Folytatódik a Kuruc.info mini "sportrovata", vagyis a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseinek végigkísérésére és szurkolása. E rögtönzött minisorozat éppen a selejtezőkör első mérkőzésével kezdődött, tehát a Szlovákia elleni meccsel. Más kérdés, sajnálatos módon a felvidéki összecsapáson 2-0-ra alulmaradtunk, tehát nem indult túl fényesen. Azóta azonban óriási bravúrt végrehajtva hazai pályán egygólos hátrányból fordítva 2-1-re legyőztük a világbajnoki ezüstérmes Horvátországot. Majd ezt követte az idegenbeli, 3-1-es győzelem Azerbajdzsán ellen, majd egy rendkívül éles csatában itthon vertük 1-0-ra a walesi válogatottat.

Mindezek függvényében, ha nem is minden csapat játszott ugyanannyi mérkőzést, de kétségtelenül a csoport élén várja a folytatást Magyarország (az első két helyezett juthat ki az Európa-bajnokságra), azt gondolom, az eddigi teljesítmény, ismerve a hazai labdarúgás állapotát, elmúlt évtizedekben elért eredményeit, megsüvegelendő, szép teljesítmény.

A csoport állása:

(Forrás: Nemzeti Sport)

Nem is telt tehát másképpen az idei nyarunk, mint azzal, amihez minden magyar ért: a számolgatással.

De eljött az igazság pillanata. Ugyanis pár nap múlva, egész pontosan hétfőn este a Groupama Arénéban, hazai pályán fogadjuk Szlovákiát. Egy Szlovákia elleni mérkőzés jelentőségét magyar szempontból nem szükséges különösképpen ecsetelni, ráadásul fűthet minket a revanságy, ugyanis, mint fentebb írtam, a felvidéki Nagyszombaton 2-0-s vereséget szenvedtünk.

Mindenesetre, ha az azóta eltelt tétmérkőzéseket vesszük alapul, nincsenek rossz esélyeink, bizakodásra van okunk. Csakhogy a tegnapi est folyamán játszottunk egy felkészülési, ha úgy tetszik, barátságos meccset Montenegró ellen. Ez már nem sikerült oly fényesen.

A 2-1-es montenegrói győzelem sokaknak rossz szájízt adott, persze, el lehet mondani, „nem a legerősebb csapat állt ki”, vagy „nem az eredmény volt a fontos, majd Szlovákia ellen”, aminek nyilán egy része még igaz is, de akkor is jobban örültünk volna, ha győzelemmel sikerül hangolni a hétfői rangadóra.

Mindettől függetlenül az teljességgel biztosra vehető, a magyar csapat mögött ott lesz a 12. játékos, mégpedig a fantasztikus közönsége, akik előtt egyszerűen nem tehetik meg, hogy ne azzal a mentalitással menjenek ki a pályára, hogy szívüket és lelküket kitegyék!

(Forrás: Rangadó24)

Mert úgy lesz esélyünk, ha már az első másodperctől kezdve, és így a lefújás pillanatáig átérzik annak jelentőségét, mit jelent magukra húzni a koronás címeres mezt.

Harcolni, küzdeni, csúszni-mászni a pályán, más út a győzelemhez nincs.

Nekünk, magyaroknak évtizedek óta tartó betegségünk, hogy mindenkor az Aranycsapathoz mérjük magunkat, ami irrealitás, bár lélektanilag érthető. Erre mutatott rá egyébként pár évvel ezelőtt korábbi német szövetségi kapitányunk, a 2016-os Európa Bajnokság sikeredzője, Bernd Storck is, hogy itt az ideje saját magához mérnie magát a magyar labdarúgásnak.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnénk büszkék Puskás Ferencékre. Vagy ne gondolkodhatnánk el például „Öcsi bácsi” azon kijelentésén, mely így hangzik:

„A futballban a „ha” nem játszik.”

Hétfőn sem fog játszani, nincs kifogás, ki a pályára, harc 90 percen át.

Hajrá, Magyarország!

Lantos János – Kuruc.info