Nem csoda, hogy elmaradt az elszámoltatás és a rendszerváltás. Azt olvashatjuk dr. Navracsics Tibor édesapja önéletrajzi könyvének megjelenése alkalmából született cikkben: "1977 és 1984 között a Veszprém megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője, majd 1989-ig humánpolitikát felügyelő elnökhelyettese." Ráadásul ebből az életrajzi felsorolásból kimaradt, illetve nem pontosan idézte a szóban forgó cikk, hogy gyakorlatilag 1984-től 1989-ig elnökhelyettes a Veszprém Megyei Tanácson, vagyis tanácselnök-helyettes bácsi.

"1957-1967 között a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban tanította szaktárgyait és művészettörténetet." Ez is csak véletlen egybeesés. 1957-től csak megbízható elvtársak taníthattak!

"1987 Tanácsi Munkáért arany. 1988 Sportérdemérem arany, Szocialista Munkáért. 1989 Munka Érdemrend arany." Hogy ne mulasszuk el megemlíteni a megkapott kitüntetéseket. A végsőkig kitartott, jó elvtárs volt. Ez is kimaradt valamiért. Talán kellemetlen?

Mindenkiben felmerülhet a kérdés: miért maradt el a rendszerváltás? Hát azért, mert ki kérné számon saját apját? Kövér László sem, Pokorni sem.

Mindenki tudja, hogy aki ilyen, vagy magasabb beosztásokban volt a megyei tanácsban, vagy bárhol máshol, azok csak megbízható elvtársak lehettek. Ezek most mind jó emberek, jó szakemberek, mint ahogy talán a rendszerváltás előtti belügyminiszterek, sőt 3/3, 3/2, 3/1 osztály dolgozói is.

Uniós biztosunk is maradna inkább csöndben. A kommunista szülő, nemzeti gyerek igazi magyar sajátosság. Nem tudom mikor veszi ezt észre a zugügyvédként elmarasztalt hungarikumos Horváth Zsolt. Beemelhetné a hungarikumok közé.

Összegezve az egész rendszerváltási mizériát, ebből is látszik, hogy csak generációváltás volt 1989, semmi egyéb. Sőt, mivel nem is várható már semmi ebben a témában, lassan előjövögetnek az ilyen események is.Tévedés ne essék, tudom, hogy id. Navracsics Tibor nem tehet arról, hogy abban az időszakban kezdett el dolgozni, mint ahogy az 56-osok sem "tehetnek" arról, hogy most forradalmárokként, sokszor méltatlan körülmények között, testileg-lelkileg megviselt állapotban kell élni mindennapjaikat. Sőt, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az egész 1956 csak nyűg, most is, meg a generációváltás után is a hatalmon lévőknek. Meg kell nézni az 56-osok körülményeit, egyéni és intézményi szinten is, helyben is és országosan is. (Hiába a tanácselnök-helyettes fia nem lehet forradalmár, mert akkor apját kellene számon kérni. A tanácselnök-helyettes fia meg csak elvitte valameddig, nyilván ebben nem volt szerepe semmi a szülői pozíciónak... Az értelmiség hálátlansága és árulása az 56-osokkal szemben) Sebaj, fel a fejjel, Veszprémben a fókák és a pingvinek legalább jót úszkálnak, az orrszarvúk jól szaporodnak, a belváros tovább szürkül...

Hozzászólásomban nem kívántam bántani id. Navracsics Tibort, "csak rosszkor volt rossz helyen". Mint nagyon sok 56-os...

Egy másik veszprémi hazafi

(Az alaphír itt található.)