Az Orle Gniazdo egy Lengyelországban évente megrendezésre kerülő, több napos zenei fesztivál. Ide hívták meg az idén az Egészséges Fejbőrt egyetlen magyar zenekarként a lengyel szervezők.

A harmadízben életre hívott rendezvény büszkén vallja, hogy a Magyar Sziget „gyermekeként” született meg. A rendezők csillogó szemmel mesélték, milyen hatást gyakorolt rájuk a Csattogó-völgy ölén megbúvó Magyar Sziget-fesztivál. Szerényen megjegyezték: „még mi nem tartunk ott”.

Az Egészséges Fejbőr élménybeszámolója:

Bizton kijelenthetjük, nagyon jó úton haladnak lengyel barátaink, ez világosan kiderült. A hangulat, a szervezés, a technika, a közönség és a környezet mind ezt bizonyítják. Jó érzés volt látni, hogy a számunkra is meghatározó Magyar Sziget, ahol a kezdetektől minden évben játszottunk, ilyen hatást képes gyakorolni. Arról nem is beszélve, hogy a sors úgy hozta, hogy itt, a lengyel fesztiválon is játszhatunk, képviselve hazánkat, Magyarországot.

A műsorkiírás szerint itt az idő, indulás a sátorba, mi következünk! Profin, olajozottan folynak az átállás technikai munkálatai. A megszólalás, keverés kitűnő! Bár az út hosszú volt, de fáradságot nem érezve nyomtuk le a műsort.

Egy barátunk, Molnár Feri segített a szervezésben és a tolmácsolásban. A koncert alatt egy-egy számot felkonferált. Ezúton is köszönjük neki a segítséget!

Meglepetésünkre a zeneszámok nem voltak ismeretlenek a lengyel hallgatóság számára. A két nép legendás barátságát minden lehető alkalommal tudatták velünk. Helyenként magyar bekiabálásokat is lehetett hallani, érezhető külföldi akcentussal.

Mi is készültünk meglepetéssel házigazdánk tiszteletére: egy kedvelt lengyel katonadalt feldolgoztunk, amit Zorán lengyelül és magyarul felváltva énekelt. A hatás nem maradt el!

Úgy érezzük, sikerült méltón helytállnunk, öregbítve a magyar nemzeti oldal zenei hírnevét.

Érdekes volt látni, ahogy a buli után csehek, szlovákok is odajöttek gratulálni és vásárolták a zenekari pólókat, hanghordozókat.

A rendezők is gratuláltak, mi szintén a rendezvény színvonalához és megköszöntük a meghívást. Azután a szokásos iszogatásos beszélgetés következett. Feri segítségével az egykori magyar szigeti események - helyenként szaftos - történeteire voltak kíváncsiak a helyiek. Jókat derültek. Majd megnéztük az Obled lengyel zenekar koncertjét. Nagyok voltak. A szintén szokásos esemény, soraink rendezése után (józanodás) eltettük magunkat másnapra.

Hazafelé megnéztük Krakkó - az egykori főváros - gyönyörű főterét. A gettó megtekintését kihagytuk a programból, vettünk viszont fagyit meg alkoholt. A középkori sisakot nem vette meg Zorán végül, mert nem volt szemüveg-kompatibilis. Ámultunk, bámultunk! De ugyanezt csináltuk hazafelé a „rövid időre kölcsönadott” Kárpátok hegyvonulatait látva.

Egyszerre fogalmazódott meg bennünk a kérdés, hogy mikor ébred már fel minden magyar, hogy mit vettek el tőlünk? Miért is történt ez? Jól van ez így? Van-e egyáltalán magyar, aki ezen még rágódik és nem egyértelmű a válasz?

Látva honfitársaink egy részét, még sok a tennivaló.

Feltöltődve, hitünkben megerősödve, kellemesen elfáradva érkeztünk haza. Köszönjük, hogy ott lehettünk és átélhettük az élményt!