Számtalan cikkünkben vázoltuk már azt (kezdjük EZZEL), hogy a (putris)cigányok ember alatti, prehistórikus “kultúrájába” még a múlt (XX.) század ötvenes éveiben is simán belefért az emberevés, hát még az 1700-as, 1800-as években. Nézzük a Tolnai Világtörténelme 14., a Nagy Francia Forradalommal foglalkozó, kifejezetten libsi, “forradalmár”, balos megközelítésű kötetének 95. oldalát, az új eszmék és Magyarország fejezetből.

Az, hogy az enciklopédia balos és még csak véletlenül sem maradi (emiatt is “fikázza” a teljesen jogos megyei megtorlást, és dícséri a “felvilágosult” József császárt), igazolja azt is, hogy az eredeti események (ti. az emberevés) nincsenek “rasszista” szemszögből felnagyítva, kiszínezve, eltúlozva. Igen, ez az igazság: a fajvédők, libsik által olyannyira ajnárazott hagyományos roma “kultúra” nemcsak a gádzsók megölését, hanem egyenesen megevését is pozitívumnak tartja. Felmerül a kérdés: mi bizonyítja azt, hogy a mokkák csak és kizárólag ezzel a szokásukkal hagytak fel, miközben “kultúrájuk” minden egyéb eleme (munkakerülés, bűnözés, az emberek átverése, teátrális viselkedés, már egészen kisgyerek-korban lopni, rabolni tanítják a purdéikat stb.) gyakorlatilag eredeti formájában megőrződött?

"A megyék gyöngébbek voltak, ezért engedniük kellett. De viszont, hogy a megyei intézmény közigazgatási szempontból mennyire elavult, megbízhatatlan és maradi szellemű volt, mutatta az az eset, mely József császárt a megyei intézmény átalakítására jelentékenyen befolyásolta. A honti emberevőknek az esete ez, mely különösségénél és furcsaságánál fogva másfél század előtt nagy eltünést keltett. Históriai munkák, művelődéstörténeti monografiák ismertetik ezt a különös esetet, mely egyszerűen megdöbbenti a mai olvasót rettenetes durvaságával.

A máig sem teljesen felderített dolog úgy történt, hogy 1782 szeptember havában a hontmegyei, báti, selmeci és bozóki járásban 149 tagból álló cigánybandát fogtak el azon gyanu alapján, hogy már évek óta emberhússal táplálkoztak. „Kementzén — írta a Magyar Hírmóndó, az első magyar ujság – már 108 vagyon fogva. Tömlőc, pince, istálló tele velük. 40 közülük halálra ítéltetett kik több gonoszságaik között vallják, hogy 28 emberre emlékeznek, kiket megölvén, megettek, de hogy több is lehetett, kikre már nem emlékeznek."

Jobbára vásárra menő sáfránosokat, gyolcsosokat és csipkeárusokat fogtak el, férfiakat, nőket, gyermekeket vegyesen, akiket aztán megöltek. Miután ez megtörtént, kezdődött a szakácsművészek dolga. A cigányok állítólag nagyon jóízűnek találták az emberhúst. A vármegye lakossága borzadva hallotta a híreket és szigorú büntetést sürgetett. Erdődy József gróf királyi biztos csakhamar meg is jelent Kementzén, ahol 49 cigányt hamarosan ki is végeztek. A többi elfogott cigánynak a sorsa még a kivégzettekénél is rosszabb volt. Pincékbe, istállókba és disznóólakba hajtották őket és a megyei hajduk és pandurok őrizetére bízták. Ezek aztán úgy kegyetlenkedtek velük, ahogy éppen akartak. Hogy az elrettentés még borzasztóbb legyen, a vármegye úgy intézkedett, hogy a kivégzéseknél az elítéltek hozzátartozói és ismerősei megjelenjenek és a szükséges segédkezések teljesítésére a hóhérok rentielkezésére álljanak. Az elítéltek összekötözésénél feleségeiknek és gyermekeiknek kellett segédkezni, mikor pedig a hóhér az ítéletet végrehajtotta, ott kellett állniok az akasztófa alatt, hogy a halálos ítélet összes borzalmait átszenvedjék. A kivégzések befejezése után a hullákat közéjük dobták és nekik kellett a szerencsétleneket kapa nélkül, szabad kézzel sírba hányni és eltemetni. „Mellyet nagy jajgatással vittek véghez" - jegyzi meg a Magyar Hírmondó. Aztán csodálkozik a Hírmondó, hogy habár a cigányok már hozzászoktak az emberevéshez, mégis találtatott közöttük néhány, aki elájult a sok vér láttára és kétségbeesetten jajgatott, mikor a büntető helyre vitték.

Ekkor azonban József császár a bécsi ujságokból már értesült az esetről s rögtön intézkedett az embertelenségek megszüntetésére. Az új királyi biztos megvizsgálta az ügyet, a hozott halálos ítéleteket érvényteleneknek nyilvánította és az elítélteknek megkegyelmezett. Akik bűnösöknek találtattak, azokat kényszermunkára ítélték. József császár nemes szíve gondoskodott arról is, hogy ártatlan gyermekeik, kiket a megyei bölcseség nemrég még az akasztófák alá rendelt hóhéri aszisztencia gyakorlására, felügyelet alá jussanak és-tisztességes nevelés által hasznos állampolgárokká válhassanak. A honti emberevők esete egy a sok közül, mely a megyei bíráskodás durva elfajulását példázza. De ez is egyik hatalmas ok volt arra, hogy József császár reformjait megérlelje."

(Eredeti szkennelés ITT, ITT és ITT – vigyázat, nagyméretű képfájlok!)

Frissítés (dec. 25. 2.46): Olvasó: "Tisztelt Szerkesztőség!

Tudomásom szerint az 1950-es évek elején Pécsett akasztottak cigányokat emberevésért. Úgy látszik, a komcsik sem tudták értékelni ezt a „kulturális" roma megnyilvánulást."

Kuruc.info: Köszönjük! Hát igen, kicsit “furcsa” lenne, ha pont az emberevésről szoktak volna le a cigányok az utolsó 150-200 évben, miközben kivétel nélkül minden más, régi szokásukat tartják. Nem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy például a rabszolgatartás és az emberrablás (meg persze az ezer egyéb bűnözési mód – lásd pl. a legújabb, balmazújvárosi gyilkosságot) mellett ezzel is telnének napjaik...

Akárcsak az egri esetben, megint olvasóink segítségét kérjük: ha bármi további információjuk van, közöljék velünk.

Frissítés (dec. 29. 15.22): Magyar Elemér fajvédő barátunk, aki újabban cikkeinek döntő többségét a portálunk elleni, igen vérszegény, bugyuta és támadható (lásd pl. EZT és EZT) írások alkotják, megint alkotott. Lássuk a fenti cikkünkkel kapcsolatos legújabbat! Írásának kulcsgondolata az, hogy csak a mi véleményünk az, hogy a cigányok szeretik az emberhús ízét. Ez, természetesen, ökörség – tessék fentebb elolvasni az inkriminált mondatot a Tolnai-lexikonban. A gyengébbek (köztük Magyar) kedvéért idézzük: “A cigányok állítólag nagyon jóízűnek találták az emberhúst”. Igen, Magyar megint igen átlátszóan csúsztat és hazudik. “Kár”, hogy megint óriásit bukott. Ráadásul, mint hab a tortán, kiderül, hogy a ballibek által unos-untalan idézgetett antifasiszta Martin Niemöller nevét sem tudja helyesen leírni (és ezt teszi a zsIndex folyton-folyvást a címlapra…), és még annyira sem méltatja olvasóit, hogy a név helyes formáját megkeresse.

Magyar cikkét egy az egyben idézzük és kommentáljuk; eredeti ITT.

Fasizálódunk, fasizálódgatunk

Így Szilveszter tájékán az embernek óhatatlanul humorosabb témák jutnak az eszébe. Ilyen például a magyar demokrácia állapota.

 Ma a demokrácia, a szólásszabadság mifelénk sokaknak azt jelenti, hogy nyíltan lehet zsidózni, cigányozni, sőt, újra elő lehet venni mindazokat a naftalinszagú molyrágta gondolatokat, amelyek miatt egykoron nagyon sokan pusztultak el ártatlanul. Újra lehet tótnak nevezni a szlovákot, oláhnak a románt (Kuruc.info: a cigánybűnözés-rovatban ilyet én [ Arppi S.], személy szerint, soha nem írtam le: soha nem oláhoztam, tótoztam. A rovatban megpróbálok kulturáltan fogalmazni és a szlovákokat stb. nem b*szogatni – végül is, sok tekintetben, sajnos, fel kell rájuk néznünk, és át kéne vennünk a cigányokkal kapcsolatos gyakorlatukat, törvénykezésüket. Arról nem is szólva, hogy a nacionalizmusukat [amely, természetesen, a magyarok ellen is irányul – ezt a fajta otromba gyűlölködést persze nem kell adaptálnunk], a hazaszeretetüket is nyugodtan átvehetnénk – azt, hogy kivétel nélkül minden egyes parlamenti pártjuk hazaszerető – még a kommunisták is. A románokkal kapcsolatban is többször megírtam, hogy cigányügyben sokkal normálisabbak, talpraesettebbek, mint a magyarok. Ez persze nem jelenti azt, hogy imádom és istenítem eme két népet, csupán azt, hogy a romaügy kezelésében igazán példát vehetnénk róluk), s lehet humorosan orknak nevezni a cigányt (Kuruc.info: ez nem humoros, inkább tragikus; cselekedeteikben mokkáink ugyanis igencsak ütnek például Tolkien orkjaira), és zsindex-nek az index-et (Kuruc.info: miért, nem cionista és a végletekig cigányfajvédő lap? Akkor meg: miért baj az, ha már a nevében utalunk az elkötelezettségére?).

Csak találomra bele kell olvasni az internetes fórumokon található hírportálok hozzászólásaiba, és szörnyű kép tárul elénk. A hozzászólók szerint a felsorolt népség génhibás, torz egyedek halmaza, akiket ki kell irtani, jobbik esetben el kell innen üldözni Palesztinába, Indiába, akárhová.. (Kuruc.info: még jó, hogy ez nem ránk vonatkozik, mert mi, technikailag, nem “internetes fórumokon található hírportál” vagyunk [egyáltalán: tudja azt Magyar, hogy ez mit jelent?], hanem “internetes hírportál”. Arról nem is szólva, hogy mi a cigányok kiirtását soha nem ajánlottuk vagy népszerűsítettük. Az ilyen tartalmú olvasói leveleket is szigorúan cenzúrázzuk. Ne tessék bennünket összemosni a valódi fórumokkal, ahol a beírók valóban a kiirtásról elmélkednek. Ha Magyar Elemér másképp tudja, rajta, prezentálja az ellenpéldát. Az Indiába való kiebrudalás természetesen más tészta: ha a finnek, olaszok, amerikaiak, kanadaiak stb. megtehetik, hogy visszaküldik a feladónak a cigányaikat, ill. négereiket, mi miért nem?)

Nehogy félreértés legyen, nekem nem az hiányzik, hogy például a holokauszt-tagadás nálunk is büntetendő legyen! Ezzel csak a jutasi tahó bunkók avanzsálnának nemzeti hősökké. Egyébként pedig, aki így vélekedik, az a büntetés hatására sem fog másként gondolkodni. Sőt.

De azért az mégsem járja, hogy egynémely beteges, torz figurák például a Kurucinfo nevezetű szennyportálon olyasmiket irkáljanak, hogy a cigányok szeretik az emberhúst! (Kuruc.info: barátocskám, ezt nem mi írtuk, hanem a lexikon, tessék, ott vannak fent az oldalak eredetijei szkennelve, lehet ellenőrizni, ezt írta-e vagy sem.)

Vagyis legyen szólásszabadság, de büntetlenül ne lehessen gyűlölködési szabadság.

Tudom, ez az egész alapvetően persze olyan probléma, mint az időjárás. Lehet nem szeretni a jégesőt, de attól még sajnos időnként létezik, és pusztít. Lehet nem szeretni a fajgyűlöletet, de attól még létezik, és időnként pusztít.

Ám valahogy mégis védekezni kéne ellene. Minden normális embernek.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, ő nem zsidó és nem cigány, sőt nem is tót és nem is oláh, vagyis mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."

Kuruc.info: 1.) Kedves Magyar Elemér! Nem Niemüller. Niemöller, amit például a Wikiben vagy egy egyszerű Google-kereséssel is ellenőrizhet. Vesd össze: a.) általános műveltség b.) cikkei hibátlanságának ellenőrzése, mielőtt közli azokat.

2.) Hol van már Niemöller... Egyáltalán: a 60-70 évvel ezelőtt történtekhez mi közünk, mi köze a mai magyarországi állapotoknak?  Azok leírására sokkal inkább használható a Niemöller-idézet aktualizálása:
 
Magyarországon a cigányok először a segélyeket vették fel, és megélhetés céljából szaporodtak ész nélkül, de én nem szóltam, mert toleráns vagyok.

Aztán a falvakat lehetetlenítették el, de én nem szóltam, mert városban élek.

Aztán az iskolai oktatást lehetetlenítették el, de nem szóltam, mert nincs gyerekem.

Aztán éjszakánként nyugdíjasokat vertek agyon, de nem szóltam, mert nem vagyok nyugdíjas.

Aztán engem akartak kirabolni, és már nem volt senki, aki szóljon.