Svájci kutatók egyre közelebb kerülnek a fáradtság titkának megfejtéséhez, megtalálták az egéragyban azon agysejteket, amelyek aktívan kiváltják, illetve szabályozzák az alvási ingert - ismertette szerdán a Nature szaklap a Bázeli Egyetem Biológiai Központjának Alex Schier vezette kutatócsapatának eredményeit.
Az amerikai kutatókkal közösen készített tanulmány újabb betekintést ad abba, hogy az agy miként méri az ébrenlét hosszát ebből levonva az alvás iránti igényt. "Ez fontos része a kirakónak, hogy megértsük, miért leszünk fáradtak" - idézte Schiert a Bázeli Egyetem tanulmányhoz kiadott közleménye.
Ahhoz, hogy a fáradtságért felelős agyi régiókat felleljék, a kutatócsoport egerek agytevékenységét vizsgálta rendes alvási-ébrenléti ciklusokban, alvásmegvonást követően, illetve ez utóbbit követő pihentető alvás alatt. Ennek során az agytörzsben azonosítottak két agysejt régiót úgynevezett (Gamma-Aminovajsav) GABAerg és szerotonerg neuronokból. A két idegsejttípus tevékenysége annak függvényében növekedett, hogy az állatok meddig voltak éber állapotban, az elalvást követően pedig csökkent.
További kísérletek során a kutatócsoport azt vizsgálta, hogy ezek az idegsejtek csupán tükrözik-e az alvási igényt, vagy valóban azt elő is idézik. Amikor a kutatók mesterségesen aktiválták a sejteket, az egerek hosszabb ideig és mélyebben aludtak. Ha viszont gátolták a sejteket, az állatok lényegesen hosszabb ideig maradtak ébren, és kevesebbet aludtak.
E két idegsejttípus hosszú távú gátlása jelentősen csökkentette az egerek alvási igényét. Az állatok körülbelül 70 százalékkal kevesebbet aludtak, mint szokásosan. Meglepő módon többségük nem mutatott súlyos viselkedési zavarokat, amelyek általában az alváshiánnyal járnak együtt. A kutatók szerint ez arra utal, hogy ezek az idegsejtek nemcsak az alvás időtartamát, hanem az alvási igény erősségét is meghatározzák.
A kutatók szerint új távlatokat nyit meg annak megértése, hogy az agy hogyan kelt alvási késztetést. "A jövőbeli tanulmányok rávilágíthatnak arra, hogy ezek az idegsejtek hogyan működnek együtt az agy többi részével, és hogyan alakul ki az alvási késztetés molekuláris szinten" - ismertette William Joo, a tanulmány eredeti szerzője az egyetem közleményében. Ez új utakat mutathat az alváshiánnyal szembeni ellenálló képesség javítására, és hosszú távon új terápiás megközelítésekhez vezethet az alvászavarok kezelésében - tette hozzá.
(MTI)
