Az elmúlt napokban az izraeli és az arab sajtó szinte egyöntetűen azt állította, hogy Huszni Mubárak egyiptomi elnök a súlyossá vált rákbetegsége miatt lemondta a hét végére tervezett találkozóját Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnökkel és Mahmúd Abbász palesztin elnökkel. A kairói megbeszélésekre azonban mégis sor került, habár a Reuters által közzétett fotók tanúsága szerint Mubárakban valóban a halál kutyái csaholnak.
Amint azt a múltban az arab-izraeli viszállyal kapcsolatban már többször is kifejtettük: Izrael bármilyen kormányával, vagy politikusával teljesen fölösleges az alkudozás, tárgyalgatás a leendő palesztin állam létrehozásáról, mert a cionisták a birtokon belüliség tudatában kizárólag az időt húzzák a megbeszéléseken, illetve az előkészületi tárgyalásokon. A szócséplés közepette a megszállt területeken folyik tovább az intenzív zsidótelepítés, a kész tények megteremtése, a palesztin élettér visszaszorítása.
A színjátékkal a cionistákon kívül tökéletesen tisztában van a Washingtonnak, s ezáltal a zsidóknak is elkötelezett Mubárak elnök, de még Mahmúd Abbász is. A Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom szintén tisztában van a helyzettel, ám az említett urakkal ellentétben nem hajlandó belenyugodni a mozdulatlanság állapotába, amiért a nemzetközi zsidóság és szekértolóik ezt a szervezetet is igyekeznek terroristák gyülekezetének beállítani, s ezáltal szalonképtelenné tenni.
A mozdulatlanság, a status quo állapot fenntartásának, konzerválásának szándéka vezette ezúttal is Binjámin Netanjáhu izraeli kormányfőt a Nílus-parti fővárosban megejtett vasárnapi megbeszélésén. Mubárak elnök történelmi elődje, Gámál Ábd en-Nászer valamikor még az arab egységen munkálkodott, ám az elnöki palota jelenlegi ura az elmúlt hónapokban a dinasztiaalapítás egyértelmű szándékával kizárólag azon fáradozik, hogy átörökítse hatalmát a fiára.
Ennek tudatában nem kell csodálkoznunk azon az újabb eredménytelenségen, amellyel a hangzatos nyilatkozatok ellenére a vasárnapi Netanjáhu-Mubárak megbeszélés végződött Kairóban. A találkozó után a Mubárak helyett is beszélő Netanjáhu ezt az üres, nesze semmi, fogd meg jól nyilatkozatot adta a sajtónak: „Mubárak elnök azt szeretné, ha kiteljesedne a béke, és az érdekeltek a térség minden népének biztonságáért és stabilitásáért tevékenykednének”. Magyarán, Mubárak, mint a legtekintélyesebbnek mondott arab ország elnöke, nem azt mondta a Likud vezérének Kairóban, hogy azonnal állítsa le a megszállt Kelet-Jeruzsálemben folyó zsidótelepítést, mert ha nem, akkor nem számíthat békére és arab világgal való együttműködésre.
Áhmád Ábu el-Gejt egyiptomi külügyminiszter sem alakított sokkal nagyobbat a vasárnapi megbeszélés után, de a sajtótájékoztatón ő legalább világosan kimondta, hogy nem jött még el az izraeli-palesztin közvetlen tárgyalások ideje, majd megoldásként a főnökéhez hasonló gyermeteg stílusban kijelentette: „Izraelnek és a palesztinoknak tovább kell munkálkodniuk a köztük tátongó űr áthidalásáért, s csak ezután foghatnak bele a közvetlen tárgyalásokba”.
George Mitchell, Obama elnök közel-keleti békeközvetítője közben szombaton a Palesztin Nemzeti Hatóság vezetőségével tárgyalt Rámalláhban. A jobb sorsra érdemes Mahmúd Abbász palesztin elnök továbbra is köti az ebet a karóhoz azzal a követelésével, hogy a leendő palesztin állam határait ne az izraeli hadsereg őrizze (mintha nem az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy palesztinok őrizzék - J. K.), hanem a nemzetközi békefenntartók.
A palesztinok másik tragikomikus követelése az, hogy a megszállt ciszjordániai palesztin területeken a nemzetközi jog értelmében illegálisan létesített zsidó települések megmaradásának fejében a palesztinokat területcserével kárpótolják. Egyébként a mohó és a nagyhatalmak támogatását élvező Izrael még ezt a két palesztin követelést sem kívánja teljesíteni.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info