Ezen kívül számos más anyázása és gyalázkodása is keltett némi kis vihart az évek folyamán. De Szanyi Tibor alighanem pontosan tisztában van azzal, hogy a média vezérelte politikai világban ki kell tűnni valamivel, akár értelmetlen, összevissza beszéddel, mert a politikus akkor tud a felszínen maradni, ha mindig történik körülötte valami, és beszélnek róla.
Nos, Szanyi elvtársnak kétségkívül sikerült felszínen maradnia, sőt, még annál följebb is jutott, ugyanis 1994-ben megalapítja az Európai Tanulmányok Alapítványt, majd 1996-tól a Magyar Közgazdasági Társaság, 1998-tól az Angyalföldért Egyesület, továbbá a Magyar Külügyi Társaság tagja. 1998-tól 2002-ig az Európai Tájékoztatási Egyesület elnöke. Miután 1998. június 15-én belépett a szocialista pártba, az Országos Európai Integrációs Tagozat elnöke lett. 1998-tól a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetséget irányító Nemzeti Tanács tagja. 2000-től a közgazdasági tagozat alelnöke. 2004-től a Policy Network (London) igazgatósági tagja. Mindez még rendben van, de hogy mire föl kapta meg Szanyi 2004-ben az Olasz Köztársaság Érdemrendje tiszti keresztjét, rejtély. De még nagyobb rejtély, hogy ki volt az a szerencsétlen hülye, aki 2005-ben Szanyi Tibornak adta a Katolikus Izabella Rend parancsnoki keresztjét? Ami pedig Szanyi antifasiszta ténykedését illeti, arra alighanem azért volt szükség, mivel MSZMP-s múlt hiányában nem volt eléggé széles bázisa az MSZP-ben a régi ütődött kommunista káderek között. Az antifasiszta szövetségben Tiborunk nosztalgiázó agyalágyult (de sajnos szavazóképes) nyugdíjas komcsi támogatókra tehetett szert, ezen kívül pedig újabb jó pontokat gyűjthetett a zsidóknál is.
Szanyinak a politikusi pályája során is kifizetődött az európai uniós biznisz terén kifejtett ténykedése, ugyanis 1998 és 2002 között az európai integrációs ügyek állandó bizottsága alelnökekévé választották. 2002. április 7-én már az első fordulóban megvédte angyalföldi-újlipótvárosi egyéni mandátumát. 2002. június 4-től a 2004. október 4-i kormányváltásig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára volt, de nem tudom, akad-e bárki széles e világon, aki meg tudja mondani, milyen korszakalkotó tettek fűződnek a nevéhez. Emellett 2003. júliusa és 2004. júliusa között vidékpolitikai kormánymeghatalmazottként is működött, de hogy mit csinált pontosan e tisztségében, mélységes homály fedi. Egyébiránt akkoriban a sajtó arról adott hírt, hogy Medgyessy Péter mentette fel a vidékpolitikai kormánymegbízotti megbízatása alól, mégpedig azért, mert nem tudott megfelelő vidékfejlesztési stratégiát a kormány asztalára helyezni. Amikor a Gyurcsány-kormány megalakult, kitették a szűrét a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumból, és áthelyezték a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba, gondolván, politikai államtitkárként ott túl nagy károkat nem okoz. Azonban valószínűleg tévedtek, ugyanis tisztségét 2004. október 18-tól 2006. június 8-ig töltötte be. A 2006. évi országgyűlési választásokon Angyalföld polgárainak további hülyítése révén ismételten diadalmaskodott, és elhódította a mandátumot. Sőt, hogy kiváló tehetségét a nemzet javára kamatoztassák, 2006. június 19-től a gazdasági és informatikai bizottság tagja lett.
2004-ben egy korrupciós botrány szele is elérte Tiborunkat: ugyanis vidékpolitikai kormánymeghatalmazottként a felügyelete alá tartozó bizottság az ő korábbi cégét, az Euro-Info-Service Kft.-t választotta ki egy több millió forintos megrendelés teljesítésére. Ráadásul a vállalkozást akkoriban ügyvezetőként Szanyi Edit nevű testvére irányította. (Maga Szanyi 1998-ig ügyvezető igazgató, 2002-ig többségi tulajdonos volt a cégben.) És hogy még „szebb” legyen a történet, a pályázati pénz sorsáról döntő bizottságot Meruk József vezette, akit Szanyi Tibor politikai államtitkár saját titkárságán foglalkoztatott akkoriban. (Határozatlan idejű munkaszerződéssel, 2003 márciusában havi 390.000,- Ft-ért.) A cég négymillió forintért készítette el az európai uniós aktualitások ismerettára nevű oktatási CD-ROM-ot, amelyből szakújságírók és vidékfejlesztési menedzserek kaphattak egy-egy példányt – tájékoztatta az újságírókat a botrány kirobbanását követően Dékány András, az FVM sajtófőnöke. Szanyi Tibor pedig az ilyenkor szokásos szöveget nyomta: nem vet fel etikai kérdéseket az ügy, hiszen nyilvános közbeszerzési pályázaton nyert a vállalkozás – jelentette ki. Szanyi szerint inkább azt kellett volna megvizsgálni, hogy egy cég tartalmilag milyen munkát végzett, nem pedig azt, hogy kivel hozható valamilyen kapcsolatba. Az ügynek természetesen nem lett semmilyen komolyabb következménye, hacsak az nem, hogy 2004. júliusában Medgyessy elvtárs felmentette Tiborunkat a kormánymegbízotti tisztségéből. Viszont államtitkárként, képviselőként, meg a jó ég tudja, hány szervezet vezetőségének tagjaként tovább élősködött a magyar nép nyakán.
Amíg valamennyire komolynak tekinthető politikai tisztségeket töltött be, addig persze nem eredetieskedett, és nem mondott semmi különöset. De még az őszödi beszédet is egyetlen pisszenés nélkül ülte végig, és azért az is sokat elárul az állítólagos „fenegyerek” őszinteségéről, hogy amíg Gyurcsány ereje teljében volt, addig Szanyi Tibor hallgatott, mint szar a fűben. Akkor kezdett el megint „beszólogatni” és pofázni, amikor bukott a vezér, és látszott, hogy a szoci bagázs országlásának befellegzett. Ami pedig a politikai elveit illeti, azokról beszélni is fölösleges, mivel nagy ívben tesz ő mindenfajta eszmékre meg ideológiákra. Mindig az érdekeinek megfelelően szól, és cselekszik, az elvek nem érdeklik. A szociáldemokráciával, meg a baloldali értékekkel kapcsolatos szövegelése merő szócséplés. Időnként dicséri, máskor szidja a bankokat, amikor bevonják a hatalom sáncai mögé, és hatalmas pénzeket keres, akkor minden megszorítást lelkesen támogat, amikor kiszorul a hatalomból, akkor a szegény nép helyzetén borong. Roppant alacsony színvonalú bohózat, ami előad. Szégyellhetik magukat azok is, akik bedőlnek ennek a politikai kalandornak.
Teljesen természetes, hogy ilyesfajta előzmények után Szanyi Tibor az MSZP kampányfőnökévé lép elő, sőt, nem kevesen vannak, akik szerint ő fogja majd megújítani a Magyar Szocialista Pártot. Én a magam részéről csak örülök, ha őt bízzák meg ezzel a feladattal: a kudarc ugyanis garantált, márpedig az MSZP nevű maffia végleges eltűnése a közéletből magyar nemzet egyik csodálatos napja lesz.
Perge Ottó
Idézetek Szanyi Tibortól (a teljesség igénye nélkül):
„Szégyenpír ül az arcomon, miközben látom, hogy a tágabb, a nemzetközi közösség a segítségünkre sietett, addig idehaza megy a kicsinyes, álszent marakodás, széthúzás, jó magyar módra...Márpedig Magyarország nincs egyedül. Hatalmas a külső segítség értéke. Még 2008 novemberében megjött az IMF/EU mentőöv, s eleve itt voltak-vannak az EU felzárkózásunkat segítő pénzeszközei. Ezekkel kell okosan bánnunk. ..A nagyvilág akkora segítséget nyújt pénzben, mint hazánk kéthavi teljesítménye. Cserébe csak annyit kér, hogy a magunk választotta, de hiteles módon tegyük rendbe az államháztartásunkat és takarékoskodjunk a bőkezűnek látott szociális kiadásainkkal. És azt is kéri, hogy hagyjunk fel azokkal a vívmányainkkal, amelyeket még ők sem értek el. Ilyen - egyebek között - a gázár-támogatás, a 13. havi nyugdíj, az EU által biztosított agrárpénzek hazai kiegészítése, az alacsony nyugdíj korhatár, és hasonlók”. (Szanyi Tibor: A válság baloldala, 2009. ápr. 8.)
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=80407.
„Bár ha belegondolok, már most is a gyarmatosítás útján haladunk: az IMF mondja meg, mit tehetünk és mit nem...Vállalom, hogy a 13. havi nyugdíj elvétele az én ötletem is volt. Azonnali hatállyal tárgyalni kell a fizetés- és munkaidő-csökkentésről a kamarákkal. Mindenki mondjon le mindenről...Nem ördögtől való dolog elvenni a bankároktól. Amerikában limitálták a bankárok prémiumait, Angliában pedig zárolták a kirúgott bankárok magánvagyonát. Az OTP 300 milliárdos nyeresége minden állampolgár zsebét nézve fejenként harmincezer forintot jelent. Sajnos gyenge a pénzügyi felügyeletünk, miközben már rég "bilincsben kellett volna elvinni" a bankárok, brókerek egy részét, különösen a jegybank környékéről. De maga a felügyelet is sáros... De megkérdőjelezném a nyugdíjak adómentességét is, megszüntethetnénk a minimálbért is. ...Sok lakás 23-28 fokra van felfűtve, és az emberek rövidnadrágban flangálnak otthon. Nyugat-Európában 19 fokos lakásokban élnek télen az emberek, ha fáznak, felvesznek egy pulóvert.” (FN-interjú Szanyi Tiborral, 2009. február 19.)
http://www.fn.hu/belfold/20090218/szanyi_bilincsben_vinne_el/
Kétségtelen, hogy Nyugat-Európában is akadozik a finanszírozás, a bankok sok tekintetben hátráltatják a gazdaság felpörgetését. A hazai bankrendszer felelőtlen hazardírozásához a Magyar Nemzeti Bank úgy asszisztált, hogy azzal már-már „társtettesnek” is minősíthető... Addig is, elkerülhetetlennek látszik, hogy például a társadalombiztosítás haszonélvezői az eddigieknél nagyobb terheket vállaljanak. Nekem erre nézve van egy elgondolásom, melyet a népszavazás ellenére meg lehetne valósítani, és ez az ún. „kártyaellenőrzési díj”, amit nemcsak a rendelőkben, de a gyógyszertárakban is fel lehetne számítani a biztosítottaknak... Ezért például az offshore cégek elleni fellépés teljes mértékben illeszkedik a baloldal profiljához. Nem fogadhatjuk el, hogy Magyarország a gazdasági neoliberalizmus „utolsó csatlósa” legyen.... Én még bízom benne, hogy a magyar választók 2010-ben kormányon tartanak bennünket. A választási csata még tisztességgel megnyerhető, ha jól politizálunk a nyugdíjasokkal is. Hogy mást ne mondjak, 200 ezer forintban szabnám meg a nyugdíj maximumát.” (Szanyi Tibor: nem lehetünk a neoliberalizmus utolsó csatlósai – interjú Szanyi Tiborral, hvg.hu 2009. április 8.)
http://hvg.hu/velemeny/20090408_szanyi_offshore/page2