Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB, románul CEDO) végre valahára befogadott olyan ügyet is, amelyik a kényesnek számító román–magyar viszonyhoz kötődik.
Kép: Krónika
A 2014 májusában tartott európai parlamenti választáson az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét, Tőkés Lászlót ismételten képviselőnek választották. Két nappal azután, hogy a nagyváradi EP-képviselői iroda épületére kitűzte a székely zászlót, 2014. június 20-án a nagyváradi helyi rendőrség szabálysértési eljárást indított ellene.
Megállapították, hogy az „úgynevezett Székelyföld” jelképeit tartalmazó székely zászló reklámlobogó, ezért kitűzése előzetes engedélyezéshez kötött.
Az EP képviselőjét (volt alelnökét) megrovásban részesítették.
Egy évvel később hasonlóan cselekedtek a partiumi zászló kifüggesztése miatt is – szerintük Tőkés László ismételten megsértette a reklámanyagok megjelenítéséről és engedélyeztetéséről szóló 2013/285-ös számú törvényt. Mindkét esetben elrendelték a „reklámzászlók” eltávolítását is. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az irodaépületre a „reklámzászlók” mellé a román és magyar nemzeti zászló és az Európai Unió lobogója is kifüggesztésre került.
Nem degradálható üdítőreklámmá a történelmi zászló
A székely–magyar szimbólumok reklámzászlóként való megbélyegzése, használatuk jogi köntösbe bújtatott megakadályozása ellen Tőkés László képviseletében közigazgatási panaszt nyújtottam be.
A nagyváradi bíróságon és a Bihar megyei törvényszéken azzal érveltünk, hogy történelmi szimbólumainkat tartalmazó zászlókat nem lehet Coca-Cola- vagy intimbetétreklámmá degradálni. Székelyföld és Partium pedig a középkor óta létező területi/történelmi régiók. A székely zászlón szereplő nap és hold a 16. században Székely Mózesnek, az egyetlen székely származású erdélyi fejedelemnek a címerében már szerepelt!
A nagyváradi (i)gazságszolgáltatás panaszaink és fellebbezéseink elutasítását azzal is indokolta, hogy az 1994/74-es számú zászlótörvény kimondja: hivatalos épületeken és közterületeken más államok zászlói kizárólag a román nemzeti zászló mellett és csak hivatalos állami látogatások, nemzetközi összejövetelek alkalmával tűzhetők ki.
Azt fejtegették, hogy a kitűzött jelképek (zászlók) nem egy elismert állam szimbólumai, ezért kifüggesztésük a zászlótörvényt is sérti;
az „úgynevezett Székelyföld” és az „úgynevezett Partium” jelképeinek kitűzésével a felperes (T. L.) a nyilvánosság figyelmét akarta felhívni az általa szervezett tevékenységekre és eseményekre, így valójában reklámcélú tevékenységet folytatott.
Fotó: Gergely Imre
Az idézett indokolást az EJEB-hez benyújtott panaszainkban az alábbi érvekkel cáfoltuk meg. A reklámanyagok megjelenítéséről és engedélyezéséről szóló 2013/185-ös törvény szerint a reklámcélú jelzés épületek homlokzatára történő kitűzése kizárólag építkezési engedély beszerzése után lehetséges, ráadásul az engedélyt kiállító hatóság meghatározza az építkezés átmeneti jellegét, valamint a reklámcélú jelzés szerkezeti támogatására vonatkozó engedély időtartamát. Ha a magyar közösségi szimbólumok reklámtevékenységnek minősülnének a fenti rendelkezés alapján, használatukat könnyedén meg lehetne akadályozni.
A román zászló kitűzéséről szóló 1994/7-es számú törvény kimondja, hogy más államok zászlója kizárólag a nemzeti zászlóval együtt és csak hivatalos állami látogatások, nemzetközi fesztiválok és találkozók alkalmával helyezhetők ki a Románia területén található hivatali épületeken és közterületeken.
A törvény tehát kizárólag az állami zászlók középületi használatára vonatkozik, hotelekre, magánházakra bárki bármikor kitűzheti őket, ahogy a Vöröskereszt, Vörös Félhold, Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ENSZ, Székelyföld stb. lobogóit is minden további nélkül ki szokás/lehet függeszteni.
Bukarest és a 22-es csapdája
Beadványainkban arra is hivatkoztunk, hogy az „úgynevezett” Székelyföld és Partium zászlói elleni fellépés sérti az emberi jogok európai egyezményét, miszerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához anélkül, hogy ebbe hatóság beavatkozhasson. Rávilágítottunk arra is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását a román kormány trükkösen próbálja álcázni, azt hangsúlyozva, hogy a hazai hatóságok/bíróságok nem kifogásolták, hogy a képviselő kifüggesztette a szimbólumainkat tartalmazó zászlókat.
Megpróbálták felállítani a „huszonkettes csapdáját”, azzal érvelve, hogy a Bihar megyei bíróság 2015. november 27-i ítélete megállapította: „a per tárgyát képező zászlóhoz hasonló zászlók közterületeken vagy magánépületeken történő kitűzése nem tilos, de azt a jogi normáknak – ideértve a 2013/185-ös törvény által előírt engedély előzetes kiállítását is – megfelelően kell végrehajtani”.
Az idézett mondat leleplező, mert elismeri,
a bíróságok és a kormány szerint a véleménynyilvánítás szabadságát hatóság beavatkozása korlátozhatja.
Annak ellenére hogy igencsak kilóg a lóláb, a strasbourgi válaszirat szerint a román „kormány emlékeztetni kíván arra, hogy Románia a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számos jogát elismeri, ideértve a véleménynyilvánításhoz való jogot, akár magánszemélyként, akár szervezetként, szakszervezetként vagy szövetségként nemzeti szinten”. Rövidesen kiderül, ezt a mesét elhiszi-e az EJEB.
Fotó: Bíró Blanka
A román kormány azt is állítja, hogy a kérelmező nem szenvedett el semmilyen anyagi hátrányt, minthogy a rá kiszabott büntetések két figyelmeztetésből – a lehető legkevésbé szigorú szankciókból – álltak. Jellemző módon az EJEB előtt Románia azzal védekezik, hogy a kiszabott figyelmeztetés a helyi rendőrség által foganatosítható büntetések közül a legenyhébb, és ezzel az ejnye-bejnyével semmilyen sérelem sem érte Tőkés Lászlót.
„Véletlenül” elhallgatják a lényeget, hogy az állítólagos szabálysértés szankcionálásának valódi célja a székely–magyar jelképeket tartalmazó zászlók bírói ítéletek által szentesített – tehát törvényesnek álcázott – eltüntetése volt!
A kormány persze tagad, azt fejtegeti, a nemzeti hatóságok és bíróságok valójában nem hoztak határozatot abban a kérdésben, hogy a kérelmező által kitűzött zászlók a nemzeti jog értelmében a véleménynyilvánítás megengedett vagy meg nem engedett formájának minősülnek-e. „Épp ellenkezőleg, a Bihar megyei bíróság megjegyezte, hogy a per tárgyát képező zászlóhoz hasonló zászlók közterületeken vagy magánépületeken történő kitűzése nem tilos, de azt a jogi normáknak – ideértve a 2013/185. sz. törvény által előírt engedély előzetes kiállítását is – megfelelően kell végrehajtani.”
A válaszirat a történelemhamisítástól sem riad vissza, miszerint
az „ún. Székelyföld” Románia történelmében sem most, sem korábban nem létezett külön történelmi tartományként vagy bármely egyéb közigazgatási területi egységként.
Szerintük a jelenlegi úgynevezett „Székelyföld – Ținutul Secuiesc” történelmileg nem kapcsolódik a középkorban székelyek által lakott területekhez, sem pedig az ugyanezen történelmi időszak alatt részben autonóm székelyekhez.
Az elképesztő érvelést olvasva joggal tesszük fel a kérdést: hol az ördögben laktak Trianon előtt a székelyek? Azt gondolom, hogy a sorok között a legvadabb vasgárdista érvrendszer is tetten érhető, miszerint a székelyek elmagyarosított románok…
A kormány azt is kijelenti, hogy Székelyföld egy mesterséges, imagológiai képződmény, amely három romániai megye (Maros, Hargita és Kovászna) különböző részeit foglalja magában egy név alatt azzal a céllal, hogy létrehozzon egy olyan magyar többséggel bíró kompakt régiót, amely fenntartaná az etnikumon alapuló területi autonómiára irányuló igényt.
Az ún. „Székelyföld” a román jogszabályok szerint nem számít adminisztratív területi egységnek, és ezért nem beszélhetünk a régió azon jogáról, hogy szimbólumait nyilvánosan használhassa. Ugyanez vonatkozik az ún. „Partiumra” is. Ha ez az állítás igaz lenne, akkor nem létezhetne moldovai, havasalföldi, erdélyi, bukovinai stb. zászló és címer sem! Ezt a nonszenszt úgy próbálják kezelni, hogy kinyilvánítják, „Románia történelme külön Székelyföldet nem említ Románia történelmi tartományai között (Bánság, Körösvidék, Bukovina, Erdély, Moldova, Munténia, Olténia és Dobrudzsa). Ezek a tartományok nem etnikai alapúak, hanem etnikumtól függetlenül a területükön élő minden populációt magukban foglalnak.” Tehát „kormányunk” azt hiszi, Strasbourgban el lehet hitetni azt, hogy a Székelyföldről ki lesznek telepítve a románok és mások?
Fotó: Barabás Ákos
Szertefoszlatott hazugságok
Egy másik hazugság így szól: „a hatóságok nem intézkedtek a kérelmező irodájában kifüggesztett zászlók eltávolítása érdekében; azok a 2015. november 27-i és a 2017. február 6-i határozat után is ott maradtak”. Az igazság ezzel szemben az, hogy a nagyváradi municípium újabb perben akarja kicsikarni a zászlók eltávolítását (ügyszám: 1624/271/2020).
Romániában viszont a kormány által védelmezett nagyváradi joggyakorlattal ellentétes, törvényes döntések is születtek.
A Brassó megyei ítélőtábla székely szimbólumokat tartalmazó zászlóknak a helyi hatóságok általi kihelyezése tárgyában 2016 februárjában megállapította, hogy a zászló magánszimbólum, és így magánterületen kihelyezhető.
A Maros megyei ítélőtábla már 2012-ben kimondta, hogy a székely zászló magánépületre engedély nélkül kitűzhető, mert nem reklámzászló. Erre az érvünkre az a fura válasz született, hogy „a két zászlót tehát nem magánterületen vonták fel, hanem egy épület külső falán, tehát a járókelők számára látható módon”. A magántulajdonú épület külső fala nem magánterület?
Az igazi célt ismét elárulták: szimbólumainkat titokban nyugodtan használhatjuk, de nyilvánosan semmi esetre sem!
Ezt a tényt úgy próbálják kendőzni, hogy kihangsúlyozták, „nemcsak újdonságjellege miatt, hanem azért is, mert mutatja a román hatóságok elkötelezettségét a nemzeti kisebbségek jogainak védelme és elősegítése mellett –, hogy azon adminisztratív területi egységek esetében, ahol valamely nemzeti kisebbség aránya a népességen belül legalább 20 százalékos, a helyi hatóságok úgy dönthetnek, hogy a kisebbség nyelvén megfogalmazott feliratot helyeznek el az adminisztratív területi egység zászlóján”.
Románia válaszirata mélyen hallgat arról, hogy az Európa Tanács ECRI (Rasszizmus és Intolerancia Európai Bizottsága) Romániáról szóló 2014. március 19-i jelentése többek között azért is elmarasztalta az országot, mert nem ismeri el azt a tényt, hogy a Székelyföld a középkortól az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésig törvényesen elismert, létező történelmi egység volt!
Vajon Románia mikorra lesz képes arra, hogy jóhiszeműen teljesítse kötelezettségeit, mikorra fejezi be a magyar ellenségképpel való SRI-s riogatást?
Kincses Előd – Krónika
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd
