A krónikus négerfáradtság szindróma, röviden négerfáradtság (Negro fatigue) a négerek által elkövetett bűncselekmények és a négerek erőszakos viselkedéséről szóló hírek állandó stresszhatása nyomán fellépő fizikai, pszichológiai és érzelmi kimerültség.

Szűkebb értelemben a BLM-es négerjárással (vö. tatárjárás), a sportpályák térdelő majmaival, valamint a fekete rapperek által „zeneként” művelt általános degenerációval szembeni általános kimerültséget jelenti. A négerfáradtság az egyik leggyorsabban növekvő krónikus fáradtsági szindróma, és Nyugaton exponenciálisan és folyamatosan növekszik azoknak a száma, akiket sújt.

A négerfáradtság sajátos tünetei:

1. Megnövekedett vérnyomás négerek jelenlétében vagy négerek látására a tévében vagy a médiában.
2. Teljes érdektelenség azzal kapcsolatban, hogy a négerek mit akarnak, érdemelnek, gondolnak vagy éreznek.
3. Csökkent türelem a négerekre jellemző viselkedéssel szemben, pl. hangoskodás, ágyékfogdosás, nyilvános kulturális események megzavarása stb.
4. Fokozott tudatosság a közvetlen környezetünkben élő négerek számáról.
5. Hiperéberség négerekkel való nyilvános találkozás során.
6. A néger zene, valamint a négereket szerepeltető videoműsorok, filmek vagy egyéb szórakozások megtekintésének vagy hallgatásának hiánya.
7. Rendellenes viselkedés (pl. elsétálás a mondat közepén), amikor más fehér emberek beszélgetés során a négerek jóléte miatt aggódnak.
8. Csökkent ellenállás a néger szó használatával szemben.
9. Fokozott bosszúság érzése a néger szót tabusító „N-szó” kifejezéssel szemben.
10. A négerekkel való érintkezés szigorú elkerülése az élet minden területén.
11. Gyűlölet vagy hideg közömbösség a verseny- és egyetemi sportok, különösen a futball, a kosárlabda és a kézilabda iránt; megnövekedett érdeklődés a „fehér” sportok, például a jégkorong, a vízilabda, az úszás stb. iránt.

A következő felvételek a lehető legszimbolikusabb módon szemléltetik a négerfáradtság egyik kiváltó okát. Néhány napja rögzítették őket egy dzsesszkoncert után az Ohio állambeli Cincinnati belvárosában, és noha a fősodratú média ingerküszöbét nem érték el, a közösségi médiában vírusként terjedtek, eklatánsan illusztrálva a négereket jellemző gyönge impulzuskontrollt és erős falkaszellemet. Ez a viselkedésminta nem korlátozódik az egyénekre, hanem a gettókultúra egészét tükrözi.

Ez történik, amikor a fehér amerikaiak kimerészkednek a külvárosi gipszkarton/hungarocell villáikból a feketék uralta városközpontokba

A négerek főleg demokrata városi területeken csimpánzkodnak, ahol fehér baloldali uraik/jótevőik megakadályozzák a rendőröket abban, hogy megregulázzák őket, viszont szigorúan megbüntetnek minden nem feketét, aki igyekszik megvédeni magát a néger terrortól.

Ha fordított lett volna a faji leosztás ebben az incidensben, akkor a csapból is ez folyt volna, így azonban a média csaknem teljesen elhallgatta, sőt táplálja a fekete erőszak tüzét, mert úgy tesz, mintha fekete kontra fehér (black on white) erőszak nem is létezne. Ha viszont a fehérek önvédelemből tiszta fehér közösségeket akarnak létrehozni négerek nélkül, akkor garantálható a libsi hiszti szegregáció, apartheid, fajgyűlölet stb. címén

Humor a horrorban: az egyik néger ribancról (fehér overallban), aki a földre került fehér férfit rugdossa, a balhé során letépték a parókáját

A fehér nőt knockoutoló néger 400 dolláros óvadék ellenében szabadult. Ha egy néger nőt ütött volna ki egy fehér férfi, valószínűleg ki sem engedték volna a tárgyalás előtt

A fehér nő javára indított közadakozás során a tervezett 25 ezer dollár helyett már a 150 ezret is meghaladja az összegyűlt összeg

Ez a kongoid rabszolgaivadék, aki most Cincinnati városi tanácsában terpeszkedik ahelyett, hogy a gyapotföldön robotolna, ahová való, bármilyen következmény nélkül írhatja azt, hogy a megvert fehérek „könyörögtek a verésért”, és ő személy szerint „nagyon hálás a sztoriért”

Jellemző módon a demokrata vezetésű város „dühös” rendőrfőnöknője a közösségi médiát cseszteti a fehérverést megörökítő felvételek közzététele miatt, és a négereket mentegeti azzal, hogy szerinte „a videóból hiányzott a „kontextus" és a tényszerű információ, mivel csak az "egyenlet egyik oldalát" mutatta be”. Azt is elárulta, hogy legalább százan látták a „verekedést”, de csak egy személy jelentette, miközben több tucatnyian rögzítették. (Angry Female Police Chief Claims Video Of Violent Cincinnati Mob Was Missing ‘Context’, dailycaller.com, 2025. 07. 29.)

Nagyrészt a progresszív ideál okolható a gettókultúra kialakulásáért. Az a hamis elképzelés, hogy a négerek faji nárcizmusát nemcsak tolerálni, hanem ünnepelni is kell, a négerek részéről a társadalmi szabályokkal és normákkal szembeni nyílt ellenségesség növekedéséhez vezetett a nyugati országokban. Ennek egyik vetületeként a négerek minden más faji csoportnál sokkal nagyobb arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket.

Amerikában az FBI-statisztikák szerint 2018-ban a gyilkosságok 58,2%-át feketék követték el, akik a lakosság körülbelül 13%-át teszik ki. Figyelembe véve, hogy a legtöbb gyilkosságot a 17-49 éves férfiak követik el, az USA-ban a gyilkosságok több mint felének 17-49 éves néger férfiak a tettesei, akik a népesség kb. öt százalékát teszik ki. 2013-ban a mintegy 660 000 interrassziális erőszakos bűncselekmény közül, amelyben feketék és fehérek voltak érintettek, a feketék 85 százalékban voltak a tettesek. Ez azt jelenti, hogy egy néger 27-szer nagyobb valószínűséggel támad meg egy fehér embert, mint fordítva. (The color of crime, amren.com)

A négerekkel szemben más faji csoportok tagjai részéről tanúsított állítólagos „tiszteletlenség” mint gyilkosságot igazoló sérelem csak az egyik probléma. A négerek körében általános tendencia a teátrális szociopátia, amely messze túlmegy a normálison. Az uralkodó elmélet szerint ez jellemzően kulturális gyökerű, és elvileg annak a következménye, hogy Amerikában a négerek körében legmagasabb a csonka családok aránya (a fekete otthonok 50%-a és a fehér otthonok 20%-a 2023-ban), amelyek többségét egyedülálló anyák vezetik, és az ilyen háztartások hírhedt „melegágyai” a jövőbeli fiatalkorú bűnözésnek.

A négerek elkezdték ezt csinálni, mert a fehérek abbahagyták ezt csinálni

Létezik ugyanakkor a faji áldozati kultúra problémája is, miszerint a négereket az Egyesült Államokban a fehér patriarchátus rendszerszintű összeesküvése „elnyomja”. Valójában a fehér amerikaiak túlzottan is toleránsak és különleges privilégiumokat biztosítottak a négereknek (pozitív diszkrimináció és DEI) nagyrészt azért, mert a progresszív társadalom erkölcsi kötelességének érzi, hogy kárpótlást nyújtson a 150 éve befejeződött rabszolgaságért és a 60 éve befejeződött szegregációért. A kárpótlás formája lényegében a fehér bűntudat és a csendes passzivitás a növekvő faji antagonizmus láttán. A baloldaliak azt állítják, hogy a fehéreknek el kell tűrniük ezt, mert történelmileg megérdemlik, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a Föld minden kultúrájában volt intézményes rabszolgaság, és az összes rabszolga, akit Amerikába szállítottak, olyan afrikai törzsektől származott, amelyek más afrikai törzseket rabszolgaságba vetettek.

Miért olyan erőszakosak a négerek? Nyilvánvalóan azért, mert neurogenetikailag alsóbbrendűek és gyengébbek a kognitív képességeik, ugyanakkor az oxitocin és vazopresszin anyagcseréhez kapcsolódó aberráns génekkel rendelkeznek, ami egyrészt képtelenné teszi őket az empátiára vagy az elmeelméletre, vagyis mások gondolatainak, vágyainak és érzéseinek megértésére, másrészt hajlamosabbá az agresszióra és az erőszakra.

Tudósok megtalálták a „néger gént”. A MAOA gén 2 ismétlődő allélját hordozó néger férfiak lényegesen nagyobb valószínűséggel követnek el erőszakos (lövöldözéssel vagy késeléssel) járó erőszakos bűncselekményeket

Mindeközben az amerikaiakat még mindig a négerek Jim Crow-korszakból datálódó piszlicsáré sérelmeivel traktálják az iskolákban, például azzal, hogy egy néger lányt megdobtak paradicsommal. Mindenhol az ilyen és hasonló könnyfakasztó sztorikra emlékeztető szobrok és falfestmények vannak emléknapokkal, hogy bebizonyítsák a fehérek „gonoszságát”, akik ezért nem érdemlik meg a saját országukat, és még ahhoz sincs joguk, hogy a nevén nevezzék azt, aki a jelenlétével feldúlja az életüket, tönkreteszi a lakókörnyezetüket, megkeseríti a mindennapjaikat – vagyis a négert.

Manapság a néger szó kimondása a globális korszellem (Zeitgeist) spirituális és fenomenológiai elítélésének végső aktusa és a mentális zsarnokság evangéliumával szemben elképzelhető legnagyobb szentségtörés. A holokauszt tagadásán kívül, amelyet az egyetlen igazi, megbocsáthatatlan bűnnek tekintenek, semmi sem olyan istenkáromló és erkölcsileg elítélendő a judeoglobalista fehérellenes felforgatás tudatos cinkosai és öntudatlan áldozatai számára, mint a néger szó kimondása. Amerikában a gyilkosság, a gyermekmolesztálás, az állatkínzás mind elhalványul ahhoz a gonoszsághoz és embertelenséghez képest, amelyet ennek a tabunak az áthágása képvisel.

Az a társadalom, amelyben egy fehér ember nem mondhatja azt, hogy néger, egy olyan társadalom, amelyben a fehér ember rabszolga. Minél szabadabb egy fehér ember, annál fesztelenebbül mondja azt, hogy néger, így bizonyítva, hogy megszabadult a negrobolsevizmus elnyomásától, annak hamis egyenlőség-posztulátumával, amely a feketét indokolatlanul a fehérrel egy szintre helyezi, tehát valójában piedesztálra emeli, egyúttal lealacsonyítva és béklyóba verve az utóbbit. Ez ilyen egyszerű.

GI