Hogy milyen hatása lehet a fukusimai sugárzásnak? A reaktorok, ill. a belőlük származó sugárzás a gazdaság s ezáltal az élet minden vagy szinte minden területére hatással van; a kérdés az, hogy a jövőben ez a hatás mekkorára fog duzzadni, mekkora területen s mennyi ideig.

Azt már az én kis laikus fejemmel is tudom, hogy az egyik szerencsénk egyelőre, hogy Tokióban nem esik eső, s a jövőben ennek nagyon kevés az esélye. Mert mikor egyszer esett, rá két napra kezdték el mérni a magasabb izotóptartalmakat, így a kisgyermekek nem ihattak csapvizet. Azóta nem esett, az értékek is a normál tartományban vannak. Mindenesetre a vizes flakonok egyszerűen „eltűntek” a polcokról, s ezután teavizeket ittak.

A helyzet most sem jobb, egy ember egy vagy két flakont vásárolhat egy nap, s ha belegondolunk, hogy a rizsfőzéstől a levesig mindenhez víz kell, ez nagyon kevés. Ezért a gyerekeknek külön kell főzni „tiszta” vízből, s a felnőttek fogyaszthatják a „normál” vizet. Ez egy kis probléma jelenleg, de ha belegondolunk, hogy ha nagyobb dózis esik le egy-egy kiadós esővel, akkor Tokió s a közeli régiók vizei egy bizonyos időre ihatatlanok lesznek. Ez már kb. 30 millió embert érint, s nekik hogyan fogják megoldani az édesvízellátást, ha már most sem megy igazán?

Az erőműhöz közeli s a cunami által több évre tönkretett régiók termelik Japán rizstermelésének a 25%-át. Bár ezt lehet úgy orvosolni, hogy mondjuk az amerikai-japánok által Kaliforniában termesztett rizs importvámját egy időre eltörlik. Ez megoldaná a fogyasztási hiány problémáját, de a termelők ebből nem fognak megélni, őket kárpótolni kell valamilyen módon, mint mindenkit, akit kár ért.

Itt szeretném megemlíteni, ha a „magyar” kormánynak lenne egy kis esze, akkor már itt tárgyalt volna egy magas tisztviselő a megfelelő japán képviselőkkel, s tonnaszámra lehetne importálni a zöldséget jó áron. Egy román nő, akit ismerek, ezt is teszi (Törökországból s Kínából), s nagyon jól keres vele. Ráadásul ez mint testvéri segítségként lenne elszámolva, ami a jövőben még jól is jöhetne. Hogy én miért nem csinálom? Nincs ilyen kapcsolatom itt, s a saját munkám most nagyon elfoglal. Nem tudni, mekkora sugárzás éri az északi, ill. a túlsó (Japán tenger felőli) részeket, ez, gondolom, a széliránytól s az esőktől is függ. Itt terem a japán alma, körte, cseresznye stb., a gyümölcstermelés nagy része (Aomori, Akita stb. megyék).

Ma reggel jelentették be, hogy a Kounago nevű kishal kereskedését betiltották Ibaragi megyében, mert magas radioaktivitást mértek bennük. Ha ez növekszik, s a többi halfajtánál is előfordul, komoly problémákat okozhatnak az élelmezés terén. Az északi megyékben tejjel permetezik a földeket, mert nem lehet eladni stb.

De említhetnék még ezer s egy ilyen példát az élelmiszeripar terén. Azt figyelembe kell venni, hogy ez a jelenlegi helyzetre érvényes, mivel ha esetleg egy reaktor felrobbanna, az már beláthatatlan következményekkel járna. Az már „igazi” katasztrófa lenne, mert akkor mindenki menekülne délre, ami hatalmas pánikot eredményezne. Gondoljuk csak el, 15-20 millió ember akarna egyszerre elindulni valamerre, egy viszonylag kis területről. Semmi esetre sem akarok pánikot okozni, sem az ördögöt a falra festeni, de ezen problémák valósak lehetnek, sőt bizonyos szinten már elértek minket, s fel kell készülnünk rájuk, megvan az esély a bekövetkezésükre. Tiszta szívből csak azt kívánom, hogy az erőművel legyen már minden rendben, s teljes erővel kezdhetnénk dolgozni az újjáépítésen, midenféle hátsó gondolat nélkül.

Térjünk át az egyik talán legfontosabb témára: az elektromos energiára. Fukusima nélkül nincs elegendő áram, ez tény. Jelenleg e napokban ideális a hőmérséklet (10-18 °C), ilyen hőfoknál az üvegburkolatú toronyházak még nem forrósodnak fel, s mindenki jól bírja légkondicionáló nélkül. Viszont ahogy melegebb lesz, annál inkább nem lesz elég az áram, nyáron ez már 4-6 órás áramszüneteket fog okozni területenként, naponta. Egy gyárban ez hatalmas gyártáskiesést jelent, a kórházakban a dízelmotorok üzemanyag-fogyasztása és töltése, s egyéb helyeken, hatalmas pénzeket fog felemészteni. Ezért ha tetszik, ha nem, új atomerőművek kellenek, mert e nélkül jelenleg Japán ezen a szinten nem tud létezni. Nem tudni, mi lesz, azt tervezték, hogy csinálnak két másikat az eddigiek mellé (Dai shichi, Dai hachi 7-est, 8-ast), de ezt elvetették, s nem tudni, végül mi lesz.

Ami tény: áram nélkül a gazdasági termelés drasztikusan esni fog. Tehát sürgősen tenni kell valamit.

Egy kis érdekesség: interneten megjelent, hogy munkásokat toboroznak az atomerőműhöz napi 200.000 jenért – ez kissé hihetetlen. Viszont ezt a hírt tegnap megerősítette több munkásom, akik különböző gyárakban most is a helyreállításon dolgoznak. A Kandenko elektromossági vállalat (az emberei közül való az a három, akik sugárzást kaptak, és égési sérüléseket szenvedtek a lábukon) keres a jövőbeni atomreaktor körüli munkára embereket. A kereset még nincs eldöntve, 3-400.000 jent ajánlanak a munkásoknak.

Összegezve, a fukusimai erőmű hatásai fel- és megbecsülhetetlenek. Legalábbis addig, amíg nem tudják kontrollálni a helyzetet. Amint bejelentik, hogy urai a helyzetnek, onnantól lehet felmérni a tényleges károkat, hatásait, s hatásainak idejét. Ettől függetlenül, az elektromossági válságot rendezni kell, amilyen hamar csak lehet, mert addig igazi fellendülés, megújulás nem várható.

Tokió jelenleg is sötét, nem egy világváros arcát mutatja, a boltokban üresek a polcok, az üzletek hamar zárnak, takarékossági okokból a mozgólépcsők nagy része nem működik stb. Mindenki dolgozik, éli az életét, mint eddig, mégis minden más, nem a régi. S nem tudni, mennyi ideig.

(Olvasónktól)