Mi lenne, ha mi magyarok is ugyanazt művelnénk a cigányokkal, mint amit az izraeliek tesznek a palesztinokkal és a beduinokkal? Micsoda egekig hatoló ajvékolás és jajveszékelés lenne! Ezzel szemben a „demokratikus” nyugati világ és a „liberális jogvédők” jelentős része a legteljesebb közönnyel szemléli, hogy Izrael évtizedek óta elnyomja, másodosztályú állampolgárként kezeli, időnként pedig gyilkolja a palesztinokat. Május 6-án a magát a „demokrácia” és a „tolerancia” legfőbb letéteményesének tekintő izraeli kormány elfogadott egy határozatot, melynek értelmében egyes beduinok lakta falvakat lerombolnak, lakóikat pedig erőszakkal áttelepítik.

Az indok pedig nem más, mint amivel a palesztinok házainak ledózerolásakor is előállnak a „választottak”: a települések ugyanis szerintük illegálisak. (Ugyanezzel a logikával vajon hány cigány putrit lehetne a földdel egyenlővé tenni?) A megszüntetésre ítélt beduin falvak helyén pedig „Isten ajándékai” fognak új településeket építeni. Nekik mindehhez ugyanis valamilyen rejtélyes okból kifolyólag „joguk van”.

Az izraeli kabinet természetesen a „beduinok érdekeire”, „egészségügyi és oktatási szükségleteikre”, a „társadalomba történő integrálásukra” hivatkozva rombolja le falvaikat és telepíti át őket a „kormány által kijelölt körzetekbe”. Hasonló érveléssel a cigánykérdést is meg lehetne oldani Magyarországon. Nagy különbség természetesen, hogy a beduinok évezredek óta laknak azon a tájon, ahová most a zsidók fészkelték be magukat. A beduinok az ország déli részén lévő Negev sivatagban éltek már jóval azelőtt, hogy a zsidó gyarmatosítók Palesztina földjére léptek volna.

A zsidók terveinek megvalósulása esetén a beduionk nem élhetnék tovább hagyományos életmódjukat. Persze ne higgye el senki, hogy a zsidók bármit is tesznek „más népek érdekében”. Atiyeh al-A’sam, a beduin közösség egyik vezetője a Ma’an palesztin hírügynökségnek nyilatkozva kimondta a lényeget: „Mindez a Negev judaizálását jelenti. A céljuk nem más, mint az arabok földjeinek elrablása és az arab nép gyökereinek a teljes elvágása.”

A beduinok erőszakos áttelepítésének a tervét (az ún. Prawer Tervet) már 2011 szeptemberében megszellőztették. A Netanjahu-kormány 2012 márciusában bólintott rá az elképzelésekre. „Isten ajándékai” legalább 25 „illegális” beduin települést kívánnak a földel egyenlővé tenni (miközben az illegális zsidó telepek egyre másra épülnek a megszállt palesztin területeken), és hozzávetőleg 40 ezer beduint telepítenek át hét, a kormányzat által kijelölt körzetbe, illetve 10 olyan beduin faluba, melyet a zsidók kegyeskednek „elismerni”. (Az Adalah elnevezésű palesztin jogvédő csoport 70 ezerre teszi a kitelepítendő beduinok számát.) Még az Amnesty International és az ENSZ Diszkrimináció Elleni Bizottsága is hallatta a hangját az ügyben. (Habár korántsem tiltakoztak akkora hangerővel, mint amikor zsidókat vagy cigányokat ér feltételezett vagy valós jogsérelem.)

Valamilyen szerény kárpótlást is ígértek ugyan a zsidók, amely azonban messze nem éri el a beduinok földjeinek valódi értékét. (Bezzeg ha a zsidóknak kell kárpótlást fizetni, akkor fejvesztés terhe mellett tilos a garasoskodás!) Az Adalah csoport elemzése rámutat arra, hogy csakis azok a beduinok jogosultak egyáltalán bármiféle kárpótlásra, akik már az 1970-es években azon a földön éltek, ahol most is laknak. „A kárpótlás azonban legfeljebb a szóban forgó földek értékének 50%-át érheti el, azonban megbízható becslések alapján állítjuk, hogy a beduinok az ingatlanok valós árának 16%-át kapják” – mutat rá a palesztin jogvédők tanulmánya. És még ennek a roppant szerény kárpótlásnak is az a feltétele, hogy a jogosultaknak végleg le kell mondaniuk ősi földjeikről.

Jelenleg körülbelül 200 ezer beduin él Izraelben a „törvényesen elfogadott” falvakban, illetve a 35 „illegálisnak” minősített településen. És egy újabb olyan izraeli gyakorlat, amelyet egy magyar nemzeti kormány alkalmazhatna idehaza is: a „törvénytelennek” nyilvánított településeken nem biztosítják az energia- és a vízellátást, miképpen más állami szolgáltatásokat sem. Ráadásul bármikor le is rombolhatják az „illegális” beduin telepeket.

A 49. alkalommal elpusztított al-Araqib beduin település

Miután a zsidó gyarmatosítók a „demokratikus” Nyugat és a Szovjetunió segítségével 1948-ban megalapították Izraelt, beduinok tízezreit üldözték el szülőföldjükről. Az elmúlt évtizedek során már számtalan beduin települést leromboltak. A Negev-sivatag judaizálása tehát javában zajlik - a „demokratikus” Nyugat és a cionista befolyás alatt álló arab államok legteljesebb érdektelensége közepette. Hogy a beduinok nem törődnek bele a sorsukba, azt az a tény is bizonyítja, hogy a mellékelt képen látható al-Araqib „el nem ismert” falut nem is oly rég éppen 49. alkalommal rombolták le a zsidó megszállók, miután annak lakói minden alkalommal újjáépítették településüket. „Isten ajándékai” most abban reménykednek, hogy a legutóbbi rombolás a legutolsó is volt egyben. Az egykori al-Araqib helyén pedig egy erdőt kívánnak telepíteni, ahol majd kipihenhetik a fáradalmaikat az „antiszemiták” és „terroristák” elleni küzdelemben megfáradt „szegény”, „üldözött” zsidók.

Perge Ottó - mondoweiss.net nyomán