A helybéli zsidóság munkára szállításának 70. évfordulója alkalmából fölavatták Nagy Attila szobrászművész és Rományi László iparművész Emlékezés-emlékeztetés című alkotását a hódmezővásárhelyi zsinagóga kertjében vasárnap.
Az Emlékezés-emlékeztetés emlékműve
Az alkotók, valamint Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, Almási István (Fidesz-KDNP) polgármester és Gyulai József Széchenyi-díjas fizikus, Hódmezővásárhely díszpolgára által leleplezett emlékmű központi eleme egy fekete gránitfal, melyen szögesdrótok egymással párhuzamos motívumai láthatók. A fal előtt világosszürke, egyszerre vasúti talpfákat és sírokat szimbolizáló kőlapokat és köztük nagyméretű - a sírokra helyezett kavicsokat megjelenítő - kőtömböket helyeztek el a művészek.
Gyulai József avatóbeszédében úgy fogalmazott, az emlékmű méltó módon állít emléket azoknak a vásárhelyi polgároknak, családoknak, gyerekeknek, akik vesszőfutása a zsinagóga kertjében kezdődött 1944. június 16-án.
Az emlékműből a "múltért felelős megbánás", a gyász, a kirekesztettekkel való valódi együttérzés, a tévedéseket helyrehozó, a "csak a parancsot mentegetőzés" mögé nem bújó vállalás sugárzik. Fontos, hogy az országnak ez váljék uralkodó lelkületévé, hogy a sértettek és leszármazottaik is képesek legyenek a nem felejtő megbocsátásra – mondta a tudós.
A kutató - aki a deportálások idején tízéves fiúként maga is a zsinagóga kertjébe, majd az egyik elhagyott szegedi téglagyárban fölállított gyűjtőtáborba került, ahonnan katolikus édesanyja tudta kimenekíteni - úgy fogalmazott, mindig abban a százötven éves hagyományban élt, hogy a magyarországi zsidóság döntő többsége "izraelita vallású magyarnak" tartotta és tartja magát.
Az "izraelita vallású magyar" felfogásnak ma is dominálnia kellene a közfelfogásban, elszólásként is kerülve a zsidó kisebbség kifejezést – hangsúlyozta Gyulai József. Kisebbségnek csak önmagát annak deklaráló népcsoport válhat, a többség nem teheti meg, hogy "nemzettársai" egy részét kisebbségi sorba taszítja – tette hozzá.
(MTI nyomán)