Ahogy eddig minden évben tették, idén is szerényen, csendben gyülekeztek az ország minden részéből az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjai, hogy tisztelettel köszöntsék új bajtársaikat, akik augusztus 22-én a Szent Korona előtt tettek nyomatékot arról a szándékukról, hogy a jövőben eme mozgalomban szolgálják nemzetüket.

Isten templomában, a fák rejtekében még az amúgy egész nap csepergő eső is ügyelt arra, hogy el ne rontsa a sokak számára oly emlékezetes napot, azt, amikor gárdisták lettek. Igazán felemelő volt, hogy eljött a Székely Szakasz is, mi több, a fogadalom előmondója, Lukács Apollónia Orsolya ízes székely szavakkal mondta a mikrofonba hogy "hazámhoz, nemzetemhez, a magyar néphez mindenkor hű leszek!"

Miközben Orsi és számos bajtársa nemzeti hűségükről tettek tanúbizonyságot a Szent Korona előtt, a magyarság legnagyobb, legszentebb jelképe meg sem rezdült Gubinyi András kezei közt. Az ’56-os Vitézi Lovagrend Világszövetségének tagja a korona őrének szerepét töltötte be.

Kormány Sándor köszöntő szavai után Mészáros István országos főkapitány Pongrátz Gergely szavait idézte: „ A fáklyát fel kell emelni, és tovább vinni...” – ez a mi dolgunk, ez a mi kötelességünk! Miután dicsérő szavakkal illette a gárdisták utóbbi időben végzett áldozatos munkáját, az új bajtársaknak mintegy útmutatóként a következőt mondta: "a Gárdát csak elhagyni lehet, a bajtársak megvetése közepette!"

A Gárda egyik alapítója, az ’56-os elítélt Murányi Levente, az alapítás, a Gárda megalakulásának pillanatait felidézve, az azt követő, viszontagságokkal teli időszakot vázolta fel, majd így folytatta:

- Barátaim! Én úgy gondolom, hogy olyan idők következnek, hogy ti egyre fontosabbak lesztek! A hazának mindenképpen fontosabbak lesztek, mert tudomásul kell venni, hogy olyan időket élünk, amelyben a harmadik világháborút folytatjuk. Csak ez a háború nem ágyúkkal, nem bombákkal, nem fegyverekkel vívódik ebben a pillanatban. Ma arra törekednek bizonyos körök, hogy Európát teljesen átalakítsák! Az, ami ma Európában folyik, hazánkban is - idegeneket hoznak ide amerikai, cionista pénzeken -, nem más, mint szétverni a keresztény Európát és megszüntetni a nemzetet! Aki ezt nem veszi észre, az vagy annyira buta, hogy nem képes felfogni a szituációt, vagy velük van!

Az ’56-os Pesti Srácok Intézet igazgatójának megszívlelendő szavai után elismerésben részesültek mindazok, akik kiemelkedő munkát végeztek a mozgalom érdekében, illetve életében. Végezetül baráti beszélgetések kezdődtek, hiszen akadtak olyanok, akik már rég nem találkoztak, vagy ritkán látják egymást.

Amilyen csendben és fegyelmezetten foglalták el helyüket a gárdisták a Jóisten templomában, olyan méltóságteljesen, de büszkén távoztak onnan. Ezen a napon ismét erősödött az oroszlán!

(TLT)