A Roma Rights Network (magyarul Cigányjogi Hálózat) nemrégiben kiadott egy cigány jogvédő csoportok és aktivisták által készített szemlét Roma Rights Review (magyarul Cigányjogi Szemle) címmel a cigányság jogi helyzetére vonatkozóan. Az Európai Unió által társfinanszírozott 62 oldalas „elfogulatlan” körözvény összeállításában 18 országból 34 szervezet vett részt, amelynek koordinátora a European Roma Rights Centre (ERRC, magyarul Európai Cigányjogi Központ). Magyarországról például közreműködött a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) vagy az Amrita (mi sem hallottunk még róla). A cigányságot maximálisan áldozatszerepbe helyező dokumentumot végigolvastuk, hogy felderítsük azokat a részeket, amelyek nem megfelelően tükrözik a valóságot. A napokban Monoron kirobbant cigány családok közötti tömegverekedés szintén új fénybe helyezi a jelentés elfogultságát: a cigányokkal szembeni rendőri intézkedések valóban rendszerszintű rasszizmusra utalnak, vagy inkább a szubkultúra tagjai nem törekednek arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba? Remenyiczki Éva alábbi cikke a Magyar Jelenen látott napvilágot.

Képmontázs: Remenyiczki Éva/Magyar Jelen | Felhasznált források: Roma Rights Review, Glamour Hungary

A szerzőkről röviden

A cigányok jogi helyzetével kapcsolatban számos „roma jogvédő” szervezet, a Roma Rights Network összefogásában, adta ki Roma Rights Review című közleményét augusztus 11-én.

Az Európai Unió által finanszírozott körözvény röviden jellemzi magát a hálózatot is, amely a kontinens cigány jogvédő szervezeteiből tevődik össze: az albán Roma Women’s Rights Centre-től (magyarul „Cigány Nőjogi Központ”) a macedón Women’s Rights Initiative-on (magyarul „Nőjogi Kezdeményezés”) át egészen az ukrajnai Chiricli (cigány szó a madárra) nevű cigány női alapítványig mindent megtalálhatunk. Na jó, a legtöbb szervezet nemcsak a cigány nőkkel foglalkozik, hanem általánosságban a cigányokkal vagy más társadalmi kisebbségekkel, viszont olyan csoport nincs, amely például kifejezetten a cigány férfiakra helyezné a fókuszt. Magyarországról a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a senki által nem ismert Amrita csatlakozott az együttműködéshez.

A Roma Rights Review a saját leírása szerint biannuális, azaz évente kétszer jelenik meg, ami eddig olyan jól sikerült, hogy a legutóbbi számot 2019 telén adták ki. De sebaj, a szerzők ezt a publikációsorozat „újraindításának” szánják, úgyhogy a tervezett évi két számmal esetleg azt remélhetik, hogy nincs szükség újabb hét évre ahhoz, hogy egy kiadványhoz elegendő mennyiségű sérelem érje a kisebbségi csoportot a „feltörekvő cigánygyűlölet” jegyében. Az összeállítás a Roma Rights Journal (Cigányjogi Folyóirat) utódjaként jellemzi magát.

A módszertan és a korlátozások leírásából láthatjuk, hogy nem egy tudományosan megalapozott tanulmányról van szó, és az elfogultság mérséklésére nem is törekedtek: a kiadvány a saját elmondása alapján is a tagszervezetek és aktivistáik által összeállított adatokból, esettanulmányokból, jogi dokumentumokból táplálkozik. A készítők arra azonban felhívják a figyelmet, hogy csak a hozzájuk eljuttatott esetekből dolgoztak, így a valódi helyzet „minden bizonnyal sokkal súlyosabb”.

Ignácz Judit cigányjogi aktivista | Forrás: Glamour Hungary

A kiadványban magyarországi szerzőként megjelenik a cigány származású Ignácz Judit is, aki egy időben a TASZ elnökségi tagja volt. Több publikációja is fellelhető az interneten, amelyek a cigányok helyzetét tárgyalják, cigányjogi aktivistaként tevékenykedik, valamint 2023 augusztusa óta szintén tagja a cigányjogi hálózatot koordináló ERRC-nek.

Úgy tűnik, az ERRC-tagok egymás nevét sem tudják helyesen leírni | Forrás: Roma Rights Review 2026

A Roma Rights Review-ban található írások szerzői között szerepel továbbá Bernard Rorke, aki 1998 óta foglalkozik a cigányság problémáival a Soros György (pontosabban George Soros - Kuruc.info szerk.) által alapított és vezetett Nyílt Társadalom Alapítványokkal (Open Society Foundations) együttműködve. Jonathan Lee neve is többször felbukkan, ő pedig 2016 óta működik együtt a cigányjogi központtal.

Ilyen felhozatal mellett aligha számíthatunk arra, hogy az érem másik oldalát is tárgyalja a jelentés. Mindenhol a „rendszerszintű, intézményesített rasszizmust”, valamint a „cigányellenes törvényhozatalt” és a „radikális jobboldal térnyerését” okolják a készítők. Nem esik szó azonban a felelőtlen cigány gyermekvállalásokról, a no-go zónák kialakulásáról, a gyakori társadalomromboló magatartásról, a kisebbség gyakori erőszakos, agresszív viselkedéséről, a közösségbe beilleszkedni nem tudó kulturális elemekről, és még sorolhatnánk. Az sem ritka, hogy néha pitiáner dolgok akár drasztikus reakciót válthatnak ki a szubkultúra tagjaiból – például a nemrégiben Monoron kirobbant tömegverekedést sajtóértesülések szerint az robbanthatta ki, hogy a két cigány család tinilányai összevesztek egy fiún:

Természetesen mi sem azt mondjuk, hogy egyáltalán nem létezik rasszizmus, de sokszor olyan esetben is előkerül a rasszizmuskártya, amikor a faji megkülönböztetésnek még csak a szikrája sem pattan ki. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a cigány „jogvédők” nem egyenlőséget és nem egyenlő jogokat akarnak a cigányság számára, hanem többletjogokat. Már így is rengeteg eszköz áll a rendelkezésre, amely segíthetné a felzárkózást: szociális és anyagi segítség, ösztöndíjak, mentorprogramok stb. A megfelelő társadalmi integráció azonban csak azoknál működhet, akik meg is akarnak próbálni beilleszkedni.

A rendőrség rajtaüt a bűnözőkkel teli telepeken – a „jogvédők” szerint a cigányságot célozzák

Görögország 2025 őszén elindította az Entos-műveletet, amelynek célja a közbiztonság növelése és a bűncselekmények visszaszorítása a magas bűnözési arányú telepeken. Az akcióval a szervezett bűnözésre is le szeretnének csapni olyan területeken, amelyek az illegális tevékenységek gócpontjaivá váltak.

A cigány „jogvédők” persze ezúttal sem tartózkodtak attól, hogy áldozatpózba vágják a cigányságot, ugyanis „véletlenül” pont a cigánytelepeken burjánzott el a bűnözés. A Roma Rights Review meglátása szerint a heti szintű, fegyveres rajtaütéseket csak „úgy állítja be” a görög kormány, hogy a szervezett bűnözés elleni harc nevében zajlik, de a „jogvédők” szemében igazából a nagyrészt cigány lakossággal rendelkező környékek ellen alkalmazott, bűnmegelőzésnek „álcázott” rendőri fellépésről van szó.

A kiadvány úgy fogalmaz, hogy nincs bizonyíték arra, hogy széles körű, szervezett bűncselekmények történnének az érintett telepeken, mindössze „apróbb szabálysértéseket” követnek el, amelyek „betudhatók” a tartós szegénységnek és a kirekesztésnek.

A körözvény példaként áramlopást, adminisztratív szabálysértéseket, forgalmi szabálytalanságokat és érvényben lévő körözéseket említ. A jelentés úgy véli, hogy a gyakorlat a cigányság ellenőrzésére és megfélemlítésére szolgál.

Szerencsére az Európai Cigányjogi Központ ebben a publikációban megjelölte a – saját maga által összeállított – interaktív térképet is, így tudjuk ellenőrizni az állításaikat. A leírás alapján a linkelt oldal kifejezetten a cigánytelepeken végrehajtott razziákat mutatja, így viszont ez nem elég annak megállapítására, hogy milyen arányban érik a cigányságot az intézkedések, és milyen arányban más telepeket. A linkelt oldalon lehetőség van táblázatos formában is megtekinteni a rajtaütések adatait, köztük a telep nevét, a letartóztatások számát és a hivatkozott bűncselekményeket, törvénysértéseket.

Láthatjuk azért, hogy az „apróbb szabálysértések” mellett azért olyan vétségek is felbukkannak, mint a kábítószer-használat, a pénzhamisítás és a hamis pénz terjesztése, a különféle lopások, a csempészet, a csalás, az illegális fegyvertartás. Természetesen a durvábbakat a cigány „jogvédők” által készített szemle elhallgatja, ami nem meglepő, mert nem szolgálja a narratívájukat.

Attól, hogy az apróbb szabálysértések miatti intézkedések a gyakoribbak, nem lehet eltussolni a komolyabb bűncselekményeket. Magyarországon hasonló képet festenek a Bűnvadászokról, akiket rendszeresen úgy állít be a cigányság és a balliberális média, mintha jogszerűtlenül lépnének fel, önbíráskodnának a cigányság ellen – holott a valóság ezzel szemben az, hogy az általuk folytatott tevékenységet faji meghatározástól függetlenül a bűnözők és az illegális tevékenységet folytatók ellen végzik. Ezt azonban nem is olyan nehéz megcáfolni, ugyanis a Bűnvadászok Chernelházadamonyán egy cigány származású tulajdonosnak segítettek fellépni egy nem cigány származású lakásfoglalóval szemben. Ezenfelül gyakran a cigány fiatalok is elismerik a munkájukat, és odamennek közös fotót készíteni velük, ha meglátják őket.

A rendőri intézkedés során elhunyt zagyvarékasi cigány férfi esetét is egyoldalúan kezeli a cigányjogi szemle

Annak idején nagy port kavart a médiában a 40 éves cigány származású zagyvarékasi Zsákai József ellen 2024. december 22-én alkalmazott rendőri kényszerintézkedés, amelynek során a férfi életét vesztette. A baloldali sajtóorgánumok akkoriban megpróbáltak magyarországi George Floyd-ügyet kreálni a történtekből, a mostani jelentésben pedig a cigányjogi szerveződés meglehetősen részrehajlóan mutatja be az eseményeket.

A kiadvány beszámol az incidensről készült felvételeken hallható, trágár kifejezéseket is tartalmazó rendőri utasításokról, valamint a kergetésről, a lefogásról és a megbilincselésről. A férfi az akció közben eszméletét vesztette, és sem a rendőröknek, sem a kilenc perc múlva kiérő mentősöknek nem sikerült újraéleszteni. A cigányjogi körözvény szerint a nemzeti televízióban közzétett videófelvételt a rendőrség „erősen megvágta”. A rokonok aránytalannak tartják az alkalmazott kényszert, és úgy vélik, hogy az egyenruhások súlyosan megverték a férfit. A kiadvány szövege az üldözést és a halálhoz vezető letartóztatást mindössze annak tudja be, hogy a rendőrök tudták, hogy jogosítvány nélkül vezetett.

A rendőrségi és ügyészségi álláspontról, valamint a nyomozásról viszont nem olvashatunk szinte semmit ebben a jelentésben. A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság által kiadott közlemény szerint a Szolnoki Rendőrkapitányság munkatársai felfigyeltek egy olyan személygépjármű sofőrjére, akiről tudták, hogy nincs vezetői engedélye.

A cigány férfit megkülönböztető jelzés használatával próbálták megállítani, azonban továbbhajtott és gyorsított, amivel a rendőri intézkedés alól próbálta meg kivonni magát. Az üldözés során a zagyvarékasi Szabadság téren nekiment egy betontalapzatnak, majd a járművet elhagyva elszaladt a hatósági személyek elől.

Néhány száz méter után elfogták és megbilincselték – ekkor következett be, hogy a cigány férfi eszméletét vesztette. A soron kívül elvégzett hatósági boncolás nem hozta összefüggésbe a halál okát az alkalmazott kényszerrel, az ügyész jelenlétében végzett parancsnoki kivizsgálás szerint pedig a rendőri intézkedés jogszerű, szakszerű és arányos volt.

Az ORFK Kommunikációs Szolgálatának egy későbbi, részletesebb beszámolójából azt is megtudhatjuk, hogy a szolnoki rendőröknek Zsákai Józseffel szemben már többször kellett intézkedni, és volt korábban is két olyan alkalom, amikor menekült a vele szemben fellépő egyenruhások elől. A jogosítvány nélkül vezető – tehát súlyos szabálysértést elkövető – cigány férfi veszélyeztette utasait és más közlekedőket is azzal, hogy nagy sebességgel menekült az őt fény- és hangjelzéssel követő rendőrök elől.

„A rendőrségi eljárások során beszerzett adatok az intézkedés jogszerűségét nem vonják kétségbe, és alátámasztják azt a megállapítást, hogy a férfi halálát nem a rendőri intézkedés, különösen nem szükségtelen erőszak okozta”

– olvasható a szövegben.

A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség ezt követően 2025. februárban közölte, hogy „szakértői vélemények alapján kategorikusan kizárta az emberölés bűntettének és a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének gyanúját”. A teljes kivizsgálást és a további eljárási cselekményeket követően 2025 áprilisában az ügyészség megszüntette a feljelentések alapján elindult büntetőeljárást.

Az igazságügyi orvosi, vegyész- és toxikológiai szakvélemények alapján a cigány férfi halálát új pszichoaktív anyag által okozott mérgezés okozta, a rendőri intézkedés és a halál bekövetkezése között ok-okozati összefüggés nem volt.

„A feljelentéssel ellentétben a rendőrök nem rúgták meg, és nem nyomták a murvába a földön fekvő férfi fejét, nem térdeltek rá a hátára, és elektromos sokkolót sem használtak vele szemben, továbbá orr-, valamint állkapocstörést sem okoztak neki”

– számolt be a közlemény, és ebből azt is megtudhatjuk, hogy milyen túlzó vádakkal próbálta a rendőröket bemártani a cigány rokonság.

Az ügyészség arra is felhívja a figyelmet, hogy „önmagában az a körülmény, hogy a kitartóan menekülő, majd a rendőri eljárásnak ellenszegülő személy rosszullétre hivatkozik, az intézkedési kötelezettséget nem teszi semmissé”.

A fentiekből tehát látható, sőt egyértelmű, hogy a Roma Rights Review fontos részleteket kihagyott az esetről készült rövid beszámolójából. A valóságot teljes mértékben eltorzítja az is, hogy Zsákai József halálát úgy próbálják beállítani, mintha csak a jogosítvány nélküli vezetés miatt alkalmazott kényszer okozta volna.

Tovább is van

Még csak a felszínét kapargattuk azoknak a csúsztatásoknak és ferdítéseknek, amelyek a cigányjogi szemlében megtalálhatók. Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője is reagált a jelentésre Facebook-oldalán, amelyben kifejtette, hogy az összeállítás elég egyoldalú, hiszen csak a többségi társadalom felelősségéről beszél.

A kiadvány több helyen tárgyalja Magyarországot is, így szó esik benne például a Mi Hazánk Mozgalomról, a Bűnvadászok tevékenységéről, a helyi önazonosság védelméről szóló törvényről és a Becsület Napjáról is.

Kapcsolódó: A "cigány holokauszt" története és mai vetületei: tabuk és tények