A második világháború legfejlettebb gyorsnaszádjai a német Schnellbootok voltak. Ezek a hajók a sebesség, tűzerő és más tulajdonságok kombinációjával hatékonyan harcoltak, és az építési költségeikhez képest aránytalan veszteségeket okoztak az ellenségnek.
A Schnellbootok egyik fő előnye az ellenséges hajókhoz képest a dízelmotorok alkalmazása volt. A fő motiváció a dízelmotorok alkalmazására az alacsonyabb üzemanyag-fogyasztás volt. Viszont a németek által kifejlesztett tengerészeti dízeleknek más előnyük is volt az ellenséges hajókhoz képest. A legfontosabb ezek közül, hogy a dízel kevésbé gyúlékony, aminek következtében biztonságosabb volt, mint benzint használni. A biztonságot fokozta a beépített tűzoltó rendszer. A világháború után más haditengerészetek (angol, amerikai) is dízelmotoros gyorsnaszádokra váltottak át a korábban alkalmazott benzinmotorosok helyett.
Fent látható az MB501 típusú motor: ezek a motorok a gyorsnaszádoknak egyszerre biztosítottak sebességet, hatótávolságot, megbízhatóságot és üzembiztonságot. A gyorsnaszádok nagy részét ezek a motorok hajtották, amit a Kriegsmarine 1938-ban választott ki a hajói számára. A gyorsnaszádok egyik fő előnye a sebesség volt, ugyanis az angolok által alkalmazott konvojkísérő hajók többsége csak 15-25 csomós sebességgel tudott haladni, amivel szemben a gyorsnaszádok sebessége 40 csomó körül volt. Ennek következtében a német gyorsnaszádok a torpedók kilövése után könnyen lehagyhatták a konvojokat kísérő hadihajókat.
MB511 típusú motor: ez a motor az MB501 továbbfejlesztése volt mechanikus feltöltőkkel, aminek következtében 25%-kal nőtt a teljesítmény. A háború végén alkalmazták.
A német gyorsnaszádok számára az is előnyt jelentett, hogy halkabbak voltak, mint az ellenséges hajók, ami hasznos volt az éjszakai rajtaütések során. Ennek az volt az oka, hogy a kipufogónyílásokat a vízvonal alá vezették, aminek következtében a motor hangját elnyelte a tenger. A kisebb zaj mellett a Kriegsmarine gyorsnaszádjainak az alakja olyan volt, hogy nehezebb volt azokat vizuálisan észlelni, ami szintén jól jött a rajtaütéseknél.
A víz alá vezetett kipufogónyílások
Egy másik előny a hajótest kialakítása volt. A legtöbb második világháborús gyorsnaszád lapos fenekű volt, aminek következtében kevésbé voltak stabilak háborgó tengeren. Ezzel szemben a német gyorsnaszádok a tengerjáró hajókra jellemző hajótestet alkalmaztak, ami stabilabbá tette őket viharos tengeren.
A hajótest kialakítása során a harci sérülések elviselése is nagy hangsúlyt kapott, így a Schnellbootok súlyos sérülések után is haza tudtak jutni.
A Schnellbootok fegyverzete is hatékony volt: az ellenséges gyorsnaszádokkal való összecsapások során a Schnellbootok tűzereje erősnek bizonyult a német géppuskák nagy tűzgyorsasága miatt. A világháború folyamán a német gyorsnaszádokon a legnagyobb mértékben a légvédelmi fegyverzet nőtt, ugyanis ellenséges légi fölény alatt harcoltak. Ennek következtében, míg a háború elején egy gyorsnaszád általában egy légvédelmi gépágyúval volt felszerelve, addig a háború végén egy tipikus gyorsnaszádnak 3-4 gépágyúcsöve volt, de voltak olyanok is, amiken tíz volt.
A gyorsnaszádok fő fegyverei a torpedók és az aknák voltak, amik szabványos német tengerészeti fegyverek voltak. Vittek magukkal aknákat és torpedókat is, és ha ellenséges hajókba ütköztek, akkor torpedókkal támadtak, míg azok hiánya esetén aknásítottak.
Háború előtt gyártott gyorsnaszád
A háború végén gyártott gyorsnaszád: megfigyelhető az előző hajóhoz képest a több gépágyú és a tengertől védő megemelt felépítmény
A megemelt felépítmény jelentős fejlesztés volt, mivel annak következtében háborgó tengeren és nagy sebességnél kevesebb víz jutott a fedélzetre, így nagyobb sebességgel haladhattak.
A gyorsnaszádok a világháború folyamán 200 ezer tonnányi ellenséges hajót süllyesztettek el torpedókkal, míg további 140 ezer tonnát aknákkal. A németek 227 gyorsnaszádot használtak a világháború folyamán, az elsüllyesztett hajók tömege tehát a 12-szerese volt a legyártott gyorsnaszádok tömegének, ami mellett a briteknek sok száz hadihajót kellett gyártaniuk a konvojaik védelmére. Az előbbiek következtében a gyorsnaszádok használata a hadviselés egy olyan formája volt, ami az ellenséges országok gazdaságát jobban terhelte.
(Olvasónktól)
Források:
- Mercedes-Benz 500 Series Diesel Marine Engines
- T Garth Conelly és David L. Krakow: Schnellboot in Action
- Gordon Williamson: German E-Boats 1939-45
