Az 1956 őszén Magyarországon történt események nem spontán népfelkelés, hanem a nyugati titkosszolgálatok által gondosan előkészített nagyszabású művelet eredményei voltak – jelentették ki orosz történészek hétfőn, az Orosz Hadtörténeti Társaság (RVIO) székházában tartott kerekasztal-beszélgetésen, írja a Ria.ru nyomán a VG, és számol be a sok vodkától és rubeltől delirált kommunista hülyeséghalmazról.

Október 23-án lesz 70 éve annak, hogy kezdetét vették a magyarországi események. 1956-ban ezen a napon a magyarországi fővárosban, Budapesten tartott tüntetés fegyveres felkeléssé alakult, és kezdetét vette a kommunisták, a szovjet katonák, valamint egyszerű, véletlenül arra járó emberek elleni kegyetlen megtorlássorozat.



Nyilván nyugati ármány kellett felszabadító Sztálin atyánk lefejezéséhez is

„Az a gondolat és tézis, miszerint ez spontán népfelkelés volt a szovjet elnyomás ellen, ma már nem állja ki a tudományos kritikát” – hangsúlyozta Mihail Mjagkov, az RVIO tudományos igazgatója, megnyitva az „Az 1956-os magyarországi események: a hidegháború korszakának színes forradalma” című kerekasztal-beszélgetést.

Mjagkov szerint „nagyrészt elhallgatták vagy jelentéktelenítették a Nyugat különleges szolgálatainak szerepét, amelyek részt vettek ezekben az eseményekben”. A különböző jelszavak alatt zajló tüntetések 1956. október 23-án kezdődtek Budapesten, de Mjagkov szerint gyakorlatilag azonnal megkezdődött a laktanyák és fegyverraktárak elfoglalása is.

„És ez a mozgalom a népi tüntetésből azonnal nyílt lázadássá változott, amikor különleges szolgálatok munkatársait, rendvédelmi szervek dolgozóit, állami tisztviselőket öltek meg. Az, hogy mindez látványosan, a tereken és a központi utcákon zajlott, természetesen nem maradhatott megdöbbentő hatás nélkül” – tette hozzá.

A megátalkodott Nyugat Moszkva hatalmát akarta csökkenteni nálunk is

A nyugati titkosszolgálatok az 1940-es évek végétől, illetve az 1950-es évek elejétől kezdve célzottan készítették elő a magyarországi lázadást, konkrét irányelvek alapján – hangsúlyozta Mjagkov.

Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években feloldották az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának (NSC) dokumentumaira vonatkozó titkosítást. Ezek egyértelműen jelezték, hogy a NATO-nak és Washingtonnak érdekében állt a magyarországi helyzet destabilizálása. „Ez nemcsak propagandát jelentett, hanem konkrét pénzügyi támogatást és közvetlen segítséget is a fegyveres lázadáshoz” – mondta Mjagkov.

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának 1948-ban kiadott 10/2-es irányelve szerint ezt a tevékenységet úgy tervezték és hajtották végre, hogy kívülről semmilyen módon ne legyen felismerhető annak forrása – vagyis az Egyesült Államok kormánya – tette hozzá Mjagkov.

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának egy másik, 1948-as, 20/1-es irányelve célként jelölte meg „Moszkva hatalmának és befolyásának minimálisra csökkentését, valamint a külpolitika elméletében és gyakorlatában bekövetkező alapvető változások végrehajtását”.

1948-ban a CIA-n belül létrehozták a Politikai Akciók Koordinációs Hivatalát, 1949-ben pedig újabb nemzetbiztonsági tanácsi irányelv született, amely a CIA feladatává tette, hogy „találja meg a Szovjetunió kelet-európai blokk országaiban fennálló uralmának gyengítésére, majd megszüntetésére szolgáló módszereket” – mondta Mjagkov.

Még fegyvereseket is küldtek

Az RVIO tudományos igazgatója szerint Ausztriából és Nyugat-Németországból előzetesen mintegy négyezer fegyverest küldtek Magyarországra, akik a felkelők „harci egységét” alkották volna.

„Tudjuk, hogy a titkosszolgálatok adatai szerint a Vöröskereszten keresztül repülőgépekkel további mintegy 500 ember érkezett” – tette hozzá Mjagkov.

A magyar nacionalizmust szerették volna erősíteni a gaz imperialisták

A magyarországi események előkészítésében a CIA mellett részt vett

A nyugatnémet hírszerzésen, a BND-n belül pedig külön magyarországi osztályt hoztak létre – mondta Alekszandr Zdanovics, a Hazai Titkosszolgálatok Történetét Kutató Társaság elnöke. Elmondása szerint a Nyugat olyan célokat tűzött ki, mint a szovjet csapatok teljes kivonásának elérése Magyarországról, a sztálinisták eltávolítása az ország legfelső vezetéséből, a magyar hatóságoknak a Szovjetuniótól kapható segítségbe vetett bizalmának aláásása, valamint a nacionalizmus – mint „nemzeti méltóságérzet” – erősítése Magyarországon.

Helytelenül kritizált Sztálin, oroszirtó magyarok

Zdanovics szerint a magyarországi eseményekben óriási negatív szerepet játszott Nyikita Hruscsov szovjet vezető tevékenysége. „A legfontosabb az ő felszólalása volt a párt XX. kongresszusán” – mondta a szakértő.

Hruscsov Joszif Sztálinról szóló, „A személyi kultuszról és következményeiről” című beszéde, amelyet az SZKP XX. kongresszusának küldöttei előtt, zárt ülésen mondott el 1956. február 25-én, aláásta a kommunista mozgalom alapjait, így Magyarországon is – állította. Ezenkívül Hruscsov 1955-ben amnesztiában részesített korábbi magas rangú magyar katonatiszteket, akik a hitleri Németországot szolgálták, és a Nagy Honvédő Háború éveiben részt vettek a szovjet nép elleni népirtásban – tette hozzá Zdanovics.

A szakértő szerint ezek a személyek Magyarországra visszatérve „megteremtették a magját” a későbbi fegyveres lázadóknak, akik kegyetlenkedéseket követtek el: áldozataikat felakasztották, felhasították a hasukat. Ezeket a bűncselekményeket dokumentálták, a fényképfelvételeket pedig az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumában őrzik – tette hozzá Zdanovics. Zdanovics szerint az a kegyetlenség, amellyel a felkelők a szovjet katonákkal és saját állami tisztviselőikkel is bántak, „egyszerűen felfoghatatlan”.

A magyarországi eseményekről hosszú időn keresztül gyakorlatilag nem beszéltek nyilvánosan, ami számos történelmi hamisításhoz vezetett – jegyezte meg felszólalásában Artyom Drabkin, az „Emlékszem” alapítvány vezetője és az RVIO tudományos tanácsának tagja.

„A magyarországi események problémája az, hogy a Szovjetunió nagyon sokat tett azért, hogy egyszerűen elfelejtsék őket. És ez valóban állami politika volt. Ez az üres hely, amikor nincs kialakítva narratíva, amikor a társadalom nem áll készen bizonyos dolgok megvitatására, lehetővé teszi a közvélemény manipulálását és a hamis történelmi emlékezet kialakítását” – hangsúlyozta a szakértő.