A Ceutában (Ceuta spanyol autonóm város Észak-Afrikában) történt migránsinvázió után pár nappal én is levontam a konzekvenciákat a Facebook-oldalamon, nevezetesen, hogy a különböző, fő csapásirányt jelentő migránsútvonalak évek óta neuralgikus pontoknak számítanak, július végén, augusztus elején mégis „érdekes módon” egyik percről a másikra özönlöttek át Ceutába.

Nagyon ostobának, vagy naivnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne érzékelje, hogy egy megtervezett akcióról van szó, nem random történések sorozatáról. A gócpont mindenképpen ott helyezkedik el, hogy a spanyol kormány bátran és nyíltan szembement a terrorállam Izrael törekvéseivel, valamint a csatlós Donald Trump politikájával. Aki persze ezt megemlíti, rögtön antiszemita lesz, ami mondjuk engem egy cseppet sem érdekel, pusztán érdekesség gyanánt említettem meg.

Ezt is leírtam augusztus elején, és hamar meg is jött a válasz, hogy mennyire rátapintottam a lényegre: a Neokohn külön cikket szánt a megnyilvánulásomnak, a „Mi Hazánk főkonteósának” neveztek (amelyet ezúton is köszönök), majd néhány teljesen általános mondattal próbálták hitelteleníteni az állításomat, amelyek persze cseppet sem adtak magyarázatot arra, miért ne állhatna Izrael egy ilyen zsarolás mögött. A biztonság kedvéért kaptam még tőlük egy alusisakot is fejemre, mint főkonteós, amelyen igazából jót nevettem, nem is áll rosszul.

Nem elfelejtettek róla szólni, csak vélhetően nem kötötték az orrukra. Az két külön dolog

Komolyra fordítva a szót, beszédes, hogy azóta sem tudjuk, mi történt, vagy történik a Spanyolországhoz tartozó Ceutában. Nem nagyon beszél róla úgy nagyjából senki sem, vagy ha meg is említik, a háttérben a szálakat mozgató „láthatatlan kezek” kérdését, vagy úgy általában azt, mi vagy kik indították el hirtelen ezt az egészet – gyanúsan kerülik. (Amit ezzel szemben biztosan tudunk, hogy legalább 15 regisztrált nemi erőszak történt az invázió óta, ezért július 30. óta tömegesen hagyják el a nők a területet.)

Egyébként nem egyedüliként hívtam fel a figyelmet az izraeli szálra, és nem is feltétlenül csak jobboldali emberek jutottak ugyanerra a következtetésre. Sőt, akkora volt a fekete folt a történetben, hogy még a mainstream média is úgy volt kénytelen foglalkozni az üggyel, hogy mégis mi történik Ceutában?

A legrelevánsabb kérdés tehát, hogy kik és miért szervezték az inváziót, hiszen ezek az események – ahogy anno a déli magyar határnál sem – nem maguktól indulnak be spontán módon. Erre pedig az egyetlen logikus válasz Spanyolország megregulázási szándéka Izrael és a csatlós USA által, ráadásul Marokkó régebb óta jó kapcsolatot ápol a zsidókkal, így kézenfekvő volt az ötlet.

Ezzel párhuzamosan Spanyolország volt az egyetlen európai ország, amely nyíltan szembement a népirtó Izrael politikájával, sőt, az Egyesült Államokkal is több katonai kérdésben. Ez egyébként odáig fajult még áprilisban, hogy a féldespota Trump belengette Spanyolország tagságának felfüggesztését a NATO-ban, mert az nem támogatta az Irán elleni hadviselést. (A háború elején Trump kisgyerekként hisztizett, amikor az európai hatalmak nem álltak azonnal és egyértelműen az elmebeteg tervei mögé.)

Néger migránsok vizet töltenek ceutában 2026. augusztus 2-án. Izraelre valló lépés egy "renitens, antiszemita" kormány megregulázása migránsokkal (fotó: Adri Salido/Getty Images Europe)

Túl azon, hogy mekkora összefonódás van Izrael és az Egyesült Államok között, illetve mi történt Ceutában, az események láncolatából egyéb fontos konzekvenciákat is levonhatunk.

1. Európa lényegében ostromlott erőd, melyet Amerika és Izrael kénye-kedve szerint zsarolgat különböző módszerekkel.

2. Európa jelenleg nem képes ezt hatékonyan ellensúlyozni.

3. Ez a lobbi gyűlöli az európai társadalmakat és az európai kultúra írmagját is. Ezt véssük jól az eszünkbe.

A migránsokkal való zsarolás egyébként kétélű fegyver. Fenyegetni ugyan lehet vele, illetve a harmadik világból érkezett jövevényeket nem kedvelő pártokat, mozgalmakat el lehet tolni a filoszemitizmus irányába, ugyanakkor – mint azt már többször láthattuk – sokszor az Európában élő zsidók is megisszák a levét mindennek. Habár lehet, Izraelt már ez sem érdekli.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info