Számtalan anyagunkban adtunk már hírt arról, hogy cigányaink pofátlansága és „lekapcsolhatatlanságuk”, törvények felett állásuk miatti magabiztossága olyan mértékű, hogy még mások házait is szétlopják, -hordják (pl. ITT, ITT).

Igen sok olyan esetről számoltunk be, amikor egy-két hétre kórházba kerülő idős néniknek hordták el teljesen a házát ezek a minden másik országban (el)üldözött vagy éppenséggel a tetthelyen nemes egyszerűséggel agyonlőtt paraziták.

Ez történt most Bolhón is. Az alábbi cikkből kiderül, hogy most legalább megfogták a bontást végző ún. építési vállalkozót (alább a második képen látható – igen, természetesen cigány...), akinek már a védekezésében is ott van az, hogy, finoman szólva, jogellenesen cselekedett, ui. nem ellenőrizte, valóban úgymond a bontást kérő ember volt-e a tulajdonos. Gyengébbek kedvéért: valószínűleg valamilyen korcs-rokona az, akit aztán állítólagos tulajdonosként nevez meg, ne legyen azonnal világos, hogy itt ismételten csak korcsék ház-letaroló kalákájáról van szó...

A cikk:

Elloptak egy házat Bolhón, sitthalom a hűlt helyen
Szó szerint teljesült a mondás: eladták a tetőt egy bolhói asszony feje fölül. El is bontották. A bontást végző vállalkozó állítja, hivatalosan megvásárolta az épületet egy babócsai nőtől. Igaz, azt nem ellenőrizte, valóban ő volt-e a tulajdonos.

Mint valami obeliszk, emelkedik ki a romok közül az ágybetét. A szétszaggatott kerítés a sitthalom alatt darvadozik, melynek közepén két fotel a hajdani fal felé néz, ott állhatott a tévé, a komód romjai is látszanak, a vitrines szekrényből még a fényképeket sem vették ki, amikor bedöntötték a falakat. A törött téglák között lambériadarabok, az egykori antenna maradványai, székek, egy asztal fele, műanyagpoharak, üvegcserép.


A szomszéd is csodálkozott a bontáson

– Ez volt az előszoba – mutatja Orsós Zoltán –, itt volt a konyha, hátul pedig a két szoba.
A lakócsai fiatalember múlt héten szembesült a ténnyel, hogy anyósa házát egyszerűen elbontották. Az asszony évtizede Kaposvárra költözött munkalehetőség reményében, s a közelmúltig a Videotonban és az önkormányzatnál is dolgozott, ám a válság miatt utcára került, s mivel már nem tudta kigazdálkodni a Szigetvári utcai albérletet, úgy döntött, visszaköltözik Bolhóra. Felhívta hát a lányáékat Lakócsán, nézzék már meg, milyen állapotban van a ház, ahol utoljára egykori élettársa lakott, aki bő hónapja halt meg.

– Múlt héten ismerősöknél jártunk Barcson, s gondoltam, ha már erre járunk, nézzük meg az anyós házát – folytatja Orsós Zoltán. – Gondoltam, mielőtt visszajön a mama, kifestetjük, esetleg, ha szükséges, kicseréljük az ajtókat, ablakokat. Először azt hittem, rosszul látok: egyszerűen eltűnt a ház. Ellopták.

Pontosabban elbontották. A múlt héten egy szigetvári vállalkozó jelent meg embereivel, markolóval és teherautóval. Pillanatok alatt szétkapták a hetven négyzetméteres épületet.
– Este, amikor lefeküdtem, még állt – bizonygatja a szomszéd, Váradi Péterné. – Reggel, amikor felébredtem, már csak a falak egy része meredezett, a tetőnek már nyoma sem volt. Dolgoztak itt vagy másfél napot, aztán egyszer csak eltűntek. Itt hagyták ezt a szemétdombot.


A bontást végző vállalkozó nem ellenőrizte a tulajdoni lapot...

Melynek egy része az asszony telkén landolt, amikor megindult a markoló. Tégla- és bútordarabok – és a munkát igazolandó: sörös dobozok – mindenütt a kertben, még a fát sem tudják tőle behordani. Mivel az utcán nem merik hagyni, még nem rendelték meg az idei fűtenivalót.
– Azt mondták, övék az épület, megvették Horváth Mártától – teszi hozzá Váradi Péterné. – Mi úgy tudtuk, az Annáé az épület, csak lakni engedte itt a volt élettársát, aki korábban a Mártával élt együtt.
– Most képzelje el – mondja Orsós Anna. – Hajléktalanná tettek! Vissza akartunk költözni, de most se albérlet, se ház. Persze, nem volt egy csúcsépület, két és félmilliót érhetett – csak a tető cserepei és faanyaga úgy egymilliót –, de ez is több, mint az utcán aludni. Persze jelentettük az esetet a rendőrségen, ott mondták is, minden káromat meg kell majd téríteni, de addig mit csináljak? Teljesen kikészültem, nem tudok aludni, gyógyszert szedek, el sem tudom képzelni, mi lesz velem.

Egyelőre a házat elbontó Bogdán Csaba sem tudja, mit hoz a jövő. A szigetvári vállalkozó elismeri, komoly csávába került, ám állítja, jóhiszeműen állt neki a bontásnak.
– Mindent lepapíroztunk, tanúim vannak az adásvételről – magyarázza. – Már nyáron beszéltem az itt lakó férfival, előleget is adtam neki, mert mondta, eladó lesz az épület. Aztán, amikor meghalt, jött Horváth Márta, s állította, övé minden, megírtuk a papírokat, még a bontásért is vállalta a felelősséget.

Merthogy hivatalos bontási engedéllyel nem rendelkezett a vállalkozó, aki a tulajdoni lapot sem kérte ki a földhivatalból.
– Lehet, hogy mulasztottam – ismeri el Bogdán Csaba –, de higgye el, ha tudom, hogy nem szabályos a dolog, bele sem vágok. Ráadásul most benne áll a pénzem a házban, a bontást sem tudom befejezni, míg le nem zárul a rendőrségi vizsgálat.
Amúgy állítólag az Orsósékkal szemközti, félig lebontott házat is megpróbálta rátukmálni az állítólagos tulajdonos a vállalkozóra – aki második megkeresésünkre már kevéssé volt közlékeny, erőteljes Kopjon le! hallatszott a telefonból... –, akit egyszer már korábban is átvert: téglát adott el neki, melyről kiderült, lefoglalták, így Bogdán Csabának vásárolnia kellett új építőanyagot, hogy visszaadja jogos tulajdonosának...

Természetesen megpróbáltuk megkeresni Horváth Mártát is, ám nem sikerült elérnünk...

(SONLINE)