Szita Szabolcs
Vannak olyan vélemények a nemzeti oldalon, hogy a Fidesz valójában veszélyesebb, mint az MSZP, mégpedig azért, mert noha ugyanúgy a globális cionista elit érdekeit képviseli, mint állítólagos ellenlábasa, azonban nemzeti retorika mögé rejti az árulását.

Akik így gondolkodnak, most egy újabb érvvel igazolhatják álláspontjukat: Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont frissen kinevezett igazgatója pénteken az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, hogy „nemzeti ügynek kell tekinteni a holokauszt tragédiájára való emlékezést”.

Szita elképzelése szerint a „a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak ki kell fejezni a magyar társadalom kegyeletét, erkölcsi tartását és méltóságát, azt, hogy a vészkorszak minden áldozatával szemben kegyeletet érez”. Ami az erkölcsi tartást illeti, azt tényleg „ki kellene fejezni” az Emlékközpontban, aminek a legjobb módja az lenne, ha nem hazudoznának többet az intézményben, hanem a munkatársak elkezdenék végre keresni az igazságot. Első lépésként javasolnék például egy nyilvános vitát a holokausztról, melyre a hivatalos álláspont védelmezői mellett meghívnák a revizionista történészeket is. Esetleg olyan fórumokat is szervezhetnének, ahol fel lehetne tenni a holokauszttal kapcsolatos, tabunak számító kérdéseket is anélkül, hogy bárkinek is egzisztenciális következményektől, netán letartóztatástól kellene tartania.

Természetesen a Fidesz által kinevezett Szita Szabolcs nem kíván semmiféle nyilvános fórumon kínos kérdésekre válaszolni, és a revizionista történészekkel sem áll le vitatkozni. Azzal sem bajlódik, hogy bizonyítékokkal álljon elő a holokauszt napjainkban érvényes hivatalos változatával kapcsolatban. Ő inkább „az önzetlen embermentők, a világ igazai tiszteletének a növeléséért kíván dolgozni”, továbbá arról is hablatyolt még a nyilatkozatában, hogy „új nemzeti emlékkultúrára van szükség” és az irányítása alatt álló „ intézménynek pedig szakmai műhelyként, módszertani központként kell dolgoznia, fel kell hívnia a figyelmet az emberi jogokra, az emberi élet védelmére, a múlt reális bemutatásával, tudományos feldolgozásával”.
Ha csupán a fenti zavaros közhelygyűjteménnyel hirdette volna meg az új igazgató a programját, akkor lényegében fel is lélegezhetnénk, sajnos azonban néhány ijesztő konkrétumot is mondott. Bejelentette például, hogy 5-6 vidéki városban létre fognak hozni „a budapestihez hasonló intézményeket, alcentrumokat”, melyekben teljes gőzzel folyik majd a holokausztos hazudozás. És ne reménykedjünk, mert nem a távoli jövőben fognak megnyílni ezek az új holoközpontok, ugyanis Pécsett már hétfőn meg is nyitja a kapuit az egyik ilyen „alcentrum”, ahol „az egyetem, a múzeum munkatársai, illetve helytörténészek szolgáltatják a szakmai hátteret”. „ A vidéki tényfeltárás azért is fontos, mert itt még vannak feldolgozatlan dokumentumok, és találhatók magántulajdonban is tárgyi emlékek” - mutatott rá az új igazgató.

Szita Szabolcs – aki meg van győződve arról, hogy a gaz nácik „mérgezett tejjel” gyilkolászták a cigány csecsemőket - „külföldi hasonló intézményekkel, így mások mellett a bécsi Wiesenthal Központtal, a washingtoni Holokauszt Múzeummal, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettel, valamint lengyel, francia, szlovák kutatóközpontokkal is szeretne szorosabb kapcsolatot kialakítani”. Többek közt azért is, mert „kiemelt feladatnak” tekintik, hogy megszerezzék a „külföldi emlékhelyekről a magyar áldozatok névlistáit, mert e tekintetben borzasztó késésben vannak" - jelentette ki Szita Szabolcs.

Várható az is, hogy több vándorkiállításon hirdetik majd a holokausztos propagandát, így rövidesen Tatabányán és Dunaújvárosban fogják „tárlatokon” bemutatni az auschwitzi koncentrációs tábor mindennapjait. Sajnos az „Anna Frank kiállítást továbbra is napirenden tartják”, és „terveznek egy kiállítás-sorozatot az embermentő diplomatákról is”. De a legrémisztőbb az egészben, hogy az ifjúság hülyítését „kiemelt feladatuknak tekintik”, mi több, az „országos és nemzetközi tanárképzésbe is bekapcsolódnak”, melynek keretében „novemberben állami költségen vesz részt 25 tanár izraeli továbbképzésen”.

További kellemetlen hír, hogy új iskolai pályázatok kiírását tervezik a holokauszt magyarországi emléknapjára, „bevonják a digitális technikát a történelmi események feldolgozásába”, és „készülnek Raoul Wallenberg embermentő svéd diplomata születése 100. évfordulójának megünneplésére” is. Emléknappal fognak tisztelegni „a kényszermunkások és a munkaszolgálatosok emléke előtt is”, és „a keresztény embermentők kultuszának ébren tartását is célul tűzték ki”.

Lesznek továbbá konferenciák, melyeken felvonul majd az egész belterjes holokausztos bagázs, de „különböző kiadványokat” is megjelentetnek, és Szita fenyegetően kilátásba helyezte azt is, hogy az „új kutatási eredményeket igyekeznek majd beépíteni az iskolai tanmenetekbe”. Az új igazgató egyetlen reménykeltő megnyilatkozása az volt, hogy megígérte, hogy „a tárgyi, irati emlékek gyűjtését tovább folytatják”. Igaz ugyan, én még az „irati emlékek” szókapcsolatot sohasem hallottam, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy fel lehet majd tenni a kérdést az Emlékközpont igazgatójának és munkatársainak: ugyan mutassanak az eddig gyűjtött és a jövőben begyűjtendő „tárgyi és irati emlékek” között akár egyetlen egyet is, mely cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a németek egy előre eltervezett népirtó program keretében, gázkamrákban gyilkoltak meg több millió zsidót.

Perge Ottó

(Kuruc.info)