Benkő (nem tisztelt és nem úr)!

Azt mondja ön, azért tette, amit tett, mert elege lett az erőszakból.

Vajon arra az erőszakra gondolt-e, amikor a békés ünneplő tömegbe lövettek 2006 októberében az önt besúgói munkával megbízók? Egy nemzet becsületébe tapostak bele annak nemzeti ünnepén! Akkor ki volt erőszakos? Ki kezdte? Tizennégy embert nyomorítottak meg örökre, elvéve az élet utáni legdrágább kincset, a szemük világát!

Vagy arra az erőszakra gondolt-e, mellyel sunyi módon húzták, húzzák ki a talajt a magyar nép lába alól, az öné alól is a cionista vezérlésű Zsugori uramék, az uzsoraszedés nemzetközi nagymesterei, adóssá téve még az unokáinkat is?

Szegény feje. Remegve féltette ezt a nemzetáruló, gerinctelen, tolvaj politikai garnitúrát, mely húsz év alatt a szemfényvesztés minden módját kipróbálta, hogy minél többet tudjon kilopni, zsebre süllyeszteni a nemzeti vagyonból, egymást lökdösve félre a húsosfazéktól.

Mire gondolt? Hogy a politikai garnitúra Robin Hoodként fogja fölemelni, és fáklyás menet élén viszik a buzeránsok megdicsőülésének útján a Hősök terére szobormintavétel végett?

Emlékeztetni szeretném egy régen történt esetre, egy önhöz hasonló árulóra, aki saját népét, népe ügyét, hazáját árulta el az országra törő ellenségnek.

Egy görög volt, aki megmutatta Xerxész perzsa uralkodónak a görögök hátába kerülésének útját. A perzsa uralkodó annyi aranyat ígért az árulásért, amennyi belefér! Az ütközet után az áruló jelentkezett a perzsa vezéri hajón, emlékeztetve Xerxészt ígéretére:

– Annyi aranyat ígértél, amennyi belém fér. Jöttem az aranyért.

– Igen? Fogjátok meg, és nyúzzátok meg élve! – szólt katonáihoz.

A katonák megfogták, kikötötték, és élve lenyúzták róla a bőrt. Még élt, és látta, ahogyan aranyat öntenek a bőrébe.

– Ez az áruló bére – mondta Xerxész.

Aztán az áruló kimúlt.

Én sem vagyok az erőszak híve, de az áruló besúgás híve sem.

Számolhat azzal, hogy egy napon önön töltik ki haragjukat azok az elkeseredett emberek, akik jól laktak az elnyomással, igazságtalansággal, a magyar nemzet taposásával. Ön olyan baromságot csinált, hogy a tette ordít, mint a sakál az éjszakában.

Ne higgye magát hősnek. Ön nem hős, hanem egy szánalmas, buta ember! Ez nem hősiesség, hanem egy meggondolatlan, önimádó, nagyképű, szerepelni vágyó öngyilkosjelölt szamárbőgése.
Ne pufogtassa politikusféltő aggályait a médiában, mert az „ártatlan” politikai garnitúra, akikért ön ezt tette, magasról tojik önre, és eszébe sem jut megmenteni a megtorlás napján. Ebben biztos lehet!

Van önnek családja: felesége, gyermekei? Szereti őket?

Emlékezzen vissza szavaimra, amikor majd családja szeme láttára fordítják ki bőréből.

Mert ez az áruló bére!

Kolumbán Sándor

Ajánló: Film az árulásról: Júdás! (x)