Gyökeresen átalakította a francia társadalmat az elmúlt évtizedekben tapasztalható bevándorlás, amely mára a lakosság közel felét közvetlenül érinti. Egy friss, hiánypótló kutatás feltárta, hogy a hagyományos asszimilációs modell kudarcot vallott és a francia valóság még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta.
Hajléktalan migránsok tüntettek Párizsban (2025) (forrás: AFP)
Egy új francia tanulmány szerint minden harmadik Franciaországban élő ember külföldön született vagy bevándorlók leszármazottja. A kutatás egy mélyen átalakult, hosszú távú bevándorlás által formált társadalomról ír – számolt be róla a Breitbart, melyet a Magyar Nemzet szemlézett.
A párizsi Nemzeti Demográfiai Kutatóintézet (INED) kutatása eddig talán a legvilágosabb képet adja Franciaország demográfiai összetételéről. A Le Figaro az eredmények kapcsán kiemelte, hogy a francia lakosság 41 százaléka valamilyen módon kötődik a migrációhoz a felmenők, a házastársak és egyre inkább a gyermekek párkapcsolata révén.
Az INED 2019 és 2020 között 27 ezer ember megkérdezésével készítette el felmérését. A több mint hatszáz oldalas tanulmány különösen jelentős annak fényében, hogy Franciaország hivatalosan nem gyűjt faji vagy etnikai adatokat a népszámlálások során, így a bevándorlói csoportok nyomon követése nehézségekbe ütközik. Az INED és a francia statisztikai hivatal, az INSEE ezért külön kutatási program keretében vizsgálta a bevándorlás hosszú távú társadalmi hatásait – írja az INED.
A bevándorlók asszimilációja elbukott Franciaországban (fotó: AFP)
Az eredmények szerint a francia lakosság 13 százaléka külföldön született, 11 százalékuk bevándorlók gyermeke, további tíz százalékuk pedig bevándorlók unokája. A kutatás szerzői a bevándorlás hatását egy folyamatosan bővülő „kaleidoszkóphoz” hasonlították.
A tanulmány szerint a Franciaországba érkező bevándorlók többsége nem európai származású.
A 18 és 59 év közötti bevándorlók legnagyobb csoportját, 32 százalékát az észak-afrikai Magreb térségből (a Nílus folyótól nyugatra és a Szahara sivatagtól északra fekvő terület) érkezők adják. A szubszaharai Afrikából származók aránya húsz százalék, míg az ázsiai bevándorlók aránya 16 százalék. Európai országokból mindössze a bevándorlók 28 százaléka érkezett. A tanulmány szerzői kiemelték, hogy kizárólag az európai bevándorlók leszármazottai követik a hagyományos asszimilációs modellt, miközben a nem európai származású csoportok körében erősebb az úgynevezett kötőjeles identitás, amelyben az etnikai vagy vallási háttér továbbra is meghatározó marad.
A francia asszimilációs törekvések kudarca
A tanulmány szerint az eredmények megkérdőjelezik azt az egyszerű asszimilációs elképzelést, amely szerint a származási kötődések generációról generációra fokozatosan eltűnnek.
Más felmérések is hasonló következtetésre jutottak: a fiatalabb franciaországi muszlimok radikálisabb nézeteket vallanak, mint az előző generációk. A 18 és 25 év közötti muszlimok hatvan százaléka a saríát részesítené előnyben a francia joggal szemben, míg tízből négyen támogatnának egy radikális iszlamista szervezetet, például a Muszlim Testvériséget. A Francia Közvélemény-kutató Intézet (Ifop) szerint az eredmények még a legpesszimistább integrációs várakozásokat is alulmúlták.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy a bevándorlók és leszármazottaik körében továbbra is jelentősek a társadalmi különbségek. A nem európai hátterű csoportok gyakrabban számolnak be diszkriminációról, lakhatási nehézségekről és munkaerőpiaci hátrányokról.
A migráció és az integráció kérdése az elmúlt években a francia politika egyik központi témájává vált. Emmanuel Macron francia elnök korábban többször is beszélt az iszlamista szeparatizmus veszélyéről, Samuel Paty francia tanár meggyilkolása után pedig Párizs több radikális szervezet és mecset ellen is fellépett. A kutatás eredményei új lendületet adhatnak a francia közéletben régóta zajló vitának arról, hogy az ország képes-e fenntartani a hagyományos asszimilációs modelljét a gyorsan változó demográfiai viszonyok mellett.
