A Hegyi-Karabah régióba küldött orosz békefenntartók kötelékében is megjelent az RB-341V "Leer-3" elektronikus hadviselési rendszer. A komplexum gyakorlatilag a kiszemelt áldozat mobiltelefonját fordítja ellene: nemcsak pontosan fel tudja térképezni a felhasználó helyét, hanem blokkolni is tudja a kommunikációt és hamis üzenetek küldésével zavart is tud kelteni. A Leer-3-as csak csepp a tengerben: Oroszország számos hasonló e-harcászati rendszert fejlesztett az elmúlt években, olyan berendezésük is van, amely drónok fölött tudja átvenni az irányítást, és olyan is, amely rakéták vezérlőrendszerét képes megbénítani. Bár az Egyesült Államok is rendelkezik néhány defenzív e-hadviselési rendszerrel, ezen a területen az amerikai vezetők is úgy gondolják, hogy le vannak maradva, az orosz eszközöket látva gőzerővel folyik most a fejlesztés a NATO berkein belül - olvasható a Portfolió összeállításában.

Orosz elektronikus harcászati rendszer belülről. A képen nincs megnevezve a pontos típus, egy 2016-os gyakorlaton készült a fotó, de az elrendezés alapján egy Leer-3-as vagy egy Kraszuha-2-es rendszer lehet (fotók: Getty Images)

A célpont mobilját használja ellene az orosz "szuperfegyver"

Örményország és Azerbajdzsán egyhónapos háborúja után orosz békefenntartók kezdték meg a munkájukat a Hegyi-Karabah régióban. Számos szakértőnek megakadt a szeme egy látszólag ártalmatlan "dobozos" Kamazon, melynek hátuljában a világ egyik legmodernebb elektronikus hadviselési rendszere bújik meg.

Az RB-341V "Leer-3" névre hallgató rendszer a rémálmukat valósítja meg azoknak, akik úgy gondolják, hogy a mobiltelefonjuk valójában egy ellenük bármikor felhasználható fegyver. A komplexum a Kamazban hordozott számítógépes rendszeren kívül 1-3 Orlan-10-es drónból és egy drónkatapultból áll, működtetéséhez 4-5 fő kell. A rendszer lényegében egy "kamu GSM-toronyként" működik, az Orlan-10-es drón erősebb jelet produkál, mint a földi telepítésű telekommunikációs tornyok, így automatikusan ezekhez csatlakoznak a környéken lévő telefonok. Az elektronikus hadviselési rendszer nemcsak információkat gyűjt a felhasználókról tudtuk nélkül, hanem támadni is tudja a kommunikációs berendezéseiket.

A Leer-3-as

• 6 kilométeres hatósugarán belül be tudja mérni bármilyen mobiltelefon pontos helyét és egy digitális térképre vetíti ki azt, ezzel meg tudják határozni például egy ellenséges alakulat pontos számát, tartózkodási helyét és nyomon tudják követni mozgásukat is,
• zavarni vagy blokkolni tudja egyszerre akár 2000 telefon kommunikációját,
• üzeneteket tud küldeni a felhasználók telekommunikációs eszközeire, összezavarva ezzel az kiszemelt osztag kommunikációját és koordinációját,
• az Aerotech forrásai szerint a komplexummal lehet mobiltelefonok memóriájában is "turkálni" és így érzékeny adatokat kinyerni a rendszerből,
• lengyel hírszerzési források szerint pedig akár egy amerikai drón fölött is át tudja venni az irányítást a Leer-3-as rendszer (erre a célra egyébként az oroszoknak egy teljesen különálló e-hadviselési rendszerük is van).

Bár a rendszert alapvetően a GSM-hálózatot használó mobiltelefonokra tervezték, a 2017-től rendszeresített modellek a 3G és 4G-hálózatokra is csatlakozni tudnak.

Orosz katonák egy Leer-3-as rendszer Orlan-10-es drónját helyezik üzembe egy 2016-os gyakorlaton

Demoralizál és zavart kelt

Nem Hegyi-Karabah az első olyan konfliktuszóna, ahol bevetették az oroszok az először 2015-ben bemutatott Leer-3-as elektronikus harcászati rendszert.

Rövidesen a komplexumok rendszeresítése után az ukrajnai szakadárok által irányított konfliktuszónákban észleltek Leer-3-asokat az OSCE megfigyelői, állítólag a szervezet drónjait is zavarták az oroszok a konfliktuszóna megfigyelésében. Ezen kívül ukrán fegyveres alakulatok kommunikációját is zavarták fenyegető üzenetekkel a Leer-3-asok és több, a rendszer által használt Orlan-1-es drónt is lelőttek az ukránok Donbasz fölött.

Az ukrajnai jelenlét alapján egyébként jól látható, hogy milyen demoralizáló és zavarkeltő hatása van a harctéren egy ilyen rendszernek:

• A 2015-ös debalcevei csata során például a régióban szolgáló katonák egy olyan üzenetet kaptak - látszólag egy másik ukrán osztagtól -, hogy a parancsnokság dezertált és ők is így fognak tenni.
• Egy másik körüzenetben azt írták az oroszok - szintén ukrán katonák nevében -, hogy a régióban állomásozó felkelők teljesen megsemmisítették a nemzeti gárda csapatait, úgyhogy ideje elfutni.
• Egyszer pedig kijevi kormány nevében küldtek SMS-t az ukrán katonáknak, megköszönve azt, hogy az összes megtakarításukat a kormányak adományozták a terrorellenes küzdelemre.
• Ezen kívül a Business Insider forrásai szerint egy olyan eset is történt, hogy a szakadár tüzéreket segítették az oroszok azzal, hogy üzenetet küldtek az ukrán katonák rokonainak arról, hogy hozzátartozójuk elesett a fronton, ezután pedig az aggódó családtagok felhívták a frontvonalon harcoló katonákat. A telefonok jeleit bemérték egy Leer-3-assal és pontos koordinátákat tudtak adni a szakadár tüzérségnek az ukrán állásoknak.

Persze valószínűleg nem minden fent említett támadást pusztán a Leer-3-asok segítségével bonyolítottak le az oroszok (már csak azért sem, mert a rendszer hatósugara viszonylag limitált), de jól látszik ezek alapján, hogy milyen veszélyes szintre nőtt az ország elektronikus harcászati képessége.

Az alábbi videó borítóképén egy Kraszuha-rendszer látható, nem egy Leer-3-as.

Állítólag egyébként Szíriában is megjelent már a komplexum, de az itteni tevékenységével kapcsolatosan jóval kevesebb információ érhető el. Az orosz állami kommunikáció szerint a rendszer "humanitárius" célt szolgált, és az "SMS-es kommunikációt" segítette a régióban. A Szíriában szolgáló amerikai katonák viszont arról számoltak be, hogy az oroszok rendszeresen zavarták a kommunikációs rendszereiket és a drónjaikat.

Hegy-Karabahban a fővárosba, Sztyepanakertbe tartó békefenntartó misszióhoz csatlakoztak Leer-3-asok, pontos küldetésükről itt nem sokat tudni azon kívül, hogy az orosz kommunikáció szerint a szíriai tapasztalatokhoz hasonló "humanitárius" célokat szolgálnak majd.

A Leer-3-as egyébként közel sem az egyetlen új orosz elektronikus hadviselési rendszer, melyet az elmúlt években mutattak be. Mindegyik más-más célra specializálódott:

• a Kraszuha-2-es és 4-es rendszerek radarok, műholdak, AWACS-ek és rakétarendszerek megzavarására alkalmasak,
• a Repellent-1-es rendszerek kifejezetten drónok semlegesítésére szolgálnak,
• illetve kísérleti fázisban van egy "Bylina" nevű projekt is, amely mesterséges intelligencia segítségével a fenti képességeket mind kombinálná.

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb nyugati szakértő úgy véli, hogy az orosz elektronikus hadviselési képességek fejlesztéséről szerzett ismeretek csak a felszínt karcolgatják és több olyan projekt fejlesztése is folyamatban van, ami ezeknél a rendszereknél lényegesen modernebb. Az orosz védelmi minisztérium adatai szerint mintegy 450 elektronikus hadviseléssel foglalkozó projekt fut jelenleg az országban.

Mit tud felmutatni a NATO?

A hidegháború után a NATO – az Egyesült Államok vezetésével – elsősorban inkább defenzív elektronikus hadviselési rendszerek fejlesztésén törte a fejét, például olyanokon, amelyek meg tudják védeni az amerikai katonákat az improvizált robbanóeszközöktől. Sok ilyen robbanóeszközt például mobiltelefonok segítségével működtettek a felkelők, így a mobilhálózatok zavarásával meg lehet gátolni bizonyos esetekben, hogy ezek elműködjenek.

Ezen kívül még a Líbiában történt katonai beavatkozás során használt az Egyesült Államok nagyobb számban EA-18G Growler elektronikus hadviselési repülőgépeket, melyekkel a líbiai légvédelem radarjait zavarták.

Intenzívebb mértékben viszont az Egyesült Államok is csak a szíriai és az orosz-ukrán konfliktus tanulságait látva állt rá az elektronikus hadviselési képességeinek fejlesztéseire.

Egyes vélemények szerint a kései felismerés miatt az amerikai fél jelentősen le van maradva az orosz elektronikus hadviselési képességekhez képest, William Conley, az amerikai védelmi minisztérium elektronikus hadviseléssel foglalkozó részlegének igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, hogy

25 éven keresztül elhanyagoltuk az elektronikus hadviselést, most újabb 25 év kell hozzá, hogy a hátrányunkat ledolgozzuk.

Azért az elmúlt években gőzerővel fejleszteni kezdte a NATO az elektronikus hadviselési képességeit, csak hogy néhányat említsünk ezek közül a projektek közül:

• az Egyesült Államok haderőiben már több mint 100 EA-18G Growler teljesít szolgálatot, rendszeresítette a típust Ausztrália és Németország nemrég 15 darab Growler vásárlását jelentette be,
• az Egyesült Államok elkezdte MQ-1C Gray Eagle drónjait felszerelni e-hadviselési podokkal,
• indult egy projekt Terrestrial Layer System (TLS) néven, melynek célja egy olyan szárazföldi járműre telepíthető e-hadviselési rendszer fejlesztése, amely képes az ellenséges kommunikáció felderítésére és zavarására, valamint az improvizált robbanóeszközök érzékelésére és semlegesítésére. A projektben a Lockheed Martin és a Boeing versenyeznek, várhatóan 2023-ra készülnek el az első sorozatgyártott eszközök.