A minap Magyar Péter a köztelevízió vendége volt. A csatorna az elmúlt években gátlástalan Fidesz-propagandát közvetített, nem volt független, nem volt objektív, ez tény, ez nem is képezheti vita tárgyát. De nagyon az sem, hogy a következő években ugyanez lesz, csak Magyar Péterék felé lesz elfogult. Magyar úgy fogalmazott, az új közszolgálati televízió „BBC-normák” szerint fog működni. Erre vonatkozólag nézzünk azért néhány példát, ezek a normák mit is jelentettek és jelentenek a gyakorlatban.

Először is röviden tisztázzuk, mi is az a BBC, bár azért ezt a legtöbben tudják. De a rend kedvéért, a BBC, vagyis a British Broadcasting Corporation a világ egyik legismertebb közszolgálati médiavállalata. 1922-es alapítása óta a hiteles, „pártatlan tájékoztatás” egyik szimbólumaként hivatkoznak rá, és sokáig etalonnak számított a nemzetközi újságírásban. A valóság azért más sokkal árnyaltabb, nemzeti, jobboldali körökben rendszeresen érik kritikák az elmúlt években.

Forrás: bbc.co.uk

A jobboldali kritika egyik központi eleme a liberális elfogultság vádja. Eszerint a BBC nem valódi semlegességre törekszik, hanem egy finoman csomagolt, progresszív világnézetet közvetít. A bírálók szerint ez nem feltétlenül nyílt propaganda formájában jelenik meg, hanem témaválasztásban, hangsúlyokban és szóhasználatban. Például a klímaváltozásról szóló tudósítások gyakran egyértelmű „tudományos konszenzust” tükröznek, de a kritikusok szerint kevés teret kapnak az eltérő, akár szkeptikus álláspontok.

Hasonló vita övezi a bevándorlás kérdését. A jobboldali véleményformálók gyakran állítják, hogy a BBC hajlamos a migráció pozitív aspektusait hangsúlyozni, miközben kevésbé emeli ki az integrációs nehézségeket vagy a társadalmi feszültségeket. Egyes konkrét esetekben (például bűncselekményekről szóló híradásoknál) azzal vádolták a csatornát, hogy nem ad kellő kontextust az elkövetők hátteréről, ha az érzékeny társadalmi kérdéseket érintene.

Magyarul a jól ismert kettős mércét alkalmazza, ha nem európai származású az elkövető, nem jelenik meg a gyilkos, bűnelkövető származása, pusztán „elszigetelt eset”, jól ismerjük ezeket, fordított esetben viszont egyből ott a „rasszista indíték”.

Csak, hogy egy példát említsek, amely már régen történt, de azóta is nagyjából ez a gyakorlat uralkodik a BBC-nél, ez a Kriss Donald-ügy. Ez egy 2004-ben történt, rendkívül megrázó bűncselekmény volt az Egyesült Királyságban, amely nemcsak brutalitása miatt vált ismertté, hanem az azt követő társadalmi és médiaviták miatt is. A 15 éves skót fiút Glasgow környékén rabolta el egy csoport fiatal férfi, akik pakisztáni származásúak voltak. A támadás hátterében az állt, hogy a pakisztáni elkövetők korábban valamiféle sérelmet szenvedtek fehérek részéről, és így akartak bosszút állni, tehát az áldozatra pusztán fehér származása miatt esett a választás. Elrablása után egy másik helyszínre vitték, ahol brutálisan megkínozták és meggyilkolták. Az esetet a hatóságok később faji indíttatású gyilkosságnak minősítették. A BBC mindvégig igyekezett elbagatellizálni az ügy faji indíttatását.

Ebből kifolyólag a woke ideológia vádja szintén visszatérő elem. A BBC műsorstruktúrájában és tartalmaiban egyre nagyobb hangsúlyt kap a „sokszínűség és a kisebbségi reprezentáció”, amit tudatos ideológiai törekvésként értelmezhetünk. Gyakran ad teret a BBC olyan ideológia által vezérelt adaptációknak is, amelynek egy-egy klasszikus történetet úgy adnak elő, hogy meghamisítják az abban szereplők etnikai hátterét. Ezt jól ismerjük már a Netflix világából.

A Brexit időszaka különösen éles konfliktusokat hozott felszínre. A kilépéspárti tábor szerint a BBC aránytalanul sok figyelmet szentelt a kilépés gazdasági kockázatainak, miközben kevesebb teret adott a szuverenitási vagy politikai érveknek. Bár a csatorna igyekezett mindkét oldalt megszólaltatni, az összkép mégis az lett, hogy inkább az EU-párti narratívák domináltak.

Egy másik fontos kritikai irány a nemzeti elkötelezettség hiánya. A hazafias nézőpont szerint egy közszolgálati médiának nemcsak tájékoztatnia kell, hanem bizonyos mértékig képviselnie is a nemzeti érdekeket. A BBC viszont gyakran durván kritikus hangot üt meg a brit történelemmel, a gyarmati múlttal vagy éppen a hadsereggel kapcsolatban. Ez a becsmérlő megközelítés rombolja a nemzeti identitást.

Végül gyakran elhangzik az úgynevezett „elitista buborék” kritikája is. Eszerint a BBC szerkesztőségei elsősorban londoni, magasan képzett, városi közegből kerülnek ki, ami óhatatlanul befolyásolja a világlátásukat. A vidéki, munkásosztálybeli vagy konzervatívabb közösségek problémái így kevésbé jelennek meg hitelesen vagy hangsúlyosan.

Szóval ezek a BBC-normák így néznek ki a BBC-nél.

Lantos János – Kuruc.info