Új, eddig nem ismert fronton nyitottak támadást a magyar társadalom ellen a mindennapi „rasszizmusra” vadászó fekete öves csirkefogók. A múlt héten írtam a „lakhatási diszkrimináció”, vagy „lakhatási rasszizmus”, mint új terminológia megjelenéséről, melyhez a CEU-hátszéllel rendelkező kutatók egy projektet is felhúztak, melynek keretében az arra vállalkozó cigány lakáskeresők budapesti tapasztalataikról számolnak be – már ami az albérletkeresést illeti.

A projekt nem önálló lábakon áll. Ugyanezek a CEU-s és ELTE-s kutatók nagymintás felmérésekben már informálódtak arról, milyen „hátrányok” érik a cigány származású lakáskeresőket, miközben felhívták a figyelmet a társadalomban uralkodó „elfogadott rasszizmusra” is.

Név szerint Váradi Luca, Simonovits Gábor és Simonovits Bori pontosan azt kutatta, milyen különbségekkel találkozik a lakáspiacon (kiadó ingatlan) egy cigány és nem cigány bérlő. Arra jutottak, hogy egy nem cigány származású érdeklődőnek két üzenetet kellett küldenie ahhoz, hogy pozitív fogadtatást kapjon, egy cigánynak kilencet, pedig az üzenet ugyanaz volt, kivéve, hogy az egyik esetében hozzátették, hogy „roma” az érdeklődő.

Ez a különbség pedig megmaradt magas státuszú munkakörök esetében is, tehát egy „roma fogtechnikus” ugyanúgy sok elutasítással találja szemben magát.

Az egész kutatás persze oda lyukad ki, hogy a magyar társadalmon belül mind a mai napig elfogadott a rasszizmus, így az ingatlanosok, lakást kiadók körében is. A cigányellenesség tehát ott van a mindennapokban, a „diszkriminatív viselkedés” (ingatlanok, vagy például az önazonossági törvény) pedig támogatásra talál a társadalom széles rétegeiben, politikai hovatartozás, vagy akár jobb- és baloldali felosztástól függetlenül.

Az ingatlanosok viselkedése is rossz tapasztalatokra vezethető vissza

Előítéletek helyett mi mindezt tapasztalatnak hívjuk, nyilvánvalóan nem a magyar társadalom a hibás azért, mert a cigányokat úgy ítélik meg, ahogy. A liberális kutatók mégis „előítéletekről” és „sztereotípiákról” beszélnek, teljesen nélkülözve a mindennapi valóságot, melyből egyébként a magyarok jogos viselkedése is táplálkozik a cigányok irányába.

A felméréseket végző kutatók pedig elkötelezettek, hogy felszámolják ezt a „diszkriminációt”. Alternatív, érzékenyítő tréningeket az ingatlanképzésekben, romák által forgatott filmvetítést a magánkiadóknak (ingatlanhirdető platform segítségével).

Az előítéletek csökkentésének legfőbb útja, hogy a többség és a kisebbség között természetes kapcsolódások jönnek létre. Ennek egyik formája a lakhatás, hiszen ha egy olyan társasházba költözhetnek be roma családok, ahol korábban nem laktak romák, a szomszédsági viszony lehetővé teszi a bizalmi kapcsolatok kialakulását, amik aztán elősegítik a munkaerőpiaci elhelyezkedésüket, a gyerekeknek pedig perspektívát adnak – mondta Váradi Luca.

A cigányok jelentős részének mentalitása nem változott az elmúlt évtizedek során, így a magyarság véleménye is jobbára ugyanaz maradt

Ezzel párhuzamosan pedig ráolvasták az Orbán-kormányra, hogy 2021-ben megszüntették az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, a Tisza-kormánytól pedig sokat várnak az antidiszkriminációs törekvések kapcsán.

Az SZDSZ-es hangulatot idéző törekvések tehát az érzékenyítésben, és a magyar közösségekbe történő cigány-költöztetésekben látják a megoldást, véletlenül sem a rendteremtésben, és a többségi társadalom nyugalmát biztosító szigorú törvénykezésben, a magyarok biztonságát előnyben részesítő államhatalomban.

Lelkük rajta, de ezzel a véleménnyel mindig kisebbségben lesznek. Ugyanis amit ők „rasszista diszkriminációnak” neveznek, valójában évszázadokon átívelő, tapasztalatszerzésre épülő önvédelmi mechanizmus, ugyanis a legtöbben nem olyan hülyék, hogy megkeserítsék a saját életüket. Aki pedig a tisztességes cigányok ritka halmazából "diszkriminációval" találkozik, azt sajnos a sajátjainak köszönheti.

Javaslom a három társadalomtudósnak, hogy kezdjék magukon és a saját mikrokörnyezetükben a kísérletezést, ne másokon próbálgassák ködös képzelgéseiket.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info