A gyönyörűséges akhal teke.
Az ősmagyarok, vagyis Árpád hazatérő (nem "honfoglaló"!) magyarjainak lovát (illetve a sírokban talált csontvázaikat) genetikai vizsgálatnak vetették alá, és a közhiedelemmel ellentétben bizonyítottá vált, hogy a hazatérés kori magyar törzsek nem az alacsony, a mai hucul, vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos lovakon érkeztek! A kutatók azt állapították meg, hogy eleink paripái megegyeztek a mai Türkmenisztánban található akhal teke fajtával. A középkorban ezek a lovak Rolls Royce-nak számítottak, ugyanis nagyon kevés táplálékkal napi 120 -130 kilométer megtételére voltak képesek.
Ez a fajta intelligens, erős és kitartó, jól bírja a szélsőséges körülményeket, s nem utolsó sorban: csodaszép!
Érdemes megfigyelni néhány magyar eredetmondákból és a meséinkből visszaköszönő, vele kapcsolatos motívumokat: az égbe törő ló, a fehér ló, a tüzes ló, a réz, ezüst, és az arany szőrű paripa, stb. Ez bizony az akhal teke!